Evangélikus Egyház és Iskola 1899.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, jelentések, kérvények stb. - Poszvék Sándor. Az adventi tündöklő hajnali csillag

történeti múltjának kutatására, a jelen állapotok megértésére és a jövő támasztékainak erősítésére. A kiben a felekezeti öntudat kifejlődött és megszilárdult, az szereti egyházát, mert egész lényegében összeforrott vele, áldoz az egyházért, mert annak létével saját léte áll szoros kapcsolatban s küzd egyházáért és jogaiért, mintha saját személyes jogaiért küzdene. Kifelé pedig a már felekezetekkel való érintkezésben a megszilárdult felekezeti öntudat erős alapot ád az apologetikus és polemikus vitákban, sőt a józan tolerantiának is képezi alapját. A felekezeti öntudattal biró egyén, ismerve saját egyháza értékét és egyháza igazságait, bárhiiféle támadás ellen lelke egész hevével fogja azokat védeni s viszont az igazság birtokának tudatában szó és tett által terjeszti a személyében megtestesitett felekezet iránti tiszteletet. Ilyen felekezeti öntudattal biró egyének bizony ma még kevesen vannak, azért sürgetendő a felekezeti öntudatra való felemelés, egyházunk érdeke megköveteli azt. DR. TIBTSCH GEEGELT. Az ádventi „tündöklő hajnali csillag." Bibliai élet s jellemkóp. Felolvastatott a Iliik-ön 1899. decz 2-án tartott vallásos estélyen. Tisztelt hallgatóság! az Úrban szeretett hivek I Szivem mélyéből üdvözlöm a nagyszámú érdemes közönséget. Az első szó, mely ajkaimról hangzik, a hálás köszönet szava. A büki szent gyülekezetnek megtisztelő felhivására megragadtuk a vándorbotot, s lekötelező szives vendégszeretetének oltalma alatt sietünk ide családi tűzhelyéhez, hogy a közös hit lángját, közös erővel élesztgessük. Csendes esti órában mutatkozunk be. Köd; homályba borult erdő-mező. Az alkony árnyai nehezültek a hullámzó Répcze kies part mellékére. Az esti csillag ott ragyog az égen, kíséretében a csillagok ezrei, azok nyájas kis mécsek, melyeket a jóságos Istennek láthatatlan keze gyújtott, meg, hogy az éj setótében bolyongó vándornak útmutató szövótnekül szolgáljanak. Szükség is van fényükre. A hosszú deczemberi éjszakának, lassan folyó perczeiben hány hajléktalan, hány beteg útitársunk reszkető ajkain lebeg a prófétai szó: vigyázó, meddig még az éjszaka? (Ezs. 21. 11.) meddig, meddig késik a hajnali csillag? Sok száz évig borult ily deczemberi éjszakának életfojtó homálya a földi utasra. A csillagok is mintha elfordították volna arczukat a világtól. Csak itt-ott jelent meg egyik-másik az égboltozaton, de annak fénye is csak arra való volt, hogy a vándort megerősitse rémületében: eltevesztette az utat, nem ér czélhoz ! De ennek az éjszakának is végre ütött utolsó órája. A hajnali csillag felragyogott az égen s oszlott a köd, szakadoztak a felhók, távozott az éji homály, megvirradt 1 T. hallgatóság ! Advent, az Ur eljövetele ünnepének előestéjén, üdvözöljük egymást. Mi ide zarándokoltunk, hogy magasztaló szavunk a büki hivek hozsánnáival egybeolvadva, köszöntsük az apostollal az üdv hajnal-csillagát: „az éjszaka elmúlt, a nap elközelget" (Róm. 13. 11.) A mi szavunk csak gyenge viszhangja annak a tiszteletreméltó „kiáltó szónak," mely ott, a megváltás szülőföldén, Jordán vize partján hangzott. 0, kell-e megneveznem ? Keresztelő János, a „tündöklő hajnali csillag," az idők teljességének, az üdv hajnalhasadtának hirnöke. Engedje meg a t. hallgatóság, hogy néhány halavány vonással megrajzolván élet- és jellemkópét, az „Isten szive szerint való fórfiút" ádventi vendégül bevezethessem körünkbe. A történelem kimagasló hőseinek bölcsőjót — azt mondják — angyalok ringatják, Szent irataink történetei is megerősitik azt. Isteni megváltónk földi pályafutásának főbb állomásait rendkívüli természeti tünemények jelzik. Grolgothán homályba borul a nap, megmozdul a föld, megrepedeznek a kősziklák (Mát. 27. 51,) A feltámadás reggelén az Úrnak üres sirjából angyali szózat hirdeti a húsvéti örömhírt: „feltámadott, nincsen itt!" „mit keresitek a holtak közt az élőt?" (Márk 16. 6. Luk. 24. 5.) Bethlehem téréin is angyal hozza az ég örvendetes izenetót a földnek e szóval: „ne féljetek, mert ime hirdetek nektek nagy örömöt, mely az egész népnek öröme lészen :" (Luk. 2—10.) Mind ezen rendkívüli, testi érzékeink által felfogható, a szemet kápráztató, a szivet-lelket megrázkódtató jelenségek csak oly események kíséretében bilincselik le a figyelmet, melyek az emberiség megváltását czélzó nagy isteni tervnek megvalósítására szolgálnak. Adventi hősünknek, Keresztelő Jánosnak születését Isten akaratának tolmácsa: Grábriel angyal előre jelenti be. Atyja Zakariás pap, ki vénsógó-