Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Név nélkül: - A kormány a vallási helyzetről

Dánia új népoktatási törvénye végre szentesítve van. Az összes határozmányok 1901. január elsejével lépnek életbe. A törvény főbb rendelkezései a következők : Minden gyermek tanköteles a 7-ik életévétől a 14 éves korig. Egy-egy osztályban nem lehet több «5 gyermeknél. Tantárgyak : irás, olvasás, számvetés (csak egész számokkal) könnyebb gyermekdalok és gyermekjáték, elbeszélés és az elmondottaknak reprodukálása által tanítandó: a biblia, történelem, reáliák és hazai földrajz. A kézügyesség fejlesztésére fiúknál a rajz és slójd, a leányoknál a női kézimunka szolgál Mindez majd egy még ezután kidolgozandó miniszteri tanterv szerint lesz tanítandó. — A tanitók fizetése az új törvény szerint következő: kezdő tanitó fizetése városokban 900—1000 korona. 20 év múlva azonban legalább 2000—3400 korona. A tanítónők fizetésüket 7, illetőleg 800 koronával kezdik és 1300, illetőleg 1500 koronára vihetik föl. A vidéki tanitók deputatum fizetését meghagyták, koipótlékukat azonban ezután készpénzben fogják megkapni. A kántori teendőkért minimum 100 koruna jár. A teljes nyugdíj 40 év. Az özvegyi ellátás mindenkor készpénzben a férj fizetésének legalább egy nyolczadrészét képezi. Legnagyobb haladás e törvényben, hogy a segéd tanítói intézményt eltörlik és hogy az iskolaszékekben a tanítónak vélojogot biztosítanak. — Ezen lúj tanterv által az államra háramló költségtöbbket évenkint megközelíti a 200.000 koronát. A Genua mellett fekvő Nerviben, ezen a hires téli gyógyhelyen a németországi „Verein für Einrichtung evang. Gottesdienste in Kurorten" intézkedése folytán minden vasárnap istenitiszteletben vehetnek részt a világ minden tájából összesereglett evangélikusok. Nevezett egyesület körül belől tiz éve alakult, székhelye jelenleg a Majna melletti Frankfurt. Idáig már 14 gyógyhelyre terjesztette ki áldásos működését, melyre mindazok, a kik távol otthonuktól egészségük helyre állításán fáradoznak, őszinte hálával gondolnak vissza. Nerviben Dr. Steinbrück poroszországi lelkész teljes odaadással működik, hogy a nevezett egyesület magasztos intentiója érvényesüljön. IRODALOM Sárospataki lapok. „Anyaszentegyházunk csak akkor lesz ismét erős, legyőzhetetlen, ha vallásos, erkölcsös, hitbuzgó áldozatkész, az egyházért élni-halni tudó tagjai lesznek. Ennek pedig csak egy eszköze van: t. i. ha mi lelkészek nemcsak a templomban végezzük a valláserkölcsi ne velést, hanem az iskolában is; ha nem pusztán a nagyoknak, de a kicsinyeknek is tanítóivá leszünk ; — ha igaz az, hogy azé a jövő, a kié ss'L iskola, akkor egyházunk csak akkor számithat biztos jövőre, ha a lehető legerőteljesebb és legv közvetlenebb befolyást gyakorolja az iskolai valláserkölcsi képzésre; ha mivelés alá veszi tagjainak a lelkét és szivét mindjárt az öntudat ébredezésének első perczeiben és eme jótékony, nemesítő befolyását megőrzi rá az élet alkonyáig. Ennek pedig csak egy űtja van, t, i. Jia mi lelkészek, átvesszük a vallástanitást, az erkölcsi képzést az iskolában, folytatjuk az ismétlőiskolákbam és megtartjuk az egész ifjúságon, sőt az egész életen át. — Ez — szerintem — a jel, amelyben még győzhetünk. Mert ne mondja azt senki sem, hogy jó kezekben van a valláserkölcsi nevelés, minek tehát azt bolygatni?! így csak a kényelemszeretet, a közönyöss vagy a rosszakarat beszélhet. Bármily tisztele" ' és elismeréssel legyünk is egyes kiváló tar onnk paedagogiai képzettsége, hivatalos buzgósága és ügyszeretete iránt, ki kell mondanunk habozás nélkül, hogy a nagy többségnek, különösen az ifjabb nemzedék között, a vallás tanításra, az egy házias nevelésre, se képessége, se készsége nincsen. Megfogyatkozott, sokakban megfogyatkozott a vallás iránt való tisztelet, kegyelet; hamvadó félben van az egyház iránt való lelkesedés. ... És nem abból ail a valláserkölcsi képzés korántsem, hogy egy két imádságot, egy néhány éneket megtaníttassunk ; a Szenttörténetek feleleteit jól, rosszul felmondassuk, az erkölcstan és konfirm. káté tételeit ledaráltassuk ; pedig szomorúan tapasztaljuk a konfirm. oktatásnál, hogy majd csak ennyi az a vallásos ismeret, a melylyel egyházunk leendő tagjai az életbe lépnek. Ilyen tagoktól, ilyen vallás erkölcsi öntudat mellett, hogy várhatnánk aztán feddhetetlen erkölcsi életet, hitbuzgóságot, egyházszeretetet és hűséget?" Magyar néplap. Felsorolja az egyes felekezetek lelkészeinek fizetését Francziaországban, s felpanaszolja, hogy a r. katholikusok pénzebői kerül ki a protestáns lelkészek és zsidó rabbik állami fizetése. Azután igy fakad ki: „hát a mi hazánkban nem szintén a mi kath. adópénzünkből fizetik e a protestáns lelkészeket és a zsidó rabbinusokat? A mi kath főuraink egymagukban nem képesek megvédeni hazánkban a katholicismus igazait, csakis a népnek milliói képesek megszüntetni megaláztatásunkat. Azért nát: jogot a a népnek." (Ebben a kis kifakadásban sok keserűség, szemrehányás és igazságtalanság rejtőzik. A mi hazánban nem r kath. adópénzből fizetik a protestáns lelkészeket és a zsidó rabbinusokat, mert hiszen a protestánsom és a zsidók is fizetnek állami adót, s állami adójuk arányában nem kapnak a lelkészi fizetések kiegészítésére aránylagos összeget; hanem megfordítva: a r. katholikusok nem a maguk pénzéből fizetik lelkészeiket, hanem legnagyobbrészt állami adományok jövedelmeiből. Igen sok r. kath.'papot pedig protes