Evangélikus Egyház és Iskola 1899.

Tematikus tartalom - Kérdések, válaszok - Köteles-e a lelkész az egyházmegyei segélyegyletnek tagja maradni?

(H 7 tum, als ihr*Glaube,

a — szálka a szemükben, — mert különben érthetetlen a/, hogy miért nyújtanak segilséget ahhoz, hogy az erdélyi szászoknak a német egyetemek látogatása lehetetlenné tétessék, és ezzel „ein Sehlagbaum aufgerichtet werde gegen die ausländischen Seelsorgererzeugnisse." S itt tudósítónk még az „Erdélyi Prot. Lap" 28. számára is hivatkozik a tilalom beigazolásáról, holott az 1866. 14. t. czikk által jóváhagyott erdélyi vallási törvény megengedi a külföldi egyetemek látogatását." Ennél vakmerőbb valótlanságot alig mutat fel a szászok igazsága. Ugyan kicsoda tiltja meg nekik a németországi prot. egyetemek látogatását? máig is fenntartjuk és ápoljuk a német prot. theológusokkal való szellemi összeköttetéseinket, a német prot. theológiából és egyházi irodalomból táplálkozunk a szószéken, a kathedrán és az irodalomban, ösztöndijainkkal elósegitjük és buzdítjuk a külföldre való járást és szivesen látjuk és támogatjuk a külföldön való tanulmányozást. És aztán, nem szedik e el előlünk ifjaink rovására p. o. a halle-wittenbergi egyetemen az erdélyi szászok a nekik nem szóló magyar ösztöndijakat? Ott magyarok ők is, idebenn pedig lépten nyomon vádaskodnak. Vagy talán ahhoz ne legyen joga a magyar államnak, hogy nyelvének írásban és beszédben való ismeretét ne kívánja meg azoktól az ifjaktól, a kik egykoron az ő kultúrájának szolgálatában kell hogy álljanak? Erre törekszünk mi itt Eperjesen is évek óta erdélyi szász diákjainknál! Valóban ismételten ki kell jelentenem, hogy rút hálátlanság az erdélyi szászok részéről német testvéreink tájékozatlanságára vádakat épiteni, különösen akkor, mikor ök tudvalevőleg máig is aránytalanul nagyobb egyházi segélyben részesülnek a magyar állam részéről, mint a többi ev. vagy ref. egyházkerületek. Mi magyar hazafiak a nemzetiségeket nem bántjuk, nyelvüket a templomban és az iskolában meghagyjuk ; csak annyit kívánunk meg tőlük, hogy a magyar állam ellen ne szóljanak és ne írjanak, az állam nyelvét megismerni pedig tartsák legelső hazafias feöte. lességüknek. De ne feledjék egyúttal azt sem, hogy hazánkban csak a magyar nemzeti protestantismus nak van helye, még ott is, hol templomainkban más nyelven imádjuk istenünket. S a ki ennek ellene szegül, s a magyarságot egyszerűen nemzetiséggé degradálja, s a többi kisebbségben lévő s erőben és intelligentiában hanyatló nemzetiségekkel egy színvonalra helyezi, az jó hazafi és az édes haza jó barátja nem lehet. Nem tanitotta-e meg arra Virchow is az erdélyi szászokat a Honterus-ünnepély alkalmával? Tanulják meg a szászok az állam nyelvét; ismerjék el a nemzeti fogalmat is jelző magyar faj ezeréves államalkotó erejét; ápolják istenadta tehetségükkel a közös haza ügyét iskolában és egyházban egyaránt, s akkor béke lesz e hazában az egész vonalon. Mi magyar lutheránusok többnyelvűségünk mellett is ezt tesszük, ép azért evangéliumi és hazafias úton vagyunk egyaránt. Örök dicsősége, s e mellett a história a tanunk, a mi prot. egyházunknak, hogy eminens vallásos-erkölcsi és irodalmi czéljaival egyúttal a magyar nemzeti eszmét is hiven szolgália, a melylyel különben [már a reformátió óta össze van forrva. Csakis ezen az úton lehet szó a magyarországi ós erdélyi szász protestánsok együttes és sikeres küzdelméről a pápás veszedelemmel szemben ! S csak a vak nem látja, menynyire szükség volna napjainkban „auf ein Zusammengehen aller Protestanten Ungarns." A szászok ez újabbi vádaskodása is tanulságul szolgálhatna nekünk arra, a mit ón már anynyiszor hangsúlyoztam, hogy a jövőben gondosabban ápoljuk és fejlesszük a német prot. külfölddel való egyházi, irodalmi ós sajtóügyi összeköttetéseinket ! (Eperjes.) DK. SZLÁVIK MÁTYÁS. Válasz. A 34. számban azt kérdi valaki: „kónyszerithető e valaki raz [egyházmegyei özvegy-árvaintózetbe ;árulékainak befizetésére, illetőleg arra, hogy ilynemű intézeteknek tovább is tagja maradjon?" Nem kényszeríthető, ha kilépését kellő formában bejelenti, s természetesen le is mond az intézetnél őt megillető jogokról. De kívánatos és tanácsos, hogy tagja maradjon, hiszen az egyetemes lelkészi nyugdíjintézet még nem adhat a lelkész özvegyének ós árváinak elegendő segélyt, jó azt pótolni az egyházmegyei intézet segélyével. * A 84. számban az a kérdés volt fölvetve : megtagadható-e az olyan egyéntől az úrvacsorája