Evangélikus Egyház és Iskola 1899.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, jelentések, kérvények stb. - Frenyó Lajos. A középiskolai ifjúság istentiszteletei stb.

kiegyenlítésére van szüksége Japánnak s errb kell törekednie a prot. missziónak most és mindenkoron. A Rómában építendő e v. ti é m e templom ügye érdekli mjstanában a német prot. sajtót az egész vonalon. Históriáját Beyschlag tanár „Deutsch-E?. Blätter" cz. folyóiratának okt. füzetében a következőkben ismerteti: Rimának az olasz királysággal való egyesítése (1870.) óta egy ev. gyülekezetnek szervezése s a templom' épiíés megengedtetett az örök városban. A német prot. hívek 1870 ig és azóta a német követségi templomba jártak és a követségi lelkész szolgálatával éltek. A Luther jubileumi évben merült föl a gondolat az ónálló templomépitésre, de — talán politikai okokból — nem igen hajtottak rá Berlinben. 1890-ben irta meg Májunké „Luther öngyilkosságát," s általános volt az óhaj arra nézve, hogy arra az ultramontán mesére egy prot. templommal kellene és lehetne méltóképen válaszolni Rómában Terlinden dorisburgi lelkész vette kezébe az ügyet, s ebben segítségére volt az akkori római követségi lelkész, Rönnecke is, — bár mint követségi lelkésznek s a német külügyi hivatal egyik organumának meg voltak kötve a kezei. A német birodalom szégyenletes kanosszai egyházpolitikájának ő sem tudott sikerrel ellentállani s húzták halasztották a római templomépítés és önálló gyülekezet alapítása ügyét. Caprivi kormánya alatt az Ev. Butid központi elnöksége vette kezébe az ügyet, s a birodalmi kormány „rokonszenvvel" fogadta a templomépítés eszméjét. Grusztáv-Adolf jubileumi évében 1894-ben a rendkívüli egyetemes zsinat indítására a mozgalomhoz az ev. főegyházi tanács is csatlakozott, kiírta a kollektát és a Terlinden lelkész által összegyűjtötte 200,000 márkához 46,000-et eredményezett. De a római templomépítés előmozdítására kiküldött „német bizottság" sem tehetett valami sokat, hihetőleg ismét valami egyházpolitikai érdekek állhattak a szép eszme és terv megvalósulásának útjában. Bizonyos hivatalos körök arról is beszéltek, hogy az 1917. reformationális jubileumi év lehetne a római ev. templom felavatásának legméltóbb időpontja, az az tehát megint későbbre halasztották a dolgot. A*; „Evang. Bund" újabbi sürgetésére 1897-ben megint csak az egyetemes zsinat vette kezébe a templomépítés ügyét, a legmelegebben ajánlotta azt a főegyházi tanácsnak s Rönnecke, a korábbi követségi lelkész késznek nyilatkozott — ha azzal megbíznák — a római ev. gyülakezetnek 6 hét alatt való szervezésére. Magában Rómában is ev. bizottság alakult, de Berlinből a válasz máig sem érkezett az engedély megadására. A dologból az tűnik ki, hogy Rómában a német követség nem akarja az önálló német ev. gyülekezet szervezését s még kevésbbé a templomépitést. Ezt a mostani követségi lelkész is beismerte s arra hivatkozott, hogy Rómában nincs annyi német ev. hivő, a kikből önálló gyülekezetet alakítani lehetne, s aztán azt is felhozták, hogy kevés az egybegyűlt összeg a templom tervezett fölépítésére. A nehézség tehát a követségi kápolna ós lelkész részén van. A braunschweigi Gusztáv Adolfegyesületi nagygyűlés is ezer márkát szavazott meg legújabban a római templom fölépítésére. Hiszszük, hogy a nehézségek mielébb elhárulnak, s mielőbb fölépül a templom Rómában, a melynek a német követségi templom nem álhit útjába. Önláló gyülekezetet kell ott alapítani, ós külsőleg is önálló templomot kell Rómában építeni. Erre utalt a mozgalom leglelkesebb hive, Terlinden lelkész is a Gusztáv Adolf-egyesület múltkori braunschweigi nagygyűlésén. Mi is a legnagyobb örömmel és kellő érdeklődéssel fogjuk továbbra is kisérni az önálló ev. német gyülekezetalapitás és templomépítés ügyét Rómában. Jeruzsálem után következik mielébb Róma az ev. protestantismus szolgálatában ! (Eperjes.) Dx. Szlávik Mátyás. ÜZENETEK. K. I. Értesítettem. — K. B. Levelet küldtem. — S. J. Megkaptam ; a másikat örömmel várom ; de nagyon is szükséges arról irni, bevinni a keresztyénség elveit a mindennapi életbe! Most már megváltozott a közvélemény is ezen kérdésről! Mennyi gyanúsítást kellett nekem néhány év előtt eltűrnöm, mikor mint képviselő, emberiesebb bánásmódot kívántam a szegényekkel szemben; ma már — kívánja ezt mindenki, nyíltan még az is, a ki titokban ellene zúgolódik. Persze, időközben a kitört zavargásból mindenki látta, hogy nagy a baj és elégedetlenség. Az események nekem adtak igazat. Hanem nálunk még nagyon gyanús ember az olyan, aki a maga szemével néz, a maga eszével gondolkodik ós kimondja, a mit gondol. — Z. D. Levelet küldtem. — M. E. Éppen nem ignorálásból késik néha a tudósítás, hanem a tér szúk; néha heteken át kiszedve várja egy-egy hir, sőt czikk is a megjelenést, de ismételten kiszorul vagy fontosabb ós sürgősebb miatt, vagy csak éppen technikai okokból. Kérem a tudositásokat ezután is, nagyon szeretjük mi a távolból is figyelemmel kisérni az ifjú nemzedéket, a mi utódainkat! A ki lapot nem szerkesztett, el sem tudja gondolni: mennyi minden kívánságnak ós érdeknek kell eleget tenni és mennyi félreértései elviselni! Türelem! — Cz. J. Ez már jobb, de még nem — jó. Versben nagyon prózai az ilyen kifejezés : Ugy fáj megválnia attól a kis tárgytól, Mely ottan imbolyog gyermeke súlyától. Viz a kis „jármüvet" elébe himbálja; jármú prózában is rossz szó, itt pedig a kosárra nagyon távolról vett képben illenék csak valami hasonló értelmű jó szó. „Rozoga" sajka is szokatlan, a kosárra mondva meg éppen. Még jobbat kérek, saját érdekében! A bemutatóra jó kell !