Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Veres József. Kavarodás

Megszoktuk eddig, hogy a hírlapok csak akkor írtak a protestánsokról, mikor az evang. egyházat pánszláv törekvésekkel való küzdelmében bátorították, gúnyolták, ócsárolták, gyanúsították, — pártállásuk szerint; vagy az újabb időben néha-néha a prot. szegénységre hívták fel lágymeleg frázisokkal a közvélemény figyelmét. Most nem a mi evang. egyházunk pánszlávsága adja a thémát; első sorban a támadás rohama előtt az ev. ref. egyház áll most, főkép a miatt, hogy a „Magyar szó" czimű lap különös figyelemmel kiséri a prot. egyház életét: protestáns türelmetlenségről, protestáns támadásról, protestáns néppártról irnak a lapok. A protestáns egyház nem köt szövetséget egy politikai párttal sem, mint egyház; a protestánsok, mint egyének, nem állanak egy politikai párthoz sem együvé tömörülve, még kevésbbé kötik egyházukat egy hírlaphoz, egy emberhez. A protestánsok eszméért lelkesednek, elvet szolgálnak, eszményért küzdenek. Ez az eszme : az igazság, mely szabaddá tesz, ez az elv : a lelkiismeret és gondolat szabadsága, mely mindeneket megvizsgál és a mi jó, azt megtartja, ez az eszmény : a folytonos és az általános tökéletesbülés, haladás. A mel)ik politikai egyén, párt, kormány, hirlap ezt a czélt szolgálja : természetszerűleg maga mellé csoportosítja a protestánsokat, a melyik pedig ezt a czélt nem tűzi ki : a protestánsokat szemben találja magival. Köszönettel fogadjuk mi protestánsok mindenkitől a részvétet, figyelmet, jóakaratot, támogatást ezen küzdelmünkben, sohasem ingyen, hanem csak cserében ; az egyházi, állandó, változhatatlan, elvi érdekeket azor.ban nem lánczolhatjuk a politika eltűnő, változó, anyagi érdekeihez. Egyházunk hajójának kormányzásánál nem az egymást kergető hullámokat nézzük, hanem az iránymutató delejtűt, nem a változó irányú és erejű szeleket lessük, hanem a mérhetetlen távolból mozdulatlanul egy helyből felénk ragyogó sarkcsillagot: az istenországát. Hullámhoz, szélhez, ha alkalmazzuk is vitorláinkat, csak azért, hogy hajónkat a kitűzött irányban vitessük velők előre Î Előre, nem különleges protestáns érdek gyanánt, hanem közös nemzeti kívánságok gyanánt mentve meg jogainkat. Négy század küzdelme és tapasztalata tanított meg bennünket arra. hogy higgadtan, türelmesen, okosan figyeljük meg a politikai időjárást, elfogulatlanul Ítéljük meg erőnket, feladatunkat, sikereinket, koczkázatunkat, körülményeinket. Kiki bocsátjuk hajónkról, mint Noé a bárkából, a galambot, de mentsvárunk ajtaját csak akkor nyitjuk fel, ha a galamb a béke olajágával tér vissza hozzánk. Addig pedig tűrünk, szenvedünk, várunk és reménylünk. Nem magunkért, hanem azon drága, pótolhatatlan javakért, miket egyházunk ha* jóján mentünk meg az elveszéstől Megmentünk, nem magunknak, hanem nemzetünknek, az emberiségnek, a tökéletesedésnek. Ezeket a kincseket mi nem bizhatjuk egy áramra, egy szélre : nem alakithatunk külön pártot, nem köthetjük magunkat egy párthoz, nem koczkáztathatjuk mindenünket egy emberrel, egy hírlappal. Négy százados küzdelem alatt megismerhetett a közvélemény is bennünket oly okosaknak, hogy óvatosak vagyunk a sziklák és zátonyok között. Meggondoljuk ám mi azt, hogy kisebbségünk mellett külön pártot alakítani valóságos balgaság volna. Eszünk ágába sem jut külön pártot alakítani, ámbár azért éppen a r. katholikusok róhatnának meg bennünket legkevésbbé, hiszen ók külön pártot, külön társadalmat szerveztek ! Hanem igenis, érezzük, hirdetjük, hogy a nemzet nem viszonozza szolgálatunkat megérdemelt jóindulattal, mellőz bennünket, más felekezetekhez képest, versenyre bocsát aránytalan erővel szemben, enged elvérezni az ő védelmében, ígéretekkel biztat, támogatás helyett. Nem akar megismerni bennünket igazi nemzeti értékünk szerint I Az utóbbi években saját egyházunk érdekeinek kárára, ezt tudva, egyházunk elvei értelmé* ben nagy győzelemhez, új erőhöz segítettük az államot, a világuralomra törekvő nemzetközi r. kath. egyház ellenében ; hitvány kis congruával akarja viszonozni az állam e honmentó szolgálatunkat, s tétlenül nézi, hogy népünk az egyházi adó terhe alatt roskadoz, kimerül, pedig e terhek túlnyomó részét a közoktatás érdekében hordjuk már századok óta, az állam helyett. Keserű fájdalommal olvashatjuk a félhivatalos Magyar Nemzet nyilatkozatát. „Az államhatalom nem nyújt előnyt egyik felekezetnek sem a másik fölött; maguknak az egyházaknak kell a propagandában minden erejüket ütközetbe vinni. S ha az egyik felekezet el-