Evangélikus Egyház és Iskola 1899.

Tematikus tartalom - Gyűlések, ünnepélyek stb. - Békési egyházmegye

{611 egyház közös érdekei iránt. Az egyházban vivja a nyelv harczát, s ezzel árt a közvélemény előtt az egyház érdekeinek, nem engedi megerősödni a kölcsönös bizalmat magyar és tót papok között, ébren tartja folytonosan az egymás iránti gyanakodást,. bizalmatlanságot. A kritika ós ellenőrzés jogát készséggel elismerem én is, hogyne ismerném el? Elismerem Szeberónyi kartársam tehetségeit, serónysógót, bátorságát; de felismertem elfogultságát is minden ellen, a mi magyar, vagy n mi az ő nyelvi álláspontja szerint nem helyes. Azt szeretném, hogy azt az elfogultságot fékezze, s az egynázi lapban az egyházi, nem nemzetiségi érdek legyen irányadó elve. Egyházi lapban, egyházi gyűlésen ne azt nézzük, hogy egyik tót, másik magyar, hanem azt, hogy mindegyik evangelikus. Van nekünk elég ellenségünk, ne legyünk hát magunk is ellenségei egymásnak nem egyházi, hanem nemzetiségi érdek miatt. Ez szól a túlzó magyarnak, de szól a túlzó tótnak is! Nekünk keltőnknek pedig, mig lapunkat vezetjük, különösen elfogulatlanul kellene magunkat viselni, hogy helyes irányban tájékoztassuk olvasóinkat. Sárospataki Lapok- Mocsáry Lajos igen érdekes észrevételekkel kiséri a Prónay gyűlést megnyitó beszédét. „Nohát bármi szépen hangozzanak is azok az igék; bármily helyes dolog is emlékezetbe hozni, hogy társadalmi érintkezésünkben a keresztyénekhez illó felebaráti szeretetről és türelmességról meg ne feledkezzünk, egyházpolitikánk alap- és irányelvévé a feltétlen türelmességet tenni nem lehet és nem szabad, mert az anynyi polna, mint magunkat ellenfeleinknek feltétlenül kiszolgáltatni 1 Mert olyan ellenféllel állunk szemben, a melylyel egyenlő lábra nem helyezkedhetünk, a melynek a türelmetlenség valóságos életeleme, melytől őt eltéríteni saját felmutatott példánk által, minden provocatiónak saját részünk ról való kerülésével, soha nem fogjuk; ellenkezőleg: minél inkább húznók össze csiga módjára magunkat, annál inkább felbátorítjuk, hogy a siker reményével állítsa fel ellenünk baktériáit! Ne künk még követelni, sok követelni valónk van ós állandó feladatunk, állandó kényszerűségünk a védekezés; mindkét feladat tevékenységet ós erélyt követel és nem azt a lemondást, a mely a br. Prónay által hangoztatott szép eszméknek, ha azokból akarnánk gyakorlati programmot alkotni, valódi értelmét képezi. Mi nem nyugodhatunk meg abban az ideiglenes rendezésben, a melylyel minket vallási szükségleteink fedezése végett az állam nyakára hárítottak; igy vagy amúgy — a különböző módozatok vitatásába most bocsátkozni nem akarok — az igazi jogegyenlőség megteremtésének követeléséről le nem mondhatunk s a mi feladatunk első sorban, mert a mi bőrünket égeti, odaállítani azt az anachronismust, azt a képtelenséget, hogy a szabadelvű állam saját vérével táplálja s dédelgeti a szabadelvűsógnek hagyományos, bevallott, sőt kérkedő ellenségét. A védekezés szükséges voltát minek részletezzem? De mit akarok hát ón ? Azt óhajtanám, hogy támadna fel a protestáns öntudat, pezsdülne fel szellemi élet protestanizmusunk kebelében. Egypár évtized óta egyebet se tettünk, mint szervezkedtünk, domesztikáztunk, zsinatoltunk, nyugdíjaztunk, isKolákat s végre egyházakat államsególyeztettünk. Nem tagadom, hogy mindez a helyzet kényszere folytán törtónt s nem vizsgálom, helyesen történt-e minden úuy, a mint előttünk áll, valamint az e téren kifejtett tevékenységnek érdeméből semmit levonni nem akarok. De ezekkel a dolgokkal immár nagyjában készen vagyunk, ideje volna már annak, hogy népünk vénei s különösen magok jeles egyházi férfíaink egyébbel is foglalkozzanak, ne csak a szervezgetéssel, adminisztratív, sőt pénzügyi kérdésekkel ; egy Révész Imrét szeretnék ismét látni egy börziáner püspök letűnt alakja helyett. — De nem is az egyes egyházak köre az egyedüli tér, szélesebb körben s nevezetesen az irodalom terén kellene keresni utat ós módot egyházi életünk fellenditésóre. A feltétlen türelmesség prédikálása helyett fogadjuk el bátran és nyiltan a harczot ellenfelünkkel, nézzünk körmeire folytonosan s verjünk rá ezekre a körmökre valahol csak észre vesszük, hogy kaparásznak. Legyen harcz, follyék polémia ; meglátjuk milyen új élet támad egyházi életünkben, ha majd előállanak ügyes, szellemes irók, kik a támadásokat diadalmasan visszaverik s az igazság fegyverét élénken villogtatják. Régi mondás, hogy a hatalmat csak azokkal az eszközökkel lehet megtartani, a melyekkel szereztetett : vegyük elő újból a reformátió korának szellemi fegyvereit Ellenfelünk a deresen fekszik, nem kell egyéb, csak hogy vegyük kezünkbe a pálczát, fölötte megsuhintsuk. Rendelkezésünkre áll hosszú századok harczainak irtózatos történelme, a végtelen sok istentelenség, melyet a hierarchia s a jezsuitizmus Isten nevében elkövetett; kizsákmányolhatlan tárháza az a controversiának. De rendelkezésünkre állanak a legűjabbkori s újnemű áskálodások és eselszövónyek is, a salon-jezuitizmus ezerféle találmányai, a melyek úgy gyártják mindenféle kultusz eszközöket, mint a divatczikeket. És hát, a mint már fentebb emiitettem, elévülhetlen jogegyenlóségi követelésünk fentartása és folytonos emlékezetben tartása annak a megbecsülhetetlen támasznak, melylyel az emberi méltóság, a hazaszeretet a protestantizmusban, a magyar protestantizmusban bir ! Mikor ily előnyös helyzetben vagyunk, nem követünk-e el vétkes mulasztást, mikor mindezt kihasználhatatlanul hevertetjük ?"