Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - III. Gyűlések, ünnepélyek - Bars

Itt az összesereglett nép nagy örömmel várta sze­retett püspökét. Mindenki közelről látni és az 5 szavát hallani akarta. A kiszállás után „erős vár a mi Istenünk" felírású diadalkapu alatt dr. Ka­szaniczky Kálmán az egyház felügyelője melegen fogadta. A lelkészlaknál fogadta a lelkész. Ô mól­tósága — mind a két izben szívélyesen válaszolva — azonnal a munkához fogott. Megnézte és alá­irta az anyakönyveket s a többi lelkészi hivatal­hoz tartozó iratokat. Megnézte az iskolát, megvizs­gálta a gyermekeket, különösen a vallásban való jártasságukat. Azután az összesereglett hivő nép püspöke élén a templomba ment. Itt rendes istentisztelet tartatott, melynél a lelkész Luk. IX. 23—26 alapján szónokolt. Annak végeztével a püs­pök az oltár elé lépett és az egybegyűlt hívekhez először magyar, azután tót nyelven szóllott. ]gy szóllani csak egy igazi pásztor szólhat az ő saját nyájához. Tökéletesen ösmeri a nép erényeit ós gyöngéit. Szava keresetlen egyszerűséggel a nép szivéhez lordul. Sebez és vág, de egyúttal kötöz és gyógyit, vigasztal, fölemel ós igazán épit. Meg­ható, midőn a népet az evangéliomban való meg­maradásra ós hithúségre inti. Valóban nem saj­nálhatja az a szegény nép azon hozott áldozatát, inelyet szeretve tisztelt püspöke irányában gyako­rolt akkor, midőn napi keresményét ott hagyva, zsúfolásig megtöltötte isten házát csak azért, hogy püspöke szájából hallja a vigasztaló és erósitő igéket. Elvégezve beszédjét, kilépett az oltár elől és a gyülekezet előtt a visitationalis jegyzőkönyv alapján hozott határozatokat kihirdette. Legcseké­lyebb körülmény sem kerülte el éber figyelmét. Ugyanis említés történik a visitationalis jegyző­könyvben, hogy a harangok megszerzésénél kegy­adományképen a helybeli róm. katholikusok is 14 frttal hozzájárultak, nyomban konstatálta, hogy a harangok az egyház kizárólagos tulajdona és hogy a harangozási pénz az egyház pénztárába folyik. Az egyház utolsó canonszerű látogatás óta hozott áldozatkészségét, melynél togva paplakát fölépí­tette, templomát tetemesen megjavitatta, ostyatartót és levéltári szekrényt szerzett, figyelmére méltatta ; — Koltha és Faykürth fiókegyházakban évenként egyszer. — az anyagy ül ekezetben ax adventi és böjti időn kivül és hetenkint kétszer reggeli isten­tiszteletek tartását elrendelte. Mind oly intézkedé­sek, melyek úgy anyagi, mint erkölcsi oldalát véve tekintetbe az egyház jólétét s annak előmozdítását célozzák és biztosítják. Végül, midőn e határo­zatok aláírattak és a gyülekezet a püspök áldásá­val elbocsáttatott: — vidéki és helybeli hivek közül s/.ámosan egybeseregelvén, püspöküket fényes ebédnél tisztelettel körülvették és felkószöntőjük­kel ünnepelték. Délután a püspök ismét kocsin ült, hogy útját Farnad leányegyhnzba folytass?. Ekkor már az égen felhők tornyosultak és midőn a csekei országútra tért, szakadó esőben az ég csatornái megeredtek. Ez azonban áldást hozó volt a szom­jas földre és nem akadályozta a híveket abban, hogy szeretett püspöküket már a csekei ország­úinál ne fogadják és számos tagú bandérium élén örömmel talujába ne kisérjék. A mint a püspök megérkezett, megnézte az iskolát, tudomást szer­zett a vallástanitásról és egyes tantárgyakban való előmenetelről. Fogadta a testvér ref. egyház derék lelkészének tisztelgését, ki a püspök tiszteletére egyháztanácsa élén jelent meg. Azután hivő sere­gét a püspök az imaházba vezette. Az istentiszte­letet ó maga magyar nyelven végezte. Intve, buz­dítva, lelkesítve az evangeliom melletti megmara­dásra, hithűségre áldásával a gyülekezetet elbo­csátotta. Végül rövid uzsonna után ismét kocsira ült és Kis-Málásra, Szandtner Sándor vendég­szerető házához tért, hol másnapig megpihent. Május 2-án a délelőtti órákban elbúcsúzva Szandt­ner kedves házától, a sallai indóháztól Lévára vette útját. A város zászlódísze, a mozsarak durrogása, az utczákon hullámzó népsokaság nemcsak meg­lepte, hanem mélyen meg is hatotta a vendégeket. A lelkészlakra egymásután jöttek a tisztelgő küldöttségek. Először a róm. kath. segédlelkósze­ket fogadta a püspök; Sipos Antal szép szavak­kal üdvözölte őt úgy is, mint a távollevő Báthy László prépost-plébános helyettese. Majd a zsidó hitközség képviselőit vezette a püspök elé Lie­bermann Jakab főrabbi. A ref. egyháztanács élén Tolnay Dénes lelkész üdvözölte dr. Bai­tik Frigyest. Az állami tanítóképző tanári kara Szabó Lajos igazgató vezetése mellett tisztelgett előtte. A lelkes üdvözlő szavakra az ősz püspök meghatottan válaszolt az egyes szónokoknak. Az üdvözlések befejezte után az egyházköz­ség elemi iskoláját vizsgálta meg a püspök s meg­elégedését nyilvánította az eredmény felett. Délután 4 órakor egyházközségi közgyűlés volt, melyen Bánd y Endre lelkész felolvasta a püspöki hivatal részéről előre megküldött kérdő pontok szerint szerkesztett jegyzőkönyvet. A jegy­zőkönyv felolvasása fonalán a következő intézke­dések történtek. A püspök melegen üdvözölte Ulreich Nán­dort, mint a ki az egyházközségnél 25 év óta viseli a gondnoki állást s mindenkor szorgalom­mal, lelkiismeretesen végezte teendőit. Jegyző­könyvbe foglaltatta azon családok neveit, melyek az egyházközség érdekében kiváló érdemeket sze­reztek. Ezek: a Schoeller lovag, Leiden­frost, Bolemann, Belcsák, Medveczky, Balbach, Fogler és Ulreich családok. A püspök konstatálta, hogy a gyülekezet temploma megújítandó s utasítja az egyházközséget, hogy a szükséges összeg összegyűjtése végett forduljon

Next

/
Thumbnails
Contents