Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - V. Könyvek ismertetése - Venetianer L. Az új ó-szövetség. Ism. Csengey G.

megdöbbenve kérdeztem magamtól, hogy vájjon ez a kemény gúnyos ítélet mi ellen irányul: a munka ellen-e vagy a munkának sajtó alá rende­zése, tehát a kiadás ellen? A szerző a kiadást vádolja, de aztán maga a munka ell^n fordul. A Károlyi-revisió rovására dicséri a Káldi-Tárkányi bibliáját, az angol bib­liafordítást, Kautzsch-féle német fordítást; ezzel kapcsolatban a Septuaginta nyomán történt cor­xectiókat kárhoztatja. Mindaz, a mit a biráló a Septuagintáról el­mond, nem egészen hiven tükrözi vissza az alek­sandriai görög bibliafordítás keletkezésének törté­netét, mert a Septuaginta nem Targum ; de ab­ban teljesen igaza van, hogy a keresztyén egyház hívó közönsége számára rendezett bibliafordítás, ban semmi helye a Septuaginta szövegének, itt kizárólag a Hebraica veritas szövege az érvényes szöveg. Azonban erre részletesebben kiterjeszkedni nem akarok, mert csak az a feladatom, hogy Ve­nelianer bírálatát ismertessem. Hogy bírálatán eligazodhassunk s megtud­hassuk, mért szeretné meg nem történtté tenni ezt a kiadást, bele kell mennünk bírálatának rész­leteibe. Kifogásait három csoportra osztja: az első kettő (Hiányok. Felesleg) a kiadás, a gondatlan szerkesztés ellen irányul ; a harmadik (Hibák.) azonban már az egyes könyvek fordítói, illetőleg revisorai ellen. És itt kisül, hogy nemcsak a kiadás, ha­nem általában a munka ellen is állást foglal el. Ennek a szemébe kell néznünk, mert tisz­tába kell hozni, hogy támadása jogosult-e, vagy nem ? Első tekintetre nehéznek látszik ez az után­nézés, mert a biráló tüntetőleg nagy apparatus­sal fogott a munkához ; a héber szövegen és Ká­rolyi fordításán kivül idézi még Kámorit, a LXX-t, a Vulgátát, Luther, ennek corrigálóját von Meyert, de Wettét, van Esst, a Kautzsch-féle német for­dítást, a franczia, angol és holland íorditásokat, még pedig úgy, hogy minden egyes kifogásolt helynél egymás mellé állítja a különféle fordítá­sokat. A ki tehát őt akarná megbírálni, ezzel az egész apparatussal kellene fölfegyverkezve lennie, igy természetesen namcsak tudnia kellene (a ma­gyart és a hébert mint conditio sine qua non-t nem is említve) görögül, [latinul, németül, fran­cziául, angolul és hollandusul, hanem még be is kellene szereznie azt az egész nagy [apparatust Hogy ő mind e nyelveket érti és ezt a sok­féle fordítást mind megszerezte, az mindenesetre nagy készültségre vall s főképen illetékessé teszi őt arra, hogy j egy bibliafordítást (az elsoroltak közül akármelyiket is) megbíráljon. Azonban azt megítélni, hogy a magyar bib­lia-revisiót helyesen bírálta-e meg? s arról győ­ződni meg, hogy a Károlyi revisió érdemes mun­ka-e? ekkora apparatus nem szükséges ; ezt maga a biráló is sokkal egyszerűbben csinálhatta volna, világosabb és határozottabb lett volna bírálata. Mert mi a czél? Megtudni azt, hogy rászol­gált-e a Károlyi-revisió arra, hogy ennyire elitéljék, hogy azt mondják ki felőle : jobb lett volna meg nem jelennie ! ? Ehhez a kérdéshez pedig édeskevés köze van akár az angol, akár a franczia, akár a német vagy hollandus fordításoknak, mert hiszen azt akarjuk megtudni, hogy a magyar fordítás hiven adta-e a héber szöveget a magyar protestáns kö­zönség kezébe? Nem, uram, ezt sem az angol, sem a hol­landus fordításból nem fogjuk megtudni, egyedül a héber szövegből. A többi mind csak illustratió^ a mi a magyar kifejezéseknek egyetlenegy mor­zsáját sem világosítja meg. E helyett inkább azt kellett volna megmon­dani, hogy a hiba miért hiba? mit jelent az illető szó vagy kifejezés a héber szövegben? s hogy kell visszaadni magyarul ? Ha a különböző magyar nyelvjárá­sokból és a régi magyar codexekbói világította volna meg, hogy ezt és ezt a héberből hogyan lehetne helyesebben átültetni, az már megbecsülhetetlen hasznos tanulmány lett volna, mert hiszen a héber nyelv éppen olyan speciális tünemény, mint az európai nyelvek közt a ma­gyar; a kettőnek egymáshoz való viszonyításában semmi jelentősége sincs a germán és román nyelvű fordítások egymás mellé való sorakoztatá­sának. A héber szövegnek magyarra való átülte­tése alkalmával oly nehézségekkel kell megküz­deni, a min a német, angol és franczia nem se­gít, csak a héber nyelv tudása és saját édes nyelvünk nyelvi eredetiségének ismerete. Azt az egész nagy apparatust tehát bátran félre tehetjük. Valaki a maga nagy tudását be-

Next

/
Thumbnails
Contents