Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Veres József. Segíts magadon

Mi okozta ezt a javulást? A hivatalnokok is összetartottak, hírlapokban, gyűléseken, egyletekben, küldöttséggel mindent elkövettek, hogy egyesitett erővel elhárítsák az akadályokat czéljuk megvalósítása elől. Most megint tetemes fizetésemelést sürgetnek ós ki fogják küzdeni. Jól teszik 1 A katonatisztek fizetésének tetemes fölemelése — ügy szólván — biztosítva van. Iparos, földmives, munkás igyekszik javítani helyzetén, mert nagyot változott a világ, nagyon fokozódtak az igények, emelkedtek a kiadások, fokozni akarják a bevételeket is, gyűlések, hirlapok, egyesületi tevékenység által ki tudták eszközölni, hogy érdekeiket a közvélemény, társadalom és törvényhozás komolyan méltatja, ez után pedig még többre törekszenek. Jól teszik ! Csak a protestáns lelkész sinlődik, míg dologtehető, hitvány fizetésen, tekintélyét vesztett álláson, helyzete javulására való kilátás nélkül, özvegyét, árváját szegény körülmények közt hagyja. A protestáns lelkésznek nincs előléptetése, nincs ötödéves korpótléka, nincs nyugdija, gyermekei számára nincs „Otthon," árvaház, ösztöndíj alap, nincs felkaroló társadalmi, egyleti, miniszteri gyámolitás. Helyzete sokkal rosszabb, más hivatalbelieké sokkal jobb, mint ezelőtt fél századdal volt. Mi okozta ezt a rettenetes viszásságot? A protestáns lelkészek nem tartanak össze, egymást nem támogatják, ha kell önmegtagadással is, hanem gáncsolják ós egymás tavékenységét ellensúlyozzák, jó ügyhöz méltó következetességgel ; szerényen könyörögnek, mikor követelniök kellene, engedelmeskednek, mikor parancsolniok kellene, sopánkodnak, mikor cselekedniük kellene, tétováznak, mikor határozniok kellene, tépelődnek, mikor buzditaniok kellene, siránkoznak, mikor segiteniök kellene, széthúznak, mikor egyesülniök kellene, hanyatlanak, mikor emelkedniök kellene, mások csapásán kullognak, mikor vezetniök kellene, hátra felé vonulnak, mikor előre nyomulniok kellene, alázatosak, mikor önérzettel kellene fellépniök. Jól teszik? Dehogy jóll Megadják az árát maguk is, a szent ügy is, a melynek szolgálatában állanak, kárát látja a közszellem, a közerkölcs, a közjólét. Különös egy had vagyunk, mi, protestáns lelkészek ! A közvélemény ellenünk fordult, hatalmas ellenfelünk : a római sereg, serényen, tervszerűen nyomul előre: mi összetesszük a kezünket, s úgy várjuk, hogy az idők jobbra forduljanak. Látjuk, érezzük, hogy vernek, ütnek, lészoritanak bennünket, jajgatunk is bele, de fájdalmunk, szégyenünk, érdekünk még sem bir annyira fölriasztani, hogy megvédjük magunkat. Sőt még mi segítünk az ellenfeleinknek, hogy mi is nagyot üssünk egyik-másik társunkon, — hadd menjen el a kedve. Vert had gyanánt sátorozunk, mindennap új támadást várva ; rossz hírekkel, reménytelen sopánkodással magunk fokozzuk a csüggedést; a ki győzni szeret, győzni akar: van jó dolga, hogy nem áll sorainkba ilyen kilátások mellett; csüggedő, visszavonuló hadsereghez csak nem csatolja sorsát senki sem ; ha pedig valaki mégis elszánja magát, s az eszmékért lelkesedve meg akarja fordítani a küzdelem esélyeit: élünkre áll, tűzbe és győzelemre akar vezetni : dehogy követjük, dehogy bízzuk rá magunkat, dehogy hallgatunk reá* Jól leszóljuk, hogy még reménykedni mer, koczkáztatni akar; jól meggyanúsítjuk, hogy vezérszerepre áhítozik, parancsolni kíván ; megharagszunk reá, hogy nyugalmunkat zavarja serkentéseivel, tettre nógatásával, nem pártoljuk, mert még elbizakodnék s elénk találna kerülni. Nem az ügyet tekintjük, a mely reánk van bizva, hanem az egyéneket, a kik az ügyet szolgálják. A gyerekek is tudják, hogy ha tizen állanak is a gyümölcsfa alatt, s el nem érik a gyümölcsöt: hiába sóvárognak a szép almáért, — mind addig, míg egyet maguk föl nem emelnek vállaikra, hogy az a gyümölcsöt elérje leszedje, szétossza közöttük. Mi ennyit sem tudunk ! Dehogy emelnénk valakit terv szerint magunk fölé, ha csak nem muszáj 1 Dehogy segitenők előrehaladásában, tervei foganatosításában, — sőt ! — hadd lássuk : mit tud hát a hires nálunk nélkül, ellenünkre ! Alig kelt valamelyes visszhangot egy-egy fölmerült terv. Kicsinylés, bizalmatlanság, kétkedés, gáncs fogadja a legszebb ervelést, pártolás hiánya fojtja meg csirájában a legáldásosabb eszmét. Választásoknál vagyunké kellő tekintettel'