Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Lukácsy Imre. Anyag és alak

1 r> hesse. Kétségkívül nemes czél s mostani fogalmaink szerint nemesebbet alig tudnánk hamarjában ta'álni, de mégis kérdésbe tehetjük, hogy a mult század elején miért nem volt még ilyen alapokra szükség? Lehet erre sokféle feleletet adni, de a lényege mindeniknek az, hogy a viszonyok megváltoztak, az igények megnövekedtek, az életmód megnehezült, azért van szükség az anyagiak rendezésére. Ez mind igaz lehet más pályákra nézve, de a prot. lelkészeket és egyházakat mindenkor a nép buzgalma tartotta fenn, mért nem merjük továbbra is annak kezében hagyni jövőnket; miért gondoskodunk olyan vagyonról, melyet a néptől függetlenül kezelhessünk? Hiszen a népnek van pénze elég, több, mint régen, a midőn még jobbágyként kellett szolgálnia. Ennek oka már a buzgalomnak, lelkesültségnek hiányában keresendő, akárhogy igyekezünk is az igazságot kifejezések halmazával takargatni. De a pénzügyi viszonyokat rendezni kénytelenek nemcsak a magát kormányzó, hanem az állam által támogatott és fenntartott egyházak is. Mint pl. nálunk a kathclikusok s Angolországbari a magas egyház. Ez utóbbi addig panaszkodott a nagy szükség felől, hogy ez év július havában egy törvényjavaslatot terjesztett a minisztérium a képviselőház elé, (Tithe bili,) mely a lelkészek adója egyrészének elengedését hozta tervezetbe. A javaslatból törvény lett. Ezt a bölcs intézkedést a mi törvényhozó testületünk is követhetné. Ebből az adóelengedésből azután mindenkinek egyaránt jutna segitség. Mert szép dolog, hogy az állam kiegészíti a lelkészi fizetést 800 frtra, igen de aránylagosan segítenie kellene — legalább közvetve — a nagyobb egyházak lelkészeit is. Mert sokszor falun több értéket képvisel az a 800 írt, mint városon 1500—2000 frt. Ha már az állam segedelmével kell rendeznünk az anyagi viszonyokat, úgy kellene a dolgot megcsinálni, hogy az ne csak pillanatnyi jobbulást, hanem alapos gyógyulást eredményezne a lelkészi kar minden tagjában. A második mozzanat az egyház külső szertartásainak szabályozása. Ujabban ez is az angiikan egyházból indult ki. A püspökök kezdeményezték. Lehet, hogy a római terjeszkedő politika eredménye, de lehet, hogy a vallásos élet lankadása juttatta eszökbe; elég az hozzá, hogy szaporítani akarják a külsőségeket, s nem akarnak engedni az állam rendelkező hatalmának. Nem lehet kicsinylenünk "ezt a mozgalmat. Az a körülmény, hogy a: papi körök oly szívesen ragaszkodnak e reformhoz, továbbá; hogy a kérdés megoldásához sorompóba állanak Angliának első politikusai, — mutatja,, hogy az eszme nem ötletszerű unalomszűlte gondolattermók, Sziklahegynek kell a mólyen lenni; ha a tengervize szélcsendben örvénylő hullámokat ver. Pedig egyáltalán nem érezzük, hogy az erkölcsi világ lelki mezejón vihar dühöngene. Lehet, hogy készülődik, de ma még tényleg nincs. Az emberek Magyarországon ép úgy, mint Angliában s a világ minden részén legnagyobb előszeretettel a mindennapi kenyérhez ragaszkodnak s vihar csak a tőzsdén és a pénzintézetekben van. Akár a XII., akár a XVI. század szellemi harczai korunktól igen távol vannak, legalább is látszanak lenni. Szélcsend van a lelkek világában s mégis hullámzást látunk. Hát ezt akkor vagy mesterségesen idézik elő, vagy ha nem, úgy az időknek jele. Én inkább a másodikat hiszem. A lelkészek, mint őrállók, legelőször veszik észre e jeleket. Ma pl. általános érzet a nép közönye, órdeknólkülisége a vallásos dolgok iránt. A kedvtelenséget az által igyekeznek oszlatni, hogy a nép vállán könnyítik a terheket. Éreztetni akarják velők, hogy a vallásosság nem szaporítja azt. a mitől annyira rettegnek, — a kiadást. De midőn látja a vezetj, hogy a bajt ez a gyógyszer nem orvosolja kellőkép, bár olcsóvá van téve az Istenimádat, mégsem telik meg a templom ; akkor arra gondol, hátha a szertartásokban van a hiba, mely nem képes vonzani eléggé az érzékek hatalma alatt álló embert. Nem csoda,, ha önkéntelenül megvillan elméjében, hogy az érdeklődós felkeltésére szaporítani kell a külsőségeket. Ha természetes és mesterkéletlen az angiikan papság mozgaíma, úgy oka ilyen formán érthető meg. Igaz, hogy szomorú helyzetbe került az a vallás, mely csak külsőségek által igyekszik hatást kelteni; melyekben nincs annyi —az emberi természet követelményeinek megfelelő — igazság, hogy ez által maradandó befolyást gyakoroljon híveire. De más oldalról az is bizonyos, hogy ezt a hatást a mai anyagi korban pusztán szellemi eszközökkel elérni igen nehéz. Bizonyos fokig engedni kénytelen az ember a kor követelményeinek, ha azt akarja, hogy a vallás ereje meg ne gyengüljön s viszont, ha azt akarja, hogy az egyház kezébe helyezett üdvintézmények a joggal reménylett hatást eredményezzék.