Evangélikus Egyház és Iskola 1899.

Tematikus tartalom - Gyűlések, ünnepélyek stb. - Boba

80 gyan fejlődik az irodalom? Hamvas József lyceumi tanár. — Oarlyle Tamás. Jónás János kereskedelmi akad. tanár. — A fürdésről. Dr. Dobrovits Mátyás tiszteletbeli theol. akad. tanár. — A halotthamvasztás, keresztyén álláspontról. Dr. Masznyik Endre theol. akad. tanár.— E programm alkalomszerűen szavalatokkal, énekes zene előadásokkal bővül. A foofoai ág. hity. ey. egyházközség feledhetlen emlékű, kedves napokat élt át a legközelebbi időben. Ugyanis — miként az e lap 5-ik számában már jelezve volt — múlt hó 29-én tartotta meg nagy részben megújított templomának felavatási ünnepélyét. A felszentelést végzendő, Gyurátz Ferencz püspök úr még előző napon indult el káplánja kiséretében Pápáról s KisCzellbe érkezve Vasvármegye alispánja, Károlyi Antal fogadta és itt is csatlakozott kíséretéhez a kemenes-aljai egyházmegye derék, buzgó esperese Varga Gyula, vönöczki lelkész is, továbbá Nagy János egyházmegyei világi felügyelő, Hutter Zsigmond csöngei lelkész, egyházmegyei jegyző, Bőjtös János ns.-magasii lelkész, Kiss Samu egyházmegyei számvevő és több Szombathelyről érkezett vendég. — A bobai állomásnál beláthatlan néptömeg várta az egyházkerület szeretve tisztelt főpásztorát s midőn a vonat délután 27a órakor a pályaudvarra berobogott, hatalmas „éljen" kiáltással köszönté az óhajtva várt magas vendéget. Az örömzaj lecsillapulta után előlépett az egyházközség lelkes, áldozatkész felügyelője dr. Porkoláb Mihály kis-czelli ügyvéd úr s ékes szavakkal üdvözlé az apostoli buzgalmu főpásztort, ki a szivből fakadt üdvözlésre szinte szivhez szólóan, meleg érzéssel válaszolt. Ezután a püspök úr és kisérete a kirendelt fogatokba ült s megindult a menet harangzúgás között, az örömárban úszó községbe a lelkészlak felé, melynek közelében csinos diadalkapu volt felállítva „Isten hozott" felirattal. A parochián ornátusba öltözötten a gyülekezet lelkésze várta a lánglelkü főpapot az áldásos nőegylet tagjaival együtt s itt először a lelkész köszönté őt az egyházközség nevében, azután pedig Mó

ritz Ida k. a. üdvözölte a nőegylet részéről egy kis alkalmi versben s egyúttal gyönyörű virágcsokrot nyújtott át a nőegylet hódolata jeléül. Mindkét beszédre ismeretes ékesszólásával válaszolt a püspök úr, megköszönve a szives fogadtatást. Néhány perczczel utóbb ismét megszólaltak a harangok az Isten házába hivogatva a híveket. A fáradhatlan munkásságu főpásztor ugyanis legcsekélyebb pihenést sem engedett magának, hanem azonnal hozzá fogott az ezen napra kitűzött egy ház látogatás elvégzéséhez. Az 587. sz. énekből („Isten felséges adománya") néhány vers elzengése után a lelkész a szószékre lépett s Máté ev. 20. f. 1—16. v alapján prédikált. A beszéd végeztével a kijelölt énekből az utolsó verset énekelte a gyülekezet s ez alatt az oltár elé lépett „aranyszájú" püspökünk, hogy megtartsa remek, költői fordulatokban, gyönyörűnél gyönyörűbb hasonlatokban és eszmékben gazdag egyházlátogatási beszédjét, melynek minden szavát áhítattal leste az egybesereglett hivek sokasága. — „Tartsuk meg a vallást" ez a felhívás volt beszédének alapgondolata s ennek kapcsán majd szelíden intve, majd dorgálva a meggyőződés erejével buzdított, lelkesített a vallásos, istenfélő életre. Leirhatlan az a mély hatás, melyet az ihletett ajakról elhangzott e beszéd a jelenlevőkre gyakorolt, boldognak vallja magát az, ki azt hallhatta. — Ezután a közgyűlés tartása következett, midőn elsőben is a lelkész olvasta fel jelentését az egyházközség múltjáról és jelenéről, — végül a feltett kérdő pontok nyomán az azokra adott válasz tárgyaltatott, — miközben a püspök úr az iskolára, általában az egyházközség beléletére vonatkozólag adott bölcs utasításokat. Késő este volt már, mikor az egyházlátogatás fontos ténye az 588. sz. ének („Ha Krisztus maga oltalma") elzengésével véget ért. — Vacsoráról, — melyen természetesen a felköszöntőkben sem volt hiány — magyar vendégszeretettel a lelkész neje gondoskodott. — Ennek elköltése után a püspök űr visszavonult s nemsokára a társaság többi tagjai is elszélyedtek, hogy újult erővel vehessenek részt a másnapon végbemenendő templomavatási ünnepélyen. A nehezen várt nap, január 29-ike végre felvirradott. Már az előtte való napon százával hozták az érkező vonatok az ünnepélyre jövőket, de a hivek zöme mégis a templomavatás napján sereglett össze közel s távolból a magasztos ünnepélyre. Kemenesaljának nemcsak ev., hanem más felekezetbeli lakossága is csak úgy özönlött a községbe. Előre látható volt, hogy a tengernyi nép a megújított templomba el nem térhet. Tíz óra tájt — miután előbb a püspök úr az iskolát vizsgálta meg, hol társai nevében a lelkész kis leánya, Pula

y Vilma üdvözölte, — megkondultak a harangok s megkezdődött a templomba vonulás. A menet élén a gyülekezet felügyelője haladt az egyházmegyei felügyelő úrral együtt, — utánnok következett a püspök úr, jobbján az esperessel, balján a helybeli lelkészszel. Őket követték a többi lelkészek, kik a szent edényeket vitték ós az egyháztanács tagjai. A főbejárat elé érve a gyülekezeti felügyelő szép beszéd kapcsán átadta a templom kulcsát a püspök úrnak, ki azt viszont a helybeli lelkésznek nyújtotta át, felhiván őt a zsoltáriró ideülő szavaival az ajtó kinyitására. — Ennek megtörténte után, mint a vizáradat, úgy nyomult be az embertömeg a templomba, melyet csakhamar zsúfolásig megtöltött. Ember ember hátán tolongott s mégis a jelenlevők leg-