Evangélikus Egyház és Iskola 1899.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, jelentések, kérvények stb. - Kovács Andor. A mennyország szállt ma le a földre

A mennyország szállt ma le a földre. — Karácsonykor. — Előttem áll az élet nagy piacza. Zsibongás, lárma, vásári zaj mindenfelé. Nincs egy talpalatnyi tér, melyet ember elfoglalva nem tartana; sőt minden kis helyért vad dulakodás, szinte élethalál harcz folyik szakadatlanul. Ha kidől valaki a lét fenntartásért eszeveszettül folyó küzdelemben, vagy feltartóztathatatlanul magával sodorja az emberáradat, még illően el sem temetik, szeretettel meg sem könnyezik, már ott áll helyén küzdelemre készen gyermek, unoka, rokon vagy idegen, a kinek sikerül magáévá tenni a pillanatra megürült helyet. S ha még csak igy volna, de sokan erőszakkal, vásáros társaik holttestein keresztül törnek maguknak utat, egyik a másiktól vagyont, életet rabol el és a helyére áll, mig Isten, a törvény vagy ismét emberkéz onnan félre nem löki Azt mondják a legszerencsésebbnek, kinek a rögből mennél több jutott; annak homlo' kán ül a büszke gőg, kinek a testen selyem, bár" sony suhog; arra tekint mind irigyelve sorsát' kinek a sátra magas palota s az rohan elől, kai már szava annak leghangosabb, a kinek kezéhez a legtöbb szenny és piszok tapad. Anyagi érdek» testi élvhajhászat és muló dicsőség! ez a jelsza' vad vásári tömeg. Ezeket hajszolod a nap világá nál s az éj leple alatt. Mindenre van időd, min dent megcselekszel, muló tested imádásod tárgya bálványod, de agyonra gyötört, elkinzott Mked! nek pihenést nem engedsz. Éhezel jóllakva. A gyönyör serlege telve van előtted s mégis szomjúhozol. Bűnös tagjaidat bársonyba takarod, de bensőd meztelen; mig zsebedet s azon a földi hiúság diága köveit csillogtatod, mutogatod visszataszítóan és szemérmetlenül, addig benned az isteni szikra, szelleme az Úrnak, elhagyatottságban, rongyokkal takarva, hideg kebled alján, mintha sirban volna; s mig újongsz kábultan élvek özönében, addig lelked zokog, siratja szüntelen örök romlásodat. Kincs, ha kell, testedért, tiltott utat, elrejtett mélységet nem tekint, nem ismer bűnös szenvedélyed, de hogy lelked szegény, szegényebb a nyomorult koldusnál, hogy árvább a szülőtlen árvánál: nem tudod, nem bánod. Nem féled az Istent, nem látod az emberben az embert, állati vadsággal rohansz arra, a kinek üzlete többet hozott, mint a mennyit az őrült hajszában te megszerezhettél, nem rettegtet a tőr, nem félsz a gyiloktól, öntestvérednek is a szivébe mártod, hogy pénzed legyen több, hogy jó vásárt csinálj. Hát ez-e az ember, kit Isten a saját képére teremtett? Hát ez a megbomlott agyú, kiégett SZÍVŰ vásári tömeg-e az Istennek népe? Nem ós ezerszer nem 1 Ez a megbotlottak, az eltévelyedtek, a lelki halottak zagyva tömkelege. Nézz oda, velem szemlélődő testvérem, utcza sarokra, ott imádkozik halkan, alig hallhatóan egy szerencsétlen nyomorék, annak nincsen sátra, nincs védő otthona, nem vonszolja testének roncsait a vásárosok közzé, fél, hogy eltapossák, nem is vágyik oda, hiszen azok közé ő nem való. meghúzza ott magát az utcza szegleten s ha jő egyegy ember, ki fillért dob elé s ráér megállni a szűkölködő előtt, lásd, annak arczán már az Isten képe van. Szemben a koldussal az utcza más során reszkető tagokkal egy kis árva ballag, fagyos szél csapkodja, kinzó hideg marja, megkékült, megdermedt testét csak foszlányok takarják. Jóságos arczu nő érkezik melléje, az árvára tekint, annak sápadt arcza, vonagló ajkai megragadják szivét, otthonába viszi, ételt ad eléje, meleg kályha mellé ülteti, kérdezi szomorú sorsáról, felöltözteti jó, meleg ruhácskába, hogy hideg ne érje, metsző szél ne bántsa s igy bocsátja tovább. Lásd, e nő arczán már ott tündöklik az Isten képmása. Kicsiny kunyhóban, elerőtlenülve, betegen fekszik az édes anya, körülte éhező, siró gyermekek, hasztalan mondják : kenyeret anyám ! honnan adjon kis szenvedőinek kenyeret ő, ki maga is már oly régen evett, forró köny fut végig fonnyad; orczáján, fájdalmas nyögés, hörgő, mély sóhaj szive magzatinak a bús felelet — a kenyér helyett. De nem, Isten képe ott is megjelen, a szeretet jótékony angyala oda is eljut, megeteti az éhes gyermekeket s vigasztalja a részvét szavával, enyhiti az irgalom újjával a szenvedő anyát. De Isten képének mását találhatod ott is, a hol a családban jólét, megelégedés és béke lakik, a hol a sziveket szeretet uralja s a lármás világ helyett titkos kamrájukba vonulva lakóik, Istennel, csendben, lelkeiknek élnek ; ott is, hol a szegénység kimondhatlan nagy, de nagyobb a sziveknek nyugalma s a hitnek ereje; o*t is, hol az ifjú sziveknek himpora: az ártatlanság és az istenfélelem; ott is, hol a házastársak között a legszentebb frigyet az Úr imádása áldja, szenteli meg; ott is, hol az élet lenyugovó napja hűséggel megtartott, becsülettel munkált mezőre néz vissza; a tudósnál, ha böl-