Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - VII. Temető - Bartholomaeidesz János

határidő folyó évi július 1. A kéziratok dr. Kecskemóthy István theológiai tanárhoz, a „Koszorú" füzetek szerkesztőjéhez Kolozsvárra küldendők. Budapest, 1900. február havában. Szőts Farkas. íí M. P. I. T. titkára.' ! TEMETŐ."] Bartholomaeidesz János. (1814-1900.) A magyarhoni ág. hitv. ev. egyház legkiválóbb lelkész nesztorát vesztette ez év február 12ikén, Bartholomaeidesz János tb. főesperes, nyiregyházi lelkészben. Istentől áldott jó kedvvel, mindvégig törhetlen hithúséggel, fáradságot soha nem ismerő munkakedvvel működött az Úr szőlőjében. Igen szép, magas életkort ért el ; 86 évre terjedő életében egyet nem ismert csak : a pihenést. élete a folytonos munkásságnak szakadatlan lánczolata volt. De végre megpihent ő is, rövid szenvedés után megtért atyáihoz, a hű Áronokhoz pihenni, hol elnyeri a mennyei Atyától a „dicsőség hervadhatatlan Koronáját," melyet élete s kiváló jellemével, papi lelkületével annyira megér demelt. életrajzi adataiból közöljük a következőket: Bartholomaeidesz János született 1814 ben G ö m ö r m e g y e K ö v i nevű helységében, atyja Bartholomaeidesz János lelkész volt, e hírneves családból a reformátió óta, megszakítatlan sorozatban nyert ev. egyházunk lelkes kiváló lelkészeket s igy már a mi Nesztorunk 10-ik lelkész volt e család egyenes sorozatából. Tanulmányait Baradnán, R. Bisztrón, Pádárban, Dobsinán, majd Osgyánban, Lőcsén, Selmeezen, Sopronban és Pozsonyban elvégezvén a candidaticumot kitűnő sikerrel letette. Éppen külföldre készült, midőn atyja tanácsára a jolsvai megürült tanítóságot elfogadta Innen fél év múlva a 22 éves ifjút két tekintélyes egyház hivta meg u. m. a esetne ki tanárnak és az ochtinai rendes lelkésznek. Ö az utóbbi meghívást fogadta el, innen azonban már másfélév múlva a tekintélyes esetne ki egyház meghívását fogadta el, hol 14 évig a legnagyobb közmegelégedésre áldásosán működött. Kora ifjúságától előbb mint dékán, majd al- és fcesperes tevékeny munkásságot fejtett ki a gömöri egyházmegyében és a tiszai kerületben. 1861-ben a népes, szellemileg és anyagilag oly rohamosan fejlődő Nyíregyháza választotta meg papjának. És itt valóban szükség volt az ó nemes papi lelkületére, bölcsességére, mert az egyház két lelkészével két partra oszlott, szítva egymás ellen az ellenségeskedés tüzét. A felháborított kedélyeket csak egy oly ember, mint Bartholomaeidesz János tudta lecsendesíteni, ki jó lelkének varázs melegével tudott az emberek szivére, lelkére hatni. Ezen nemes jellemvonása megmaradt mindvégig, hiszen nagy egyházának minden rendű és rangú tagjai, nagyjai és kicsinyjei mindvégig a legnagyobb szeretettel ós tisztelettel környezték. A hegyaljai egyházmegye már 1862-ik évben megválasztotta fóesperesének, e magasztos, de hálátlan hivatalt 25 évig közmegelégedésre viselte Tisztéről lemondván 1887-ben tiszteletbeli főesperesnek választatott. Több évekig viselte a kerületi jegyzői tisztet. 1871-ik évben a superintendens választáskor Czékus Istvánnal szemben igen szép szavazatot (42) kapott. Mindenütt ott volt. hol munkálkodnia kellett, a főpásztorokat többször elkísérte egyházlátogatási körútjokban, egyházmegyéjében pedig sok Ínséges egyházának bajain bölcs belátással segített Házasságra 1836 ik évben lépett Havas Teréziával, kivel fél századig igen bddog házas életet élt. E házasságból 2 fia született, az egyik életének legszebb férfikorában elhunyt, a másik „Pál," mint már élete alkonya felé siető ember, megtörten borult a legjobb apa koporsójára. A csapások hosszú sora alatt sem csüggedt el, megtartotta hite s a jó Istennek atyai kegyelme. 60 éves lelkészi működését egyháza és városa 1896 ik évben fényesen megünnepelte. A nevére tett „Bartholomaeidesz Jánosféle alapítványt" önmaga kiegészítette ós egyházmegyéje pénztárába letóteményezte, azon kifejezett czéllal, hogy annak kamatjait a szegény lelkészözvegyek élvezzék. Kitüntetést nem keresett, de erre mint mindvégig független ember — nem is várt. És mégis megjött. Ő Felsége a „Ferencz József lovag keresztjét" adományozta a minden téren kimagasló férfiúnak. Valóban e magas kitüntetést megérdemelte, hiszen, hogy menynyit fáradozott egyháza, a népjólét ós az iskolák emelésén, azt Nyíregyháza kulturális s egyházias szép fejlődése legjobban mutatja. Hogy a népiskolai tanítás Nyíregyházán oly magas fokon áll: abban az egyik fóténvezónek Bartholomaeidesz Jánosnak elvitázhatlan érdeme van. Lelkészi hivatalát mindvégig a legnagyobb pontossággal, lelkiismeretes buzgalommal s lelkesült papi hivatással teljesítette. Hogy híveinek szeretetét mennyire birta, mutatta az a sok fájó könny, mely hivei ezreinek szemóból elhalálozásakor, kivált temetésekor, oly bőséggel, mély keservvel kiomlott. Néhány napi betegség után febr. 12 ón jobblétre szenderült. Temetésére messze vidékről sereglettek össze a lelkészek, de résztvett benne igazi könnyhullatással valláskülönbség nélkül egész Nyíregyháza. A zsúfolásig megtelt nagy nyiregy-