Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Kurpecz István. Válasszunk alpüspököket avagy missiói superintendenseket

g es. Mert csak azon eszme válhatik — Isten aka­ratából is — valóvá s áldásossá, a mely szüksé­ges ós lehetséges. Próbáljuk bizonyítani, hogy a mienk ilyen. I. Nézzük először is a szükségességet. — Egyházi gyakorlat és zsinatilag létrejött egyház­alkotmányunk szerint püspökeink feladata nagyon terjedelmes körű ; kiterjed voltaképen az egyházi élet minden terére. A püspök felügyel az egyhá­zakra, iskolákra, prédikálásra, ev. tanításra, nyájra, pásztorokra, hazafiságra, erkölcsre, az anyagiakra, érintkezik fent s lent is az egyházi s állami köze­gekkel, továbbá felavat papokat, különösen ügyel a papképzésre, szentel templomokat, látogat egy­házakat, kerületi s egyetemes gyűléseken társel­nököl s újabban a főrendiházban is képviseli az egyházat. Szemmel kisérheti s irányithatja aztán általán egyházi életünk fájának ágas-bogas fejlő­dését a sok bizottságban hathatósan s mindezek mellett még saját gyülekezetének is lelkésze. Ez mind szép, szükséges, jó és illő dolog ahhoz, s való annak, a ki episkopus-superintendens-felügyelő. De egy ember csak egy ember, ha mindjárt apos­toli buzgósági főpásztor is. 1) Egy szive van csak, két keze van csak. Mindent nem tehet. Mindenért felelős nem lehet. Segitőkre van szüksége. Segitők a többi hivatalnokok, külön is, együttvéve is. Igy minden előtt s egy sorban, a világi felúgyelőtárs, aztán — saját egyházmegyéjükben — az espere­sek, esperességi felügyelők, újabban püspöki tit­kár, missiói lelkész, káplán és a többiek. A leg­jobb, legalkalmasabb s legközvetlenebb tekintélyes kerületi emberi segítőről azonban nincs szó az Egy­házalkotmányban. S szerény nézetünk szerint, éppen ez volna az alpüspök avagy missiói superintendens. Mint alpüspök a püspöknek helyettese, mint missiói superintendens pedig önállóbb körű működésű egy­házi tisztviselő. Igazi „homo diocaesanus," Kerü­leti ember, — ellentéte a régi, történeti, bús értelmű homo diocaesanusnak, a ki tudvalevőleg ellenőrző s kath. közeg volt. A mi missiói super­intendensünknek superattendentiv működése ev. szellemű lenne. Beszéljek-e a missióról? A külső s főleg a belső missió fontosságáról?! Nincs ev. egyházi Hogy egy ember is mily sokat tehet, annak példáját nagy tevékenységű püspökeink között, újabban a dunáninneni ev. kerület föpásztora azzal is adta, hogy esperességenkint papi értekezleteket akar saját elölülése alatt tartani s Fehér­Komáromban már meg is kezdte az üdvös munkát. lapjainknak oly száma, nincs ev. prot. privát össze­jövetelünk, nincs papi értekezletünk, nincs közgyű­lésünk, hogy a missiói eminens ügye ott — mint életkérdés úgyszólván — tanácskozás tárgyává ne tétetnék. Egész egyházunk át meg át van — s legyen is — hatva a belső missió domináló szükségérzetétől, az intensiv evangelizáló egyházi működés nagy jelentőségétől. S éppen e szükséges ós szent ügynek — tudniillik a belső missiónak, kapcsolatban a külsővel — nincs külön munka­vezetője, lelkesitő s lelkesedő lelke ! Vagy ez is> a sokoldalú művű püspök legyen? Hát minden­esetre legyen s maradjon ő itt is az episkopus, de a munkát vezesse részletesen s felelőséggel a missiói superattendens. Minden kerületben egy. Az ő kezében égjen a munka, pontosuljanak össze a vezető főszálak, mely esetben reményleni lehet, hogy nem fogunk oly nagyon kévekint széthulló­gatni itt és ott ; lesz biztosabb irány, kevesbbül a­vergődés, gyengül a szóthúzás s erős lesz a bei­élet. S belerőtől felpezsdül a külső élet is. Pro­batum est, ad majorem Dei glóriám et in utilitatem salutem hominum. Az idők gonoszak, szeressük ós erősítsük egymást. Németországban is vannak nemcsak Mission spredigerek, de Mission seniorok is és igazgatók. 2) Nálunk elég, nagyon elég lesz,, ha a külső s belső missió dolgát viszi, végzi, be­tölti emberül egy ember, még akkor is, ha az áldásos gyámintézet megtartaná s tartsa is meg^ külön álló helyét s elnökeit. Ennyit az ügy szük­ségességéről stb. II. A mi a lehetőséget illeti, az is meg­van; még pedig az E. A. 143. § ában, mely igy szól: „Az egyházkerületeknek szabadságában álla. jelen törvényben elsorolt rendes tisztviselőkön kivül szabályrendelet által meghatározandó hatáskörrel más tisztviselőket is alkalmazni." Az itt emiitett „elsorolt rendes tisztviselők a kerületi püspök, felügyelő (élethosszig,) aztán a jegyzők, pénztáro­sok, ügyész, számvevő és levéltárnok (6 évi idő­tartamra ;) utóbbiak jogai s kötelességei, a mennyi­ben a törvényben meghatározva nincsenek, szabály­rendeletig határoztatván meg" (Olv. 142. § ) E szerint a missiósuperintendens úgy választathatnék, mint más hivatalnokok a kerület püspökén s világi felügyelőjén kivül. Püspöki hivatal üresedése esetén ») Ily missióesperes pld. Handmann Richárd s igaz» gató S c h w a r t z, kik hazánkban is jártak s igen örülnek a magyarhoni külmissiói érzék ébredésén. (Olv. Scholtz 0. : „Külmisszió* 1899, 1-3 1.)

Next

/
Thumbnails
Contents