Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - V. Könyvek ismertetése - Bereczky S. A ker. egyház története

az oka, hogy a szerzőben leltétlenül megbízott s a munkát kiadás előtt nem biráltatta felül egy szigorú kritikussal. De hát térjünk át a könyvre magára. A könyv tankönyv akar lenni, s mint ilyennek, a lehető legrövidebb összefoglalásban, magyaros és érthető nyelven kellene nyújtania a tanuló által elsajátítandó tananyagot. Nem tagadom, hogy a mikor a könyvet először vettem a kezembe s megnéztem az oldalszámokat, egy kissé csalódottan sóhajtottam fel s sajnálattal gondoltam a tanulóra, kinek ezt a tömérdek anyagot egy év alatt meg kell tanulnia. Majd azután papírhoz és tollhoz nyúltam, hogy kiszámítsam, mennyi is jut egy-egy órára? Számításom eredménye szinte meg' döbbentett. íme : a szorgalomidó átlag 9 hónap, mert a június hó ismétlésekre fordítandó. E 9 hónapból karácsonyi és húsvéti szünidő, s egyéb szünetnapok czimén még egy teljes hónap számítandó le, marad tehát 8 hónap. Ámde e 8 hónap tartama alatt több ízben össze is kell foglalni az egyes időszakok történetét, s hogy a megtanult anyag ne menjen egészen feledésbe, ismételni is kell, s erre legalább is két hét fordítandó. Marad tehát hónap, vagyis összesen 30 hét. Heti 2 óra mellett tehát minden egyes órában 4 lapot kell a tanárnak átvennie s a tanítványnak ugyanannyit megtanulnia I Azt hiszem, mindenki egyetért velem, ha azt állítom, hogy ez sok I Igaz ugyan, hogy a tanár megkönnyítheti a tanuló helyzetét s a könyvből mindazt Kihagyhatja. a mit nem akar megtanultatni. Igy történt az az én diákkoromban is s néha egy jó negyedórát is eltöltöttünk, mig a tanárnak sikerült a szakaszokat megrövidíteni, a mondatokat megcsonkítani s az ekként előállott hézagokat, értelmetlenségeket kiegyenlíteni. Akkor azonban még szükségünk volt a hosszú s az aprólékos dolgokra is kiterjedő tankönyvekre, mert segédkönyvek, melyekben a tanár búvárkodhatott volna, nem igen voltak. Ma azonban hála Isten, másként áll a dolog. Ma már vannak terjedelmes egyháztörténeti munkáink, melyekben a tanár azokat az adatokat is megtalálja, melyeket előadásában felhasznál ugyan, de a tanulótól nem kér számon. Bereczky tankönyve pedig jórészt annak köszönheti nagy terjedelmét, hogy sok olyan adat van benne, a mi nem bele való. Igy például mit keresnek benne a mesék és mondák; (Nagy Konstantin álma, 31. 1.; Augustinus visiója, 46. 1.; Remete Antal mondája, 58. 1.; II. Sylvester álma, 68. 1.;) az olyan elbeszélések, mint Perpetuo vallatása, 23. 1. és Nagy Theodosius bűnbánata, 34. 1.; s az ilyen tájékoztatás (reklámnak is merném nevezni.) hogy az egész biblia 80, az újszövetség 12 krajczárért kapható (190. 1. ;) s végül a bazilika és a gót stil magyarázata az 52.. illetve a 86. oldalon? De nehogy azt higyje valaki, hogy a könyv mindenült ilyen részletező s a szükséges anyag mind együtt, van benne! Sót ellenkezőleg, igen sok történeti adatot hiába keresünk benne. Igy pl. Nagy Theodosiusról annyit se mond, a mennyit róla a világtörténeti tankönyvek feljegyeznek; a keresztes hadjáratok történeténél nem emliti, hogy már II Sylvester s VII Gergely is tervezték a Szentföld visszahódítását s utóbbi tekintélyes sereget is gyűjtött e czélra, szándéka megvalósításában azonban megakadályozta IV. Henrikkel való összetűzése. Nem emliti meg továbbá Amiensi Péter és Habenichts Walther kísérletét és kudarczát s a gyermekhadjáratot. Hiányos a constanzi reformáló zsinat története s a pápaság elvilágiasodásának s lealjasodásának ismertetése, holott épen ez volt az oka a reform-törekvéseknek. Hiányos és színtelen a husziták küzdelmeinek s tragikus végüknek története is. A reformátió korától kezdve teljesebb képet nyújt, noha itt is találunk hézagokat, Hogy Melanchton miként dolgozhatta át Augsburgban az evang. theologusok által sebtében összeállított hitvallási iratot, holott a vallásügy képezte a birodalmi gyűlés első tárgyát, azt néhány szóval érthetővé tehette volna, a nélkül, hogy a terjedelem csak egy sornyival is nagyobbodott volna. A 169. oldalon elmondja, hogy a protestánsokat az osztrák tartományokból, Szilóziából, Salzburgból s Cseh- és Morvaországból kiirtották ; a szakasz végén azután megemlíti, hogy II. József türelmi rendelete ezen országokban is szabad vallásgyakorlatot engedett. Nézetem szerint itt ismét rajzolni kellett volna a nevezett államokban az egyházalapitást s a protestánsok későbbi küzdelmeit, melyek egészen a jelen század közepéig tartottak. Éppen semmit se mond Norvégiáról ; nem emliti, hogy Svájczban. Svédországban s Francziaországban milyen hitvallású protestáns egyház létezik, holott a munka teljessége ezt is megkívánta volna. Végül igen nagy hiba. hogy csakis az európai keresztyén egyházak történetét nyújtja s teljesen figyelmen kívül hagyja Palesztinát, hol újabban igen erős mozgalom észlelhető a keresztyén egyházak terjesztése körül ; továbbá Amerikát, melynek északi felében a protestáns egyházak, déli feleben pedig a római egyház vetette meg alapiát. Hátra van még, hogy az előadás módjáról szóljak néhány szót. ^ történeti előadásnak tudvalevőleg két for mája van : az egyik, az egyszerűen elbeszélő, a másik a fejtegető és okmányozó. Amaz egyszerűen csak összeállítja, bizonyos rendben elősorolja az eseményeket, emez ellenben nem elégszik meg ezzel, hanem kutatja az okokat, melyek az eseményeket előidézték s felmutatja az eszméket, melyeket akár egyesek, akár a korszellem meg-