Evangélikus Egyház és Iskola 1899.

Tematikus tartalom - Gyűlések, ünnepélyek stb. - Pozsonyvidéki lelk. ért.

és cselekedeteikben igaz evangeliumi szellem vezesse. A materializmus szelleme — mondotta végül az előadó — elboritá egyházainkat, a melyek gyűlésein alig hallunk mást, mint a fizetések elégtelensége miatti panaszokat. Ideje, hogy ez másként legyen. Zajos taps fogadta az előadást, melyet az értekezlet köszönettel tudomásul vett. Azután eszmecsere indult meg a fölvetett kérdés felett, melyben Ball agi Aladár és Szabó Aladár vettek részt, teljesen elfogadva Bernát István álláspontját. KÖviben sem halt ki a buzgóság-szűlte áldozatkészség. Ezt bizonyítja az egyház nemes elhatározása, melynél fogva a templommal összekötött kisebb tornyát elhatározta horganyozott vas lemezzel befedetni. E szent czélra közel 500 frtot áldozott az egyház; a fedést pedig Weisz Lajos tornaalljai bádogos mester teljesítette közmegelégedésre s kifogástalanul. Munka végeztével a lelkész, Petrenkó János alkalmi beszéddel a tornyot további rendeltetésének átadta, megdicsérvén az egyházat áldozatkészségeért, hogy az apáktól öröklött épületeket jó karban akarja hagyni az utódoknak. Tanitó választás. A kassai községi elemi iskolákba október hó 18 án tartott iskolaszéki ülés-, ben Cserneczky Béla benyéki evang. tanitó választatott meg íendes tanitóvá. 1873. a kassai községi iskolák szervezése óta első és egyetlen evangelikus vallású tanitó. A pozsonyviűéki evang. lelkészi értekezlet f. hó 8 án tartott rendes őszi összejövetele nemcsak azért érdemes a megemlítésre, mert magyarhoni ev. egyházunk egyik tekintélyes és munkakedvben is kiváló papi körének lankadatlan munkálkodásáról tanúskodik, hanem és még inkább a szőnyegre került sok érdekes és tanulsá gos tárgya és országosan is megszívlelésre méltó megállapodásai miatt. H o 11 e r u n g Károly esperesnek a belmissio kérdéséről tartott felolvasása adott alkalmat elsőbb is ama határozat meghozatalára, hogy a lelkészi értekezlet a közjó és az üdvös eszmék általános érvényesülései érdekében, minden közérdekű ügyben történt megállapodását a keiületbeli esperességekkel is közölni fogja. Mily sok áldásnak válhatik az ilyen eljárás forrásává, nem szükséges fejtegetnünk. Hiszen mindnyájan tudjuk, milyen régi nagy baja e mi szegény ev. egyházunknak a közszellem hiánya. Miért nem fejlődhetett ki, mint akadályozza még manapság is a nyelvi és nemzetiségi különbözőség, mint vet neki gátat a theológiai irányzatok türelmetlen egyoldalúsága, minek emlegetnünk I Szomorú tény, hogy megvan s el kell ismernünk, hogy a történeti viszonyok alakulásában és az autonomikus szervezet sajátosságában elegendő magyarázatát találjuk. De ha megvan, s lia érezzük káros hatását, minden módon törekednünk kell arra, hogy egészséges közszellem alakuljon. Ez pedig nem a kétes áldású centrálizitió minden fokon korlátozó meghonosításában, nem is az uniformálásbin, hanem a közös czélok azonos lelkülettel, buzgósággal és kitartással való tudatos munkálatában leli forrását, nyeri táplálékát. Ilyen szellem egyházunk élete, a mely nélkül csak tespednünk lehet. A munka, hisszük a kegyelem Istenét, talán még nem későn, megindult. Tömörülünk, szervezkedünk. itt-ott dolgozgatunk is. Bizonyosan sok üdvös terv, áld isos eszme, nemes szándék és jó gondolat merül fel országszerte az egyes papi értekezleteken. De mind egy-egy mozaik magában. Ha felhangzik is a szép eszme, elvész a hanggal. Nem azért, mintha nem volnának iránta fogékony szivek, hanem, mert nem tud róla senki. Pedig a világot nem azért gyújtják meg, hogy véka alá rejtsék. A pozsonyvidéki lelkészi értekezlet határozata országosan megszívlelésre s megvalósításra érdemes. De nemcsak ebben a szerény alakjában, hanem olykép, hogy az egyes papi értekezleteknek minden közérdekű ügyben hozott határozatát vagy megállapodását közöljük e becses lapok hasábjain közhaszonra. E lapok szerkesztője, mint ai egyetemes lelkészi értekezlet elnöke, bizonyosan nagyon szívesen ád azoknak helyet, s elérkezik az az idő, a mikor a fontosabb ügyek már itt megérlelődve kerülnek majd gyűlésünk termeibe, ahol aztán rövidebb és alaposabb lesz a tárgyalás, kevesebb a meglepetés. Ev. egyházunknak szintén fontos ügye a diakonissa-ügy. Nem igen tud gyökeret verni. Pár, különösen német anyanyelvű gyülekezetünk próbálkozik a diakonissák meghonosításával, de a propaganda nagyon gyönge táplálókot nyer kívülről, az egyházak többségétől. Helyesen mondották, akik az ügyben felszólaltak (Schleiffer, Masznyik dr., Stromp,) hogy a legnagyobb baja a diakonissaügy pangásának az, hogy nem tud a néphez ido múlni. A magyar nép nem szereti az uniformizálást, nem veszi be az idegen szellemet és formákat, hanem igenis annál szivesebben karolná fel ezt az ügyet, ha közvetlenül megismerhetné áldásos czéljait és munkáit. Csakhogy erre nem az az út vezet, hogy az ország minden egyes gyülekezete számára álljon nyitva évenként pár hétig a diakonissa intézet. Mert minden gyülekezetben, vagy legalább számos gyülekezetben akad egy két özvegy vagy hajadon, vagy jóravaló komoly vallásos ember, aki vállalkoznék arra, hogy a diakonissa intézetben a beteg ápolásának és a szegények gondozásának nemes mesterségét megtanulni elfáradnának a téli nyugodalmasabb napokra Pozsonyba.