Evangélikus Egyház és Iskola 1899.
Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, jelentések, kérvények stb. - Farkas Gejza. Szervezzünk nőtanítóképző intézeteket
Tizenhetedik éviolyam. IVUL 5. szam. OrosJtiáza, 1899. február 2. ES ISKOLA Előfizetés dija : :vre . . e frt. Fél é.. 3 , Negyedévre 1 frt£íO kr. szám ára 13 kr. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Felelős szerkesztő és kiadó : VERES JÓZSEF. Hirdetés dija: Egész oldal . . 8 frt Fél oldal.... 4 B Negyed oldal . . 8 . Ennél kisebb . . 1 , Bélyeg külön 30 kr. Szervezzünk nőtanitó-képző intézetet. Felolvastatott az 1898. november 1-én Pozsonyban tartott Pozsonyvárosi, pozsonymegyei, mosoni lelkészek és az egyet, theol. akadémia tanárainak lelkészi értekezletén. A kor szelleme sebesen zúgó szél gyanánt rohan felettünk. De e zúgó szélnek zendülése nem a pünkösti lehellet, a melynek ozondús tartalmától fú, fa, virág új életre ébred s a melytől a holt természet hamvaiból kikél és feltámad. Inkább égető számum az, melynek egyik szárnya olykor lecsap szerény virágként meghúzódó egyházunkra is s forró lehelletével elpörköli azt a kevés szint is, a mely a dermedt tagokban még némi életről tanúskodik. Az újjászületés processusának állandónak kell lennie. „Haladni, fejlődni" ezt irta a protestantismus jeligéül homlokára. .,Nem hogy immár elértem volna a czélt avagy hogy immár tökéletes volnék; hanem igyekezem, hogy elérhessem azt, a minek okáért megfogattattam a Jézus Krisztustól." Filip. III. 12. Ám lia valamikor szükség volt az ily újjászületésre, megújhodásra egyházunkban, úgy a mai kort méltán tekinthetjük olyannak. ^ Tisztelt hallgatóim tájékozottsága egyházi életünk mezején, felment engem ez állitás igazolásától s megkönnyiti ez úttal feladatomat, hogy minden előkészités nélkül a tárgyra térhessek s elmondhassam erre vonatkozó nézeteimet s gondolataimat. Állitsunk fel, szervezzünk nőtaIIitó-képző intézetet. & nőnevelés magasabb foka elől immár nem zárkózhatunk el; de nem is szükséges, hisz a nő magasabb miveltsége által az általános mivelódósnek teszünk jó szolgálatot s alig van szebb a nő természeti képességeinek, szervezeti erejének inkább megfelelő tudományos életpálya, mint a tanitói. De más tekintetben is óhajtandó, hogy leányaink a tanitói pályára képeztessenek. Leányainkból anyákat akarunk nevelni, s kinek van nagyobb szüksége a nevelés művészetének elsajátítására, mint a leendő anyának. Egyházunknak mindig erős s csaknem egyedüli fegyvere volt a nevelés, s az ismét bizonyításra nem szoruló igazság, hogy a neveléssel — közvetve azon szellemmel, mely a nevelés által ifjúságunk szivébe oltatik, hullámzik az egyházunk iránti szeretet és lelkesedés egy oldalon, más oldalon k lanyhaság ós közöny, — hogy a dolog erkölcsi oldaláról ezúttal ne is szóljak. Ám felhozhatja valaki, hogy az egyház csak azért, hogy lelkes, a nemest, jót, szépet szerető, hitéért lelkesedő, egyházra áldozni kész anyákat neveljen, nem hozhat olyan áldozatot, hogy nőtanitó-képző intézetet szervezzen s tartson fel ; hisz férfi tanitó-képzőkre nagyobb szükségünk van s arra is csakis szórványosan s nehezen telik. De én épp e körülményben látom egy újabb indokát annak, hogy ily intézet szervezése immár elodázhatatlan szükség. Férfi tanitó-képzőink nincsenek, a mik vannak — a fennforgó szükséghez képest számba alig jöhetnek ; nincsenek tanítóink se, s a kik vannak is és az állami képzőkből kerülnek ki, azokban sincsen — tisztelet a kivételeknek — köszönet. De ha lennének is intézeteink, — félő, hogy kellő számú növendékeink nem lennének. Legalább arról tanúskodik a meglevő intézetek növendékeinek csekély száma, hisz pl. a selmeczi gymnásiummal egybekötött praeparantiánk egyes osztályaiban olykor egy növendék sincsen. A férfi számára kínálkozó életpályák ma már