Evangélikus Egyház és Iskola 1899.

Tematikus tartalom - Költemények - Csengey Gusztáv. Hajdan és most

Tizenhetedik évfolyam. 44. szam. Orosháza, 1899. rjovember 2. EVANG. EGYHÁZ ES ISKOLA Előfizetés dija : Egész évre . . O frt. Fél évre ... 3 , Negyed évre 1 frteiO kr. Egy szám ára 13 kr. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Felelős szerkesztő és kiadó : VERES JÓZSEF. Hirdetés dija: Egész oldal Fél oldal. . Negyed oldal Ennél kisebb Bélyeg külön . 8 frt 4, . » , . 1 s 30 kr. Hajdan és most. 4Az eperjesi ev. collegiura hittaahallgatóinak 1899. okt. 31-ére) Ódon kolostor szűk sötét zugában Töpreng, szorong a jámbor szerzetes. Kinn oly derült, oly ragyogó világ van, S ő a sötétben égi fényt keres: Hol az igazság? mi a lélek üdve? Keresi buzgón s szive úgy remeg! . . . A durva szalmazsák szinén feküdve Nincs álma. Üdvét hol találja meg? Kiuu Aajg az élet, bcmn homály körülte, Embertől azt ó meg nem nyerheti, — A hitnek őre? élvben elmerülve Csak tévedésbe, bűnbe ejtheti. A nagy rejtelmek drága kulcsa hol van? Igaz megoldást lelke hol talál? . . . Van léte bár a kénköves pokolban, De kárhozattal szörnyű a halál Nem tud pihenni, jár-kel egymagában, S zavart szemekkel im hogy szertenóz : Polczofc során a könyveli halmazában Lappang feledve a megismerés. Szemébe ötlik ott a könyvek könyve : Nagy foliánsu kapcsos biblia ... Kinyitja — s mintha nézne fényözönbe, Belát a szent föld régi tájiba. Bús éjjelén, a felsugárzó fényben, A szent forráshoz bizva menekül: „A ki megtart, ha hozzá visz reményem, Az üdvözitó egyes egyedüli"' S a mint e szózat megcsendül a könyvből, Szétfutni látja mind a rémeket . . . Hasad a hajnal... Szive, lelke könnyül, S megoldja mind a nagy rejtelmeket. Hogy lelke üdvét meglelé a hitben, Megvívta harczát diadalmasan ; Új életet kezd ; más a harcz emitten : Nagy eszmét zeng a szó hatalmasan, Meggyőződést, mit vakhit nem nyűgöz le ; Tudása tiszta forrásból ered ; Termékenyítőn árad szót a közre, S nyer égi fényt a lelkiismeret. A hós szavára milliók hevülnek, Egyszerre érzik mind, hogy szabadok, S szabad hitükben a kik egyesülnek, Megifjitják a vénhedt századot. Meging, ledől a nyirkos régi börtön, Önálló lesz a megifjult egyén, S közszellemóból élet kél a földön, Friss élet: a hit, szeretet, remény. Fenséges kép ! — Azóta három század Roskadt a sirba ; már a negyedik Hanyatlik el... Te hős, megállt-e házad, A mit te küzdve épitél nekik? . . . Jobblét fakadt-e hát. a küzdelembül, A mit vezérünk s népe vivtanak? És a nagy eszme új életre zsendül A sir fölött, hol hősök alszanak? . . . Nincs már az üdv Igéje elfeledve «ötét kolostor polcza rejtekén; A szabad sajtó gyors szárnyára vette, Eléri könyvét gazdag és szegény. Töprengni sem kell örök üdve titkán: Sok elme végzett nagy rejtelmivel ; S az úttörők a kész utat megnyitván, Rajt a hivó szót csak követni kell. Követjük-e hát azt, Ki építette, annyi rögbe, gátba ütközött? A czél felé ki utunk' egyengette Fáradva, küzdve ezer baj között?