Evangélikus Egyház és Iskola 1899.

Tematikus tartalom - Értesítők - Arad

93 is elveti. Talán Oanisius, vagy más jezsuitának ünnepnapja neki jobban tetszenék. Ez eszünkbe juttatja a rozsnyói Schopper esetét, ki annak idején Eozsnyón nagypénteken a protestánsok ellen tüntetett. Tudomásul vesszük egyszersmindenkorra, hogy „a kath. egyház nagypénteket, (Krisztus halála napját) ünnepnapnak nem tartja!" Érdekes és tanulságos a testvérgyülekezet legújabb statisztikája. Tagjainak száma 129,617. Missziói munkássága az összes keresztyének között a legagilisabb. Missziójában 95,711 hive van. s évenként 1.655,650 márkát fordit missziói czélokra. Nagy anyagi gondokkal küzd, bár nagyobb adományokban is részesült. A misszionáriusok kiképzésére 31.450 márkát fordított. Morton angol hivő nagyobb segélyben részesítette. Nagyobb szeretetműveket létesített Jeruzsálemben (a bélpoklosok asyluma), Cseh Morvaországban, Angliában, Amerikában és Herrnhútban. Legnagyobb diakonisszaháza Nieskyben van, melynek 1898 ban 54 nővére volt. Több internátust is létesített. Az tJr munkás szelleme van e testvérgyülekezettel ! (Eperjes.) Dr. Szlávik Mátyás. IRODALOM. Evang. népiskola. Az evang. tanítóság mellőzését panaszolja föl. Mostoha gyermeknek tekintik azt ő szerinte. „Az, ha az állam ceak mostoha gyermekeknek vesz, még némiképen magyarázható, hisz csak fogadott fiai vagyunk, s közsönettel tartozunk, ha a legcsekélyebbet is nyújtja. De hogy egyházunk, mint szülőanyánk megtagad, s kebléről úgyszólván eltaszit, a mikor más gyermekeit a legnagyobb mértékben dédelgeti, annak, bármikéritr kutassuk is, sehogysem tudjuk okát találni. Hisz édes vérei, testéből való test volnánk, s mindig is az ő akarata szerint igyekeztünk működni, a mikor nyájának zsengéit ápoltuk és ápoljuk most is, mert úgyszólván egyedül csak a mi vállainkra nehezedik az ifjúságnak vallásos szellemben való nevelése. Talán egyébként vétkeztünk ellene hűtlenség avagy közömbösség által? Ha sem atheisták, sem pedig annyira miveletlenek nem vagyunk, hogy valaki velünk szégyent vallana, miért taszit el az egyház magától fokról-fokra? Mert hogy valósággal kiakolbólitottak úgyszólván mindenből, az tagadhatatlan tény, melyet semmiféle álnokoskodássa sem lehet megdönteni. Lám a zsinati törvények is azt kiváiiják a tanítótól, hogy az ág. hitv. egyháznak buzgó hive legyen, a lelkészt egyházépitó tevékenységében mindenképen támogassa ós nemcsak az iskolában hivatásához hú és odaadó munkássága által, hanem nyilvános és magánéletben is. az igazi népnevelőnek élő példánya legyen. És ezen kötelességek ellenébea jogunk mindössze annyi, hogy az egyházkerületi közgyűlésen az egész tanitói testületet csak két szál ember képviselhesse, az egyházmegyei közgyűlésre pedig minden tanitói egyesület csak egyegy képviselőt küldhessen, holott pedig úgy a lelkészi kar, valamint a világi egyháztagok méltó képviseletéről bőséges gondoskodás történt. S igy vagyunk az egyes községekben, hiszen ott is csak egy-egy tanitó képviselheti a tanítótestületet. Való, hogy az állam gondoskodik a tanítókról (nyugdíjügy.) Ámde nem ért-e bennünket ez oldalról is óriási sérelem, a mikor kimondatott, hogy a kántortanítók csak fél fizetésük után számithatnak nyűg-, avagy kegydijra, mivelhogy a másik fele kántori javadalmazásnak vétetik, mely után pedig állami nyugdíj nem dukál. S vájjon nem-e majdnem minden evang. tanitó egyszersmind kántor is egy személyben? Hát igazságos-e ezekkel a fél nyugdíjra utalt evang. kántortanítókkal szemben igy eljárni? (hogy a gyámoldának ezután ne lehessenek tagjai.) Még érteném a dolgot, ha az egyház intéző körei oda hatottak volna, hogy vagy ez a sérelmes miniszteri rendelet visszavétetett volna, vagy pedig a tanitói fizetések olyképen rendeztettek volna, hogy világosan kitűnnék, mi a tanitói és mi a kántori javadalom. Minthogy azonban amaz ügyben (legalább eddig) senki még a kisújját sem mozgatta meg; emebben — t. i. a kétféle javadalmazás föltüntetésében — pedig csak egy-két he'yen történt intézkedés : azt kell hinnünk, hogy a tanítók érdekével senki sem gondol." — (Nagyon igazságtalan az elkeseredett czikkiró I Hiszen ott meg, ahol tagjai lehetnek a tanítók az egyházi nyugdíjintézetnek : körömszakadtig küzdenek, hogy kiszabadulhassunk ezen kötelesség alól ! A kántori fizetést is már 1893-ban a bevallásnál elkülönítette minden egyházközség a tanitói fizetéstől. Az egyöntetű rendezésre nézve pedig e lap szerkesztője tavaly megtette az indítványt az egyetemes gyűlésen, az pedig elfogadta az indítványt. Jó lenne tehát, ha tájékozást szerezne a czikkiró, mielőtt alaptalan vádjaival izgatja a tanítókat az egyház ellen.) „Igenis, a hatalomféltés és a kenyéririgység tanácsolhatta csak, hogy különbség tétessék az Úr veteményes kertjének egy és más munkásai között." Magyar állam. „Az innsbrucki egyetemnek hetvenhat hallgatója kilépett a kath. egyházból, hogy nagy német ábrándjait követve, ha nem léphetnek is ez idő szerint a protestáns Németország állami kötelékébe, legalább vallásilag tartozzanak együvé. Ez a szomorú hir érkezett Ausztriából, melynek fontosságát növeli, hogy hasonló mozgalom indult meg Csehország, Stájerország és Bécs németjei közt is, előjeléül szolgálván Ausztria politikai szétbomlásának. A protestantizmus már önmagában is bomlasztó elem s ha még a nemzetiségi