Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - III. Gyűlések, ünnepélyek - Csorvás

lelkész 4 és ágostai evangelikus 4 van alkalmazva, pedig a katholikus és a protestánsok arányszáma 7:1. A 142 római katholikus lelkészszel szemben tehát e szerint 20 protestáns volna alkalmazandó. Különösen szembeötlő a protestánsok hátrányos helyzete, ha tekintetbe vesszük, hogy mig a római katholíKus tábori lelkészi kar évi büdzséje 700,000 frt, addig a protestánsoké 14,800 forint. A feladatok egyformák lóvén, móltányosnak tartja szóló ezen aránytalanságnak olyképpeni kiegyenlítését, hogy a protestáns tábori lelkészek, ha nem is többször, legalább éven kint négyszer látogassák híveiket legalább ott, ahol 50-en felül vannak. A római katholikus lelkészek híveiket havonkint meglátogathatják, de ez a nyolcz protestáns tábori lelkészre nézve fizikai lehetetlenség, mert például a budapesti tábori lelkész hatáskörébe 10 kadét és egy alreáliskola van beosztva. Annál érezhetőbb a szükség, mert a helyi lelkészek sok helyütt be sem engedik a katonaságot a t mplomba, mert attól tartanak, hogy e miatt többi híveik maradnának el. Hogy a protestáns lelkészek helyzete a római katholiiiusokéival szemben aránytalanul mostohább, kitűnik abból, hogy a protestáns lelkész a római katholikus káplánnal van egy rangban és hogy a legmagasabb pro testáns katonai le'kész is csak a nyolczadik rangoszlályba tartozik és följebb nem mehet. Végül nem méltányos, hogy a protestáns egyházi ügyeket a római katholikus tábori püspök intézze. Kéri a hadügyminisztert, hogy tegye e kérdést tanulmánya tárgyává ós amennyiben a közölt adatok a helyzetnek megtelelnének, a jövő költségvetés keretében ejtse módját annak, hogy a katonai lelkészi ügy a protestánsokra nézve is méltányos megoldást nyerjen. Báró Rudnyánszky József a fizetési kórdóst a lelkészekre nézve most felvetni nem tartja alkalomszerűnek. Szerinte az a hiba, hogy az előléptetés nem anciennitás szerint történik. Báró Krieghammer hosszasabban foglalkozik a felvetett kérdéssel. M ü n n i c h Aurél előadó helyteleníti, hogy a római katholikus tábori püspök intézkedik a nemkatholikus lelkészekről is. Krieghammer Ödön báró kijelenti, hogy nincs kifogása az ellen, hogy külön referensi állás fezei veztessék a nem katholikusok részére ; azonban polgári lelkészek közreműködésére mindig lesz szükség. Szabó István Münnich Aurél felfogását pártolja és helyesli a belügyminiszter által kifejtetteket, hogy minden felekezetre nézve külön referens döntsön. Szilágyi Dezső elnök összegezve a feihoíottakat, kiemeli, hogy helyesebb, ha világi referens tesz javaslatokat a lelkészekre nézve, mintha idegen vallásű egyházi. Horánszky Nándor azt hiszi, hogy az irányadó szempontok ki lévén fejtve, a legczólszerűbb az, ha a közös hadügyminiszter a kérdést tanulmányozza és ez ügyről jövőre előterjesztést tesz. Szilágyi Dezső megemlíti, hogy a protestáns lelkészek szaporítása már az arányosság szempontjából is szükséges. Szabó István ehhez hozzájárul és erre a czimet a hadügyi albizottság elfogadja. Karácsonyfa ünnepély Tót-Aradáczon. Szentiványi Zoltán cs. és kir. kamarás, tótaradáczi nagybirtokos ismert jószívűsége az idea is szép karácsonyfa ünnepélyre gyűjtötte egybe uradalmi alkalmazottait. Az ünnepélyt a nevezett nagybirtokos tót-aradáczi pusztáján Kiss Kálmán ev. lelkész nyitotta meg magyar és tót nyelven tartott vallásos elmélkedéssel, a mire az ajándékok kiosztása következeti, a puszta összes lakói, felnőtte'* s gyermekek egyaránt, valamint a lelkész is becses ajándékokban részesülvén. Zichy Nándor gróf egyik beszédében igy nyilatkozott a néppártról: „Mi politikai párt vagyunk ; keresztény pártot akarunk, de azért mi, kik e pártban katholikusok vagyunk, érvényesítjük vallásunkat, mert ez a vallás a nép boldogulásának egyedüli eszköze. Mi keresztények kivánunk Jenni, mert azt akarjuk, hogy mások is haladjanak velünk helyes utainkon. Mi senki jogát el nem vesszük, mindenkit boldogítani akarunk, mi mást nem üldözünk, mások felett nem akarunk hatalmat gyakorolni. Bár jönnének keresztény polgártársaink hozzánk, bár értenék meg, hogy a mi védekezésünk a keresztény érdekeknek nűndanynyiunk érdekeinek védelmezése s ha mi nem harczolunk, mi nem védelmezzük az igazság lobogóját, más azt nem teszi." (Micsoda szavak ós állitások ! „Mi politikai párt vagyunk," az ám, elhagytuk nevünK elől az eleinte használt „r. kath." jelzőt, hogy együgyű jámborokkal elhitethessük, hogy csak politikai párt vagyunk; „keresztény pártot akarunk," de keresztény a mi nyelvünkön annyi, mint r. kath. „A r. kath. vallás a nép boldogulásának egyedüli eszköze," de hát mit kerestek a néppártban a felföldi evang. vezóremberek? „Senki jogát el nem veszszük," —a meddig el nem birjuk venni; — „mindenkit boldogítani akarunk," — de a magunk módja szerint, a mely a történelemből nagvon ismeretes az inquisitio neve alatt; „mi mást nem üldözünk," ha nincs hozzá erőnk és merszünk, de ha van sikerre kilátás: coge intrare, istennek inkább kell engedelmeskedni, mint embereknek; „mások felett nem akarunk hatalmat gyakorolni," mutatja a pápaság története. „Más meg nem védi," — kecskére pedig nem jó bizni a káposztát.)