Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - III. Gyűlések, ünnepélyek - Pozsony

«k : „szegénységünk, s ezzel összeköttetésben az 1848. XX. t.-cz.-ben kifejezett egyenjogúságnak a congrua által hiányosan, csak részben való végrehajtása." A budapesti theol. facultás ügyében az lett a határozat, hogy a sárospataki theol. tanári kar adjon véleményt, s az igazgató tanács útján terjessze fel a kerületre. A pozsonyvidéki eyang:. papi értekezlet f. hó 16-án tartotta tavaszi rendes gyűlését, melyen ismét bizonyságát láttuk annak, hogy ez egyesület munkálkodni tud is, akar is. Az első tárgy Raífay Sándor theol. akad. tanár irásmagyarázata volt, melyet János 1, 1— 5. felett tartott. Azután Trsztyénszky Ferencz a gyülekezet szellemi és erkölcsi életének alakításáról és fejlesztéséről értekezett. Rámutatott azokra a komoly és nehéz viszonyokra, melyek között egyházunk ma is él, s melyeknek elébe néz. Ezek ellen sokan az egyházi fegyelem szigorításában és alkalmazásában látják az orvosló szert. A r. kath. egyházat akarják utánozni. De tévednek. Az evang. egyház, ha jelleméhez hű akar maradni, intézményszerű, megtorló fegyelmezést nem gyakorolhat. A fegyelemnek bensőnek, a hitéletből takadónak kell lennie. Ámde akkor ezt az alapot kell előbb megvédeni. Hogy a gyülekezetekben a prot. közszellem és az evang. öntudat hiányzik, annak egyik oka az is, hogy a vezetőkben is gyönge lábon áll. Megveretett a pásztor, nem csoda, ha széled a nyáj. Minden lelkész a maga erkölcsi értékével, vallási ihletével mintegy magasztos életelv komoly és öntudatos képviselője szerezhet csak kívánatos befolyást és tekintélyt, hivatalának és állásának. Az evangeliom éltető szellemével kell oda hatnia, hogy az egyház minden egyes tagja meg legyen arról győződve, hogy boldog csak az evangeliom birtokában lehet s azt és annak egyházát elhagyni, megtagadni, a legnagyobb bűn. Az evang. valláserkölcsi öntudat fejlesztésében áll egyházunk hivatása és jövőjének biztositéka. Ennek kifejlesztésére elsőbb is a gyermekek valláserkölcsi nevelését kell komolyan munkába vennünk. A katechumenatust fel kell karolni. A gyermekben van a jövő s általuk lehet a felnőttek szivéhez is legkönnyebben férkőzni. Másik teendőnk, hogy az igét a nép lelkületének és szükségeinek megfelelőleg hirdessük. Hogy prédikálásunknak kevés a hatása, annak legtöbb oka az, hogy nem ismerjük a nép lelkületét. E mellett különösen fontos a lelkipásztorkodás hű gyakorlása. Végül az egyházi közösségek tagolására tér rá. Szorgosan megkülönbözteti azt a divatos egyesület alakításoktól, s kiemeli a nép anyagi jólétének felvirágoztatását czélzó egyesületek és szövetkezetek fontosságát. Tanulságul kiviláglik, hogy a hol egészseges evang. közszellem van, ott megvan a fegyeîem is, nincs sziiks**g különös, intézmény s/eru fegyelmezésre. Különösen helytelen dolog volna az úrvacsora szentségét alacsonyítani fegyelmi fszközzé. Az öntudatos hivő maga fegyelmezi magát. Azért az öntudatot kell fejleszteni. Ezután a belmissiói egyesületek ezzel öszszefüggó kérdését tárgyalta az értekezlet, kimondván, hogy a belmissiói tevékenység nem egy egyesület, hanem az egész egyház feladata. Ev. egyházunk a maga egészében belmissiói egyesület. Könyvek terjesztéséi e elég egy ember, de az egyesületek egymásra halmozása gyakran veszélyes lehet az egyház életére nézve. A hazafias ós egyéb ünnepek megtartásának kérdése is szőnyegre került Schönwiesn

er Kálmán alapos referatuma alapján kívánatosnak tartja az értekezlet, hogy a már szokásos és törvényesen megállapított ünnepeken kívül új ünnepeket csakis az evang. egyház arra hivatott törvényhozása rendelhessen el. Hollerung Károly esperes előbb a supplicatióról, majd a Luther társaságról tesz előterjesztést. Amannál ráutal azokra a nagyon is eltérő megítélésekre, melyekben a supplicatiót egyes kerületek és esperességek részesitik. Az értekezlet a supplicatió mai formájának megváltoztatását kívánatosnak tartja, s kívánatosnak tartja, hogy az egyes egyházak ennek a tehernek megváltására felszólittassanak. E határozatát a kerület többi esperességeivel is csatlakozás végett közölni fogja. A Luther társaság taggyűjtésre kérő felhívásai annak a kérdésnek a felvetésére indítanak, mi lehet az oka, hogy e szép czélú társaság nem tud kellőkép virágzásra emelkedni s hogyan lehetne felvirágzását elősegíteni? Bizonyos, hogy evang. népünk szivéhez e társaság nem tudott hozzá nőni. Nem is nyújt annyit, a mennyit tőle vártunk és várhatunk. Stromp László hozzászólása és benyújtott amaz indítványai után, hogy a társaságnak belmissiói czélokat kell szolgálnia, s koronás társasággá alakulnia s elevenebb szervezetet alkotnia, az értekezlet Hollerung Károly elnöklete alatt Stromp László és Ringbauer Gusztáv tagokból álló bizottságot küld ki, melynek feladata még az esperességek gyűléseinek megkezdése előtt azok tárgyalásainak alapjául szolgáló megokolt konkrét indítvány kidolgozása arra nézve, miként lehetne a Luther társaság munkáját anyagilag és szellemileg egyaránt eredményesebbé tenni s odasegiteni, hogy evang. népünkre nézve azzá váljék, a minek lennie hivatása. Végül a mosonyi esperessóg tesz előterjesztést a népiskolai vallási tankönyvek ellenőrzésének és lehető egységesítésének szükségessége iránt. E kérdés részletes tárgyalása az őszi értekezletre tárgyul tűzetett ki. r. A pápa üdvözlete. XIII. Leó pápa ezt mondta Zichy Nándor grófnak, a magyarországi néppárt vezérének, mikor közelebb a magyar