Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - III. Gyűlések, ünnepélyek - Zala

kinek kezében ugyanis protestáns, legkivált ev. ref. anyakönyvi kivonat megfordult, igen jól tudja, hogy a protestánsok a vegyes házasságokból született és általuk elkeresztelt gyermekeknél a szülők vallását sohasem tüntetik ki és igy mindenki a szülőket protestánsoknak vélelmezi. A protestánsok e praxisát fogadta el most a belügyminiszter, a mivel felhívja a katholikusokat is, a kik eddig becsületesen állították ki az anyakönyvi kivonatokat, mi a min. rendelet egyik további részletéből kiviláglik, hogy élve a miniszter által nyújtott engedelemmel, hasonlóképpen ne tüntessék ki a vegyes házasok vallását. Ezt a katholikusok az általános egyház szempontjából is nagyobb joggal tehetik, mint a protestánsok." — „Mindenekelőtt meg kell jegyeznünk, hogy a rendélet ebben a formájában abszurdum. Az elkeresztelésnek bevégzett ténye előtt a polgári hatóságoknak is meg kell hajolniok már csak azért is, mert a belügyminiszter döntését a felekezeteknél végrehajtani sem lehet. Vegyük pl. az oly esetet, melyben a protestánsok kereszteltek el valakit s az illető felnőtt, konfirmáltatott a protestáns hitben. Az állami anyakönyves katholikusnak fogja őt kijelenteni, az illető azonban házasságát még sem fogja a kath. pap előtt megkötni, mert hiszen nem járulhat a szentségekhez. Ki nem léphet a kath. egyházból már csak azért sem, mert ott nem is anyakönyvezték. — Mit fog tehát tenni? Nagyot nevet az állam bölcseségén, mely ót katholikusnak jelenti ki. S ugyanez történik vice versa, ha a katholikus jegyesre komoly ábrázattal ráolvassák, hogy ő protestáns, mikor sem testének sem lelkének nincs köze a protestáns eklézsiához. — Más szóval az állam a ni3ga felekezeti okvetetlenkedésével csak magát teszi nevetségessé s maga kényszeríti polgárait, hogy az állami anyakönyvezést szamár formálisnak tekintsék. Ha nem ez volt a czélja a hirtelen oly nagy liberálissá vált belügyminiszternek, csöndes örvendezéssel veszünk részt az állam lelkiismereti bíráskodásának e furcsa nyilvánulása fölött, mert hogy az állami törvények erkölcsi tartalmának ez az intézkedés nem szolgál dicsőségére, az kétségtelen." (A ki a sorok közt tud olvasni: ezt olvassa ki a föntebbi idezetből: a r. kath. sajtó tiltakozzék a min. rendelet ellen s tegyen úgy, mintha azt hinné, hogy az a protestánsoknak használ ; azonban a r. kath. pap ezután ne irja ki a keresztelési kivonatba az elkeresztelt gyermek szülőinek vallását, akkor az a gyermek a kivonat alapján idővel mint törvény szerint is r. kath. fog szerepelni. Gyönyörű zűrzavar a jog, törvény és igazság jelszavának uralma alatt!) Szuliay Benedek ev. ref. egyházmegyei főjegyző és lelkész előfizetési felhívást adott ki. Köztudomású dolog, hogy az új egyházpolitikai törvények új és szokatlan helyzetet teremtettek a prot. anyaszentegyház részére. Úgy, hogy ma nemcsak az evangéliom kipróbált fegyvereivel keli küzdenünk fennmaradásunkért, de külső intézményeinket is úgy kell átalakítani, hogy azok a haladó idővel versenyre kelve diadalról-diadalra vezessék egyházunk hajóját a biztos kikötőbe. — Ki ne látná be, hogy „Az egyházlátogatás (Canonica vieitatio)" mennyire fontos külső intézménye anyaszentegyházunknak?! Ott van az apostoli korban ; a régi zsinatok végzéseiben ; ott szentesitett törvénykönyvünkben. S mert ez évezredes intézmény mindenkor ellenőrizte azt, hogy az egyházi elöljárók (lelkipásztorok, tanitók, prèsbyterek) mennyiben tettek eleget szoros kötelességeiknek : most, a mikor az idők járása még inkább megnehezedett felettünk, midőn a régi ellenség újból szorongatni kezd bennünket, hivatalból folyó szent kötelessége mindenkinek, hogy e régi intézmény múltját, jelenét megismerve, közös akarattal munkálkodjunk azon. hogy e nélkülözhetlen intézmény lehetőleg tökéletes és a mai viszonyoknak megfelelő legyen. — Az egyházlátogatás összes ügykörébe vágó kérdéseivel kiván foglalkozni e kiadni szándékolt pályadíj nyertes munka. — A mű tartalma ez : Bevezetés. I. Az egyházlátogatás az apostoli korban. II. Az egyházlátogatás a reformatio ô első századában hazánkban. III. Az egyházlátogatás tovább fejlődése a XIX. században s külön«külön a dunamelléki, dunántúli, erdélyi és tiszántúli egyházkerületben. IV. A tiszáninneni egyházkerületnek „Rendtartása" s 8 egyházmegyéjének eljárása és kanonikus kérdései betű sorrend szerint. V. áz egyházlátogatás jog- és hatásköre. VI. Fölmenthető-e a Canonica visitatió az iskolalátogatás kötelessége alól? VII. Fölmenthető-e a Canonica visitatió a gondnoki számadás felülvizsgálása alól? VIII. Az egyházlátogatás gyakorlati jelentősége. IX. Az egyházlátogatás fölteendő kérdő pontjai. (Tervezet.) X. Visitationális jegyzőkönyvek az elmúlt századokból. Zárszó. — E könyv előfizetési ára csak 3 korona lesz, miből a portót is szerző fedezi. — Előfizetés a szerző nevére küldendő : Kápolnán (u. p. Sajó-Szent Péter, Borsodm.) ÜZENETEK. A tanárválasztások eredményeiről kérek tudósítást. — Cz. Wl. A legközelebbi számban megjelenik. — P. S. Levél ment; bizony szomorú állapotok azok! — F. E. Köszönöm, de már másikat kaptam. — Sz. IM. Megküldtem. — S. J. A folyó óv végéig ki van most fizetve. — M. N. Nem hallottam, hogy egyházunk vezetői tettek volna már valamit a kormánynál, a végett, hogy a congrua esedékes részeit fizessék már ki. Ha a congruás lelkészek csöndesen, némán várnak a nekik járó összegórt: akkor, azt hiszem', soká várhatnak. Joguk van hozzá, követeljék!