Evangélikus Egyház és Iskola 1899.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, jelentések, kérvények stb. - Dr. Pröhle Vilmos. Az evangelium Japánban

Csodáteíos világot vet Isten különös gondviselésének útjaira Vakaszának és öescsének Ajabénak megtérése. Yakasza a h i z e n i daimiönak volt a főembere, midőn 1854-ben egy angol hajóraj jelent meg Nagaszaki előtt, a daimiö Vakaszát rendelte ki a partrakelés megakadályozására. A mint a parton járkált, felvett egy kis könyvet, mely a hullámokon hánykolódott. Hollandi tolmácsa megmagyarázta neki, hogy az angol Uj-testámentom s hogy Sángháiban khinai nyelven is kapható. Yakasza meghozatta az Újszövetség khinai forditását s hazatérve, öcscsével Ayabéval olvasásába fogott, de a két testvér nem értett meg mindent, s mikor megtudták, hogy Nagaszakiban van egy amerikai missionárius, a már emiitett Verbeck, hetenként kétszer küldtek hozzá levelet, megkérdezve tőle mindent, a miben a maguk esze szerint nem tudtak eligazodni. Evekig járta a szolga hetenként kétszer a kétnapi járó földet, hordva a lelki táplálékot szomjúhozó urainak. 1866-ban Nagaszakiba ment a két testvér s miután ott még egy ideig olvasták az evangéliumot Verbeck vezetése mellett, megkeresztelkedtek. Vakasza családja később is számos buzgó és kitűnő hiveket adott a japáni protestáns gyülekezeteknek. E közben az ország torrongott. A lakosság az élelmiszerek megdrágulásáért a sögunt és kormányát okozta, mert ő kötötte az idegenekkel a káros és sérelmes kereskedelmi szerződéseket. A szamuraik duzzogtak, hogy a sögun az idegenek bebocsátásával meggyalázta a haza földjét, s röstelték a sögun kémrendszerét, mellyel keresztülkasul hálózta az egész országot. Csapatonként hagyták el a sögunhoz hü daimiökat s szabad bandákba verődve barangoltak szerteszét: „tisztelet a mikadonak," „ki az idegenekkel" volt a jelszavuk, á leghatalmasabb és legtehetségesebb daimiök, köztük a csösüi, • ecsizeni és szaeumai, pártolták a szabad szamuraik tervét, kiknek gyűlölete véres áldozatokat követelt: Jikamonnokami, a sögun minisztere volt az első, kinek az idegenekkel való érintkezés fejébe került. Megöltek számos idegent, megtámadták a britt eonsulatust Idoban, úgy hogy csak az Egyesűit Államok képviselőjének tapintatos fellépése vette elejét az európai hatalmak közbelépésének. Végre annyira elmérgesült az ellenségeskedés a sögun és a mikado pártja között, hogy a mikado az emiitett befolyásos daimiök biztatására kereken felszóllitotta a sögunt az idegenek kiűzésére. Hiába magyarázgatta a sögun, hogy az lehetetlen s külháborút idézne elő, az ellenpárt kijelentette. hogy a sögun se kormányozni nem tud, se a hazát nem képes az idegenek ellen megvédelmezni. A shögun erre haddal indult Kiötönek, de a mikado pártja is fegyverben állott s Szaigo Takamori a fusimii csatában döntő győzelmet aratott az utolsó Tokugava-sögun, Hitocubasi hadai felett. Hitocubasi erre leköszönt s magánéletbe vonult, a mikadó pedig híveinek tanácsára Kiötöba hivatta a külföldi hatalmak képviselőit, megerősítette az eddigi szerződéseket s még ugyanazon évben 1868-ban Jedoba tette át székhelyét. Az új császári székváros Tökiö nevet kapott. Ettől fogva kezdődik a japán nemzeti állam megerősödése és felvirágzása az európai kultúra alapján. A mint a restauratio után a nyugalom lassanként helyreállt, az új kormány, melynek vezető tagjai a mikadóhoz hű és érte harczoló daimiökból kerültek ki, megindult az országnak új, európai mintára való szervezése. Szaigo Takamori s kiváló társai őszinte, lángoló hazaszeretettel dolgoztak Japán jövőjén s most, jiogy a sögunt elűztéff. maguk voltak azok, a kik keresték a jóegyetértést az idegenekkel s kezdték az ország kormányzását és hadierejét európai mintára szervezni. Azonban egyáltalában nein lehetne állitani, hogy a mikado kormánya a keresztyénség iránt mindjárt teljes előzékenységet tanúsitott volna. A tilalom még mindig fennállott, s hogy az új kormány, mely a mikadó trónjának támaszát a sinto vallásban s a mikado isteni eredetében való hit. ben látta, mily komolyan vette a törvényeket, mutatja az a körülmény, hogy midőn 1868-ban rájöttek, hogy Urakani faluban (Nagasaki közelében) még mindig 3000 keresztyén van, újra elkezdte őket üldözni ós sorsuk börtönre vetés, deportálás s a kőszénbányákban való kényszermunka lett. Ez. a 3000 keresztyén még a jezsuiták 16. századbeli missiójából maradt meg nagy titokban és visszavonultságban s hogy ez hogy volt lehetséges, az alig képzelhető el, mikor a lefolyt kétszáz, év alatt tulajdonképen meg sem szűnt az üldözés s még 1829-ben is 7 japán keresztyént vitt kereszthalálra a kormány szigorúsága. Az európai hatalmakkal s Amerikával való jó viszony szükséges volta azonban mérsékelte a kormány ebbeli buzgalmát annyira, hogy a ja-