Evangélikus Egyház és Iskola 1900.
Tematikus tartalom - IX. Kérdések, válaszok - Magán vagyona után tartozik-e a lelkész meg tanító egyházi adót fizetni?
és a lelelósség Isten előtt megérdemlik ez áldozatokat." (A mult tapasztalata meg a felelősség a nemzet részéről az Isten előtt arra intik a haza sorsának intézőit, hogy azon jogokat, melyeket az állam fentartott magának a többi felekezetek papjaival szemben ki ne adja a kezéből a külföldi, királyi jogoknál is többet követelő királypápa rendelkezésére, mert, a mely jogot az állam átad a pápának : az örökre elveszett, a pápától többé visszavenni az elveszített jogokat soha nem lehet. Bizony nem is a protestánsok miatt larisa ám meg az állam olyan fontos jogokat magának a congrua kiosztásában !) TUDNIVALÓK. Tanitók útiköltségei és napidijai. A vall. és közokt. miniszter 64.816. sz. a. kelt rendeletben tudatja a kir. tanfelügyelőkkel, hogy ezután a tanítói gyűlésekre utazó tanitók napidijai felszámításánál a következőket kell szem előtt tartani: 1. Tengelyen való utazásnál csak azon esetben számitható fel kilométerenként az eddigi 28 fillér, ha a községből csak egy tanitó utazik a gyűlésre, ellenben ha ugyanegy községből egynél több tanitó vesz részt a gyűlésen, az esetben egy egy tanító útiköltsége czimén akár magányosan. akár többed magával kilométerenként csak 14 fillér számitható fel. 2. Vasúton való utazásnál a vasúthoz vagy onnét a községbe bérkocsi díj nem számitható fel. 3. A mennyiben a mérsékelt árú vasútijegy váltására szóló igazolvány nincsen, vasúton 11. és gőzhajón az I. oszt. egész menet jegy számitható fel. 4. Vasúti mérsékeltárú jegy váltásra szóló igazolvány után dij fel nem számitható. 5. Napidijak az utazásban eltöltött napok után nem járván, azok csakis a gyűlés napj tira számithatók fel. Az Útadóról érdekes elvi határozatot hozott a minap a közigazgatási biróság. Kimondta tudniillik, hogy törvényeinkben a tanitók kifejezésén valahányszor kifejezetten ellenkező intézkedés nem forog fönn, a tanítónők, nevelőnők és óvónők is értendők. Erre a törvénymagyarázatra egy tanitó nőnek az ellen való panasza szolgáltatott alkalmat, hogy rá átadót vetettek ki. A közigazgatási biróság fölmentette őt az útadó aló! azzal a megokolással : — „Az 1890 ik évi útadó törvény mentesiti az útadó alól a háromszáz forintot meg nem haladó fizetésű tanítókat. A tanitók kifejezés pe dig gyűjtő fogalomnak felel meg s mindazokra kiterjed, a kik hivatásszerűen tanítással, oktatással foglalkoznak, tehát úgy a tanítónőkre és nevelőnőkre, mint az óvónőkre is. Több rendbeli törvényünk rendelkezéseinek egybevetése kétséglelenné teszi, hogy mindazokban az esetekben, jnelyekben különleges intézkedések a nőket nem zárják ki, a tanitók kifejezésének szoros értelmezése mellett is e fogalom alatt a tanítónőket, illetőleg nevelő és óvónőket is kell érteni. Minthogy pedig panaszos évi fizetése 300 frt, az itólet ren< delkező részében ki kellett mondani, hogy az útadó törvényben engedett mentesség őt is megilleti. (Tan. Lapja Debr.) Válasz. A 48-dik számban az a kérdés olvasható : a lelkész és a tanitó tartozik e magán vagyona után egyházi adót fizetni? Tartozik, a zsinati törvény nem tesz kivételt. Az egyházi adó most már nemcsak a lelkész és tanitó fizetése 1 kell, hanem sok egyébre is; illő, hogy a leikér s a tanitó példát adjanak az egyházi intézmények fentartására szolgáló terhek viselésében. ÜZENETEK. Kéziratokat nem küldök vissza. F. Gy. Innen elmentek, az ottani postán szíveskedjék tudakozni. - L. I. A lapot megrendeltem. Ezután is kérem a tudósításokat az angol egyházról, akár öszszefiiggő ismertetésben, akár apró hírekben, a mint alkalmasabb; ezután igyekszem annak helyet szorítani ! — S- S. Kívánsága szerint kitöröltem az előfizetők közül. Mással társaságban járatja a lapot. Tudom én, hogy a szerény papi fizetés takarékossága kényszerit mindegyikünket, csak azt nem tudom: ki tartja hát fönn a lapot, ha a felügyelők nem járatják, a felföldi tót papok nem járatják, a német papok jórészt nem járatják, a tanárok, tanitók nem járatják, a megmaradt olvasók pedig ketten hárman összefogva járatn.ik egy példányt?! Pedig hogy lapra szükség van: azt elismeri mindenki. Csakhogy ennek az elismerésnek le kellene vonni a természetes következését is! — B. K. A hiányzó számokat megküldöttem. — F. L. Az utalványra irt sorokból azt látom, hogy neheztel, a miért a lenyomatot nem hivatalos szállító levéllel küldötte el a nyomdász. Nem „lehetetlent" kért ugyan, mikor ezt kérte, hanem törvény által tiltott dolgot. Ez elég magyarázatnak; de azonfelül van nekem elég gondom és dolgom, ha a nyomdai gondot ós dolgot, a mihez semmi közöm, nem vállalom is magamra. Nem is tagadom: rég elfelejtettem én a sok tennivalóm között, hogy azt tetszett kérni. Törvénytelenséget is kérni, a miért keményen meg is büntetnének, meg is neheztelni, mert a visszaélést nem voltam kész elkövetni: az mégis különös felfogás. Legyen meggyőződve, hogy nem azt a néhány portómentes szállító levelet sajnáltam, s ha kérése eszembe jutott volna is, hónapok elmulta után: nem teljesíthettem volna. Nem az ügyről, nem a közegyházról van itt szó, hanem az ön 5 frtnyi költségének megtakarításáról — az én viszszaélésem által. — Elismerem, lio^y On a czikk átengedése által szolgálatot tett a lapnak, de azt meg Ön ismerje el, hogy a közlés által a lap szolgálatot tett Önnek és az ügynek. Elfogulatlanabb, törvényszerűbb, máltányosabb megítél ést kérek és reméle k. Orosházán nyomatott Veres Lajos g.yorssajtóján.
