Evangélikus Egyház és Iskola 1899.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, jelentések, kérvények stb. - Frenyó Lajos. A középiskolai ifjúság istentiszteletei stb.

{582 attól, hogy ros3z, erkölcsrontó, vagy téves nézeteket terjesztő könyveket olvassanak. Ha az első fajtájából látna növendékeinél, vegye el tőlük; azt különben talán mondanom se kell, hogy többi tanártársa is meg fogja tenni s igy hathatós segítségére lesz, ha ilyet fog látni; a második csoportból pedig ne engedjen a kezökbe jutni. Az ifjúsági könyvtárakban számos oly mű van, mely akarva vagy akaratlanul, nyíltabban vagy rejtve vallás-ellenes dolgokat, vagy hibás nézeteket tartalmaz a protestantizmusról, illetőleg megvesztegetően igyekszik a gyermek vagy ifjű szivébe lopni a katholikus nézeteket. Apácza és lovagtörténetek és egyéb ilyenféle tartozik ide. A vallás, tanár szerezzen tudomást, milyen könyvek vannak az ifjúsági könyvtárban, különösen az algymnasiumiban s a meg nem felelőket selejteztesse ki. Ez a praeventiv eljárás. Az irányitó pedig álljon abból, hogy ajánljon tanítványainak jó könyveket, sőt adjon alkalmat ilyenek olvasására ós megszerzésére s ezzel megyek át a következő eszközre : g) a vallásos tartalmú iratok terjesztésére. A tanulók hitének, egyházszeretetének erősítése végett s azért is, hogy más, esetleg haszontalan, üres olvasmányoktól elvonja figyelmöket, terjesszen a vallástanár vallásos irányú lapokat és iratokat. Ajánlom különösen a Luther-társaság kiadványait, melyeket én a mult iskolai évben sikerrel terjesztettem. Olcsóságuk ós tartalmuk teszi arravalókká. A lapok közül a kisebbek számára ajánlom az „Örömhir"-t vagy a „Téli Ujság"-ot, a nagyobbak számára pedig a Luthertársaság „Családi lap "-ját. h) A tanulók látogatása. A vallástanár arról, vájjon növendékei ólvassák-e a köztük terjesztett lapot és iratokat, meg is győződhetik, de nem az órán, hiszen arra nincs idő, hogy mindegyiket kikérdezze, hanem úgy, ha lakásán felkeresi. A tiszakerület most készülő tanügyi rendtartása és a miniszteri intézkedés is meghagyja, hogy a tanárok lakásukon is keressék fel a tanulókat. Ha az más tanárnak is kötelessége, mennyivel inkább a vallástanáró, a ki növendékei szivéhez legközelebb akar férni és kell is, hogy férjen. Sok dolgot fog látni az ifjú lakásán: milyen környezetben van, milyen rendhez van szokva; beszélgetve megtudhatja, mily családi körből került ki s igy jellemének minden vonása, melyet tapasztal, felfejlik előtte. A könyvszekrény, az Íróasztal, a ruhatartó is megszólalhat ilyenkor. A mi ezt a látogatást fölötte értékessé teszi, az, hogy a tanuló nem a katedrán látja maga előtt a tanárt, hanem a saját lakásán s igy bátrabban, elfogulatlanul fog beszólni, kivált ha a vallástanár nem mint vizsgálóbíró, hanem mint lelkiatya közeledik hozzá. Különösen a beteg tanulót keresse fel, ilyenkor a kedély fogékonyabb, mint máskor s ily alkalommal még a fásultabbnál is sikert érhet el, különösen, ha a betegség az illető könnyelműségéből ered. Egy iskolai óv alatt legalább háromszor kellene a vallástanárnak minden növendékét meglátogatni, minden időszakban egyszer. i) Esetről esetre alkalmazott lelkiatyái intés. Kapcsolatban az előbbivel említem, hogy a vallástanár a jóakaró specialis lelkiatyai figyelmeztetésének más téren is lehet foganatja. Vannak tanulók, a kiknek valami illemellenes szokásuk van, vagy a kiknél néha oly tulajdonság nyilatkozik meg, a mely bár törvénybe nem ütközik, a jóviselettel vagy jellemességgel nem fér meg, ezeket a vallástanár atyai szeretettel óvja tőlük. j) A tanulók jellemének előzetes ismerete* Jellemességről lévén szó, megjegyzem, hogy nincs nehezebb dolog, mint valakinek jelleméről tiszta képet alkotni. Hosszas érintkezés és tapasztalat kell hozzá, a miből az következik, hogy a vallástanárnak arra kell törekedni, hogy növendékei jellemével minél hamarább tisztában legyen. Csakhogy ő azt nem teheti az iskolában úgy, mint a többi tanárok, mert neki csak két órája van velők hetenként. Ezért is szükséges a látogatás, mert az iskolai idő kevés a kiismerésre. Hát ha még más intézetből kerül a tanuló, a vallástanár kénytelen előbb várakozó álláspontra helyezkedni, mig némileg kiismeri, hogy tudja, hogyan gondozza lelkileg. Ez mindenesetre idővesztéssel jár, a melyet úgy lehetne megszüntetni, ha a vallás tanár minden a tanítványáról gyűjtene tapasztalatait, hogy annál könnyebben képet alkothasson jellemökről. Ha valamelyik tanitványa más intézetbe megy, az ottani vallástanár egyszerűen ahhoz a collegához fordul, a ki addig tanította és gondozta, ez közli vele tapasztalatait s az azonnaL tisztában van, hogyan kell az egjiket, hogyan a másikat lelkileg gondozni. k) A példa. Mindezekhez pedig még csak egyet fűzök s ez a példaadás. Járjon a vallástanár az ifjúság előtt a tanári kar összes tagjaival együtt jó pél-