Evangélikus Egyház és Iskola 1899.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, jelentések, kérvények stb. - Frint Lajos. A r. kath. papság felfogása a térítésekről

A római katholikus papság felfogása a térítésekről. A róm. kath. egyház magyar herczegprimása magasztos hivatásához hiven hirdette a „békét." De az ó papjai e szükseges és üdvös békének megtartását nem vélik mindig hasznosnak, sőt mint „ecclesia militans" magukra nézve feszélyezőnek is. Nem tartják keresztülvihetónek kivált ott, a hol az „egyedül üdvözitő" egyházat más egyház tagjaival gyarapitani és az örök kárhozatból kiragadni jónak látja. Ilyenkor hivatkozva a Krisztus törvényére, félre tesz minden egyébb tekintetet. S ha még érettkorúakhoz fordulna, s azokat tanitás által birnák egyházuk elhagyására, — nem volna a dolog oly feltűnő ; — de a midőn az éretleneket, tudja Isten : mely eszközökkel édesgetik magukhoz, midőn gyermekeket csábítanak el és helyeznek el rendházaikba, akkor már fel kell háborodnia még a legtürelmesebb protestánsnak is. Hogy pedig ez igy van, mutatja az alábbi eset: Egy az aradi gymnasium VI. osztályát elvégzett tanuló, a következő iskolai óv elején nem volt jelen a vallástani órán. A vallástanár kérdésére azon választ nyerte, hogy Sz. F. a nagybányai gymnasiumba jár. Néhány hétre a nagybányai ev. lelkész kérdést intéz az a—i ev. lelkészhez, mit tud ezen Sz. F. felől, ki fűnek-fának hirdeti, hogy 18 éves korában áttér a róm. kath. egyházba s megjegyzi még, hogy a fiű a minoriták rendházában lakik, a hova a rend provinciálisa küldte. A felvilágosítás megadatott és egyszersmind a fiúhoz is intéztetett egy levél a—i lelkésze által, a melyben az ősei vallásában való megmaradásra intetett ós emlékezetébe hozatott a confirmatió alkalmával tett azon fogadalma, hogy az ág. hitv. ev. egyháznak élete végéig buzgó tagja marad. A fiú e levélre válaszolt, hivatkozva arra, hogy anyja által a róni. kath. vallásban neveltetett és most már a meggyőződés hajtja az áttérésre ; hogy a confirmacziói fogadalmat éretlen észszel tette ós nem tudta, mit cselekedett, de most megváltoztak nézetei és meggyőződése és azért azokat fogja követni. A bányakerület püspökének jóváhagyásával a rendfőnöke kerestetett meg azután felvilágosításért és azon kérelemmel, hogy a fiút a zárdából bocsássa el. Jellemzetes a rendfőnökónek válasza, kijelenti 1. „hogy a Krisztus törvénye alapján tart'a rend bármely házában is, ha a rendnek tetszik, [akár zsidót, akár reformátust, akár katholikust. Mi magyar minoriták nem vagyunk oly elfogultak (sic), hogy a felebaráti szeretetet csak a katholikusokra terjesszük ki; a mennyire tőlünk telik, segítünk bármely más vallásfelekezetü szegény embertársunkon is. A fiú szülei tudtával és bele» gyezésóvel ment Nagybányára, ily módon jut sok kath. és nem katholikus szegény fiú a sokak előtt oly intoleráns kath. papság jóindulata és felebaráti szeretete folytán kenyérhez, tudományos kiképzéshez." Arra a kérdésre: Mi czélja van a rendnek, a fiúnak a zárdában való tartásával? azt a választ adja : 2. „Nem nekünk van czélunk a zárdában tartásával s ha van, az nem más, mint az, hogy egy jóravaló szegény fiút saját könyörgésére befogadva, tanulmányai végzésében segítsük. (Mily ártatlan !) Czélja neki lehet magának az ifjúnak, s hogy az mi? én sohasem fürkésztem. Ha Önöknél bűn volna más vallásfelekezetűvel jót tenni, akkor nem jól szolgálnák az evangyéliomot. Hogy a katholikusoknak bűnűl rójja fel. soraiból kitűnik.'* (Ily áron, igenis bűn.) Azon kérdésre, összeegyeztethető-e a felekezetek közötti békével azon eljárásuk, hogy egy ev. fiút tartanak rendházukban? azt feleli: „hogy jó cselekedetet gyakorolni bármely vallásfelekezetü egyénnel, nagyon összeegyeztethetőnek tartom a felekezetek közötti békével, csak megerősítem F. úr szavait: „annak a békének a minorita rend tagjai is hirdetői", nemcsak hirdetői, hanem a gyakorlati életben applikálói is vagyunk. A 4-dik kérdésre : hajlandó-e a fiút a zárdából elbocsátani? azt válaszolja: „Ha én egy könyörgő szegény fiút házamba befogadok s ez a jótóteményes hálátlansággal vagy roszviselettel, vagy hanyagsággal vagy a rendház iránt tiszteletlenséggel nem viszonozza, nem látom be, miért űzzem el azt a szegény ifjút rendházamból." Levelét a rendfőnök úr ekkép fejezi be : „Es most én kérdem Főtisztelendő lelkész urat : Megegyeztethetőnek tartja e a felekezetek közötti békével, hogy oly elfogult bigottsággal beszél oly vallásfelekezetről, annak papjairól, a mely vallás és szerzet papjai sem Főtisztelendősógedet, sein vallását soha meg nem bántották, csak azt a bűnt követték el, hogy egy szegény ágostai vallású ifjúval szemben felebaráti szeretetet gyakoroltak ?" íme — tudatosan vagy öntudatlanul —- a