Evangélikus Egyház és Iskola 1899.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, jelentések, kérvények stb. - Isó Vincze. 1900

{026 Vagy mondd el azt, hogy friss remény[nyel járhat Ismét a vándor ott, honnan te jősz; S az új házból egy boldog érzés árad : Az Úr igéje él, az eszme győz 1 CSENGET GUSZTÁV. 1900. A tizenkilenczedik század utolsó esztendeje. Vannak, a kik állitják, hogy ez esztendővel egy új század Veszi kezdetét, sőt a hirlapok szerint a németek hatalmas császárja, valamint a római pápa egyszerűen kinyilatkoztatták, hogy ezen esztendővel az emberiség egy űj évszázadba lépett. Hanem hát a tényeket nyilatkozatokkal, ha még oly magas helyről erednek is azok, megdönteni nem lehet. Ha tény az, a mit pedig eddig aligha vont valaki kétségbe, hogy egy évszázad száz esztendőből áll, akkor sem az első, sem a 19-ik századból nem csíphetünk el egy esztendőt csak azért, hogy egy évvel előbb ünnepelhessük, avagy egyáltalán ünnepelhessük egy új évszázadnak kezdetét. Mert az az egy bizonyos, hogy a kik ma még ünnepelhetnéd, azok közül igen sokan egy év múlva már nem ünnepelhetik az új évszázad kezdetéi e testben. Ez azonban a jelen új esztendő fontosságán nem változtat semmit. Mert ha nem is egy új évszázadnak kezdete a jelen századnak a befejezése, az utolsó esztendeje, a mi jelentőségre épen olyan fontossá teszi, csakhogy igy a helyett, hogy egy új évszázad titkos jövendőjének messze reményeire irányozná tekintetünket, inkább a lefolyt század eseményeire hivja fel figyelmünket. Es ha most ez évszázad utolsó esztendejének küszöbén egy íutó pillantást vetünk e végére siető századra, váljon mit találunk egyházi életünket illetőleg? Nehéz harczot ós küzdelmet, a melyben bár lassan, de folytonosan, lépésről-lépésre halad előre egyházunk s általában a protestantismus. 184f., 1848., 1868, 188|1891., 1894. évek mind egy egy lépést jeleznek előre hazai egyházunk életében. Igy találjuk ezt más országokban is, sőt az egész föld kerekségén, mert a külmiszszió is mind hathatósabban felkarolva, mind nagyobb és nagyobb eredménnyel munkálkodik a pogányok között. Igaz, hogy sok panasz is esik korunkra különösen, és bizonyosan lesznek a kik nagy optimismusnak tartják fentebbi állításomat, mert ellenkezőleg igen sokan hanyatlásról panaszkodnak liz egyház terén De hát ennyire nem vagyunk. Az bizonyos, hogy az idők változtak, de azért ón nem tudnék azokkal tartani, a kik a múlttal szemben a jelent csak ócsárolni tudják. Hogy baj most is van, ahhoz szó sem fér, avagy mikor nem volt kivánni való a múltban is? Hogy a jelen állapotokkal megelégedni nem szabad, hanem mindig jobbra kell törekedni, az természetes, de azért ne legyünk igazságtalanok korunk és a haldokló század iránt. Hogy templomaink nem oly látogatottak, mint talán régente voltak, ennek ellenében az is áll ám, hogy az életgondok, a megélhetési viszonyok s általában az egész társadalmi élet rendje is más, mint régente volt, nagyobb ünnepeken pedig bizony ma is zsúfolásig megtelnek templomaink. Pedig manapság ugyan nem mondhatjuk, hogy szokásból, vagy a társadalom irányító hatásának nyomása alatt teszik, a mit a régi állapotokra sok esetben elmondhatnánk. Hogy az egyházi ügyek iránt csekély az érdeklődés, nagy a közöny, csak kevesen vesznek részt a szent munkában, mondják. Pedig én úgy látom, hogy nem épen közöny az mindig, amit annak mondanak, mert akárhány egyén van most is az egyház buzgó munkásai között, a kit közönyösnek tartottak, s midőn a munkások közé avagy épen a vezéri szerepre a közbizalom elhivta, a legnagyobb ügybuzgóságot ós áldozatkészséget találta benne az egyház. Hanem a társadalmi életben a humanistikus culturális czélu közügyek örvendetesen megszaporodtak s azok is mind önzetlen és áldozatkész munkaerőt kivánnak és tartanak lekötve. Ma a kényszer senkit nem köt a Krisztus testéhez, az egyházhoz, teljes szabadság van a meggyőződés és vélemény nyilvánításában, sokkal nagyobb a kísértés és a csábítás, mely a lelkeket körülveszi és mégis közgyűlési jelentéseink az egyházias buzgóság és mély, igaz vallásosság mily örvendetes megnyilatkozásairól számolnak be ; évről évre halljuk, látjuk : gyülekezeteink mint erősbödnek és haladnak előre, mint gyarapodnak buzgóságban, lelki anyagi javakban, a mi mind az élő munkás hitről tanúskodik. A régi időket hiába keseregjük vissza; más időket élünk s mások a hitélet megnyilatkozása

: is, ne akarjuk azért a jelent a régi kor mértéke szerint megítélni. Valljuk meg őszintén, hogy azon óriási haladás mellett,,