Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Kurpecz István. Válasszunk alpüspököket avagy missiói superintendenseket

g es. Mert csak azon eszme válhatik — Isten akaratából is — valóvá s áldásossá, a mely szükséges ós lehetséges. Próbáljuk bizonyítani, hogy a mienk ilyen. I. Nézzük először is a szükségességet. — Egyházi gyakorlat és zsinatilag létrejött egyházalkotmányunk szerint püspökeink feladata nagyon terjedelmes körű ; kiterjed voltaképen az egyházi élet minden terére. A püspök felügyel az egyházakra, iskolákra, prédikálásra, ev. tanításra, nyájra, pásztorokra, hazafiságra, erkölcsre, az anyagiakra, érintkezik fent s lent is az egyházi s állami közegekkel, továbbá felavat papokat, különösen ügyel a papképzésre, szentel templomokat, látogat egyházakat, kerületi s egyetemes gyűléseken társelnököl s újabban a főrendiházban is képviseli az egyházat. Szemmel kisérheti s irányithatja aztán általán egyházi életünk fájának ágas-bogas fejlődését a sok bizottságban hathatósan s mindezek mellett még saját gyülekezetének is lelkésze. Ez mind szép, szükséges, jó és illő dolog ahhoz, s való annak, a ki episkopus-superintendens-felügyelő. De egy ember csak egy ember, ha mindjárt apostoli buzgósági főpásztor is.

1) Egy szive van csak, két keze van csak. Mindent nem tehet. Mindenért felelős nem lehet. Segitőkre van szüksége. Segitők a többi hivatalnokok, külön is, együttvéve is. Igy minden előtt s egy sorban, a világi felúgyelőtárs, aztán — saját egyházmegyéjükben — az esperesek, esperességi felügyelők, újabban püspöki titkár, missiói lelkész, káplán és a többiek. A legjobb, legalkalmasabb s legközvetlenebb tekintélyes kerületi emberi segítőről azonban nincs szó az Egyházalkotmányban. S szerény nézetünk szerint, éppen ez volna az alpüspök avagy missiói superintendens. Mint alpüspök a püspöknek helyettese, mint missiói superintendens pedig önállóbb körű működésű egyházi tisztviselő. Igazi „homo diocaesanus," Kerületi ember, — ellentéte a régi, történeti, bús értelmű homo diocaesanusnak, a ki tudvalevőleg ellenőrző s kath. közeg volt. A mi missiói superintendensünknek superattendentiv működése ev. szellemű lenne. Beszéljek-e a missióról? A külső s főleg a belső missió fontosságáról?! Nincs ev. egyházi Hogy egy ember is mily sokat tehet, annak példáját nagy tevékenységű püspökeink között, újabban a dunáninneni ev. kerület föpásztora azzal is adta, hogy esperességenkint papi értekezleteket akar saját elölülése alatt tartani s FehérKomáromban már meg is kezdte az üdvös munkát. lapjainknak oly száma, nincs ev. prot. privát összejövetelünk, nincs papi értekezletünk, nincs közgyűlésünk, hogy a missiói eminens ügye ott — mint életkérdés úgyszólván — tanácskozás tárgyává ne tétetnék. Egész egyházunk át meg át van — s legyen is — hatva a belső missió domináló szükségérzetétől, az intensiv evangelizáló egyházi működés nagy jelentőségétől. S éppen e szükséges ós szent ügynek — tudniillik a belső missiónak, kapcsolatban a külsővel — nincs külön munkavezetője, lelkesitő s lelkesedő lelke ! Vagy ez is> a sokoldalú művű püspök legyen? Hát mindenesetre legyen s maradjon ő itt is az episkopus, de a munkát vezesse részletesen s felelőséggel a missiói superattendens. Minden kerületben egy. Az ő kezében égjen a munka, pontosuljanak össze a vezető főszálak, mely esetben reményleni lehet, hogy nem fogunk oly nagyon kévekint széthullógatni itt és ott ; lesz biztosabb irány, kevesbbül avergődés, gyengül a szóthúzás s erős lesz a beiélet. S belerőtől felpezsdül a külső élet is. Probatum est, ad majorem Dei glóriám et in utilitatem salutem hominum. Az idők gonoszak, szeressük ós erősítsük egymást. Németországban is vannak nemcsak Mission spredigerek, de Mission seniorok is és igazgatók.

2) Nálunk elég, nagyon elég lesz,, ha a külső s belső missió dolgát viszi, végzi, betölti emberül egy ember, még akkor is, ha az áldásos gyámintézet megtartaná s tartsa is meg^ külön álló helyét s elnökeit. Ennyit az ügy szükségességéről stb. II. A mi a lehetőséget illeti, az is megvan; még pedig az E. A. 143. § ában, mely igy szól: „Az egyházkerületeknek szabadságában álla. jelen törvényben elsorolt rendes tisztviselőkön kivül szabályrendelet által meghatározandó hatáskörrel más tisztviselőket is alkalmazni." Az itt emiitett „elsorolt rendes tisztviselők a kerületi püspök, felügyelő (élethosszig,) aztán a jegyzők, pénztárosok, ügyész, számvevő és levéltárnok (6 évi időtartamra ;) utóbbiak jogai s kötelességei, a mennyiben a törvényben meghatározva nincsenek, szabályrendeletig határoztatván meg" (Olv. 142. § ) E szerint a missiósuperintendens úgy választathatnék, mint más hivatalnokok a kerület püspökén s világi felügyelőjén kivül. Püspöki hivatal üresedése esetén ») Ily missióesperes pld. Handmann Richárd s igaz» gató S c h w a r t z, kik hazánkban is jártak s igen örülnek a magyarhoni külmissiói érzék ébredésén. (Olv. Scholtz 0. : „Külmisszió* 1899, 1-3 1.)