Evangélikus Egyház és Iskola 1899.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, jelentések, kérvények stb. - Stromp László. Szókratész

érzéki csalódásoknak volt kitéve. — Mi — a fel- raosokká tegyük, aggkorunkra a bénaságtól megmaradt s elég bő és hiteles adatok nyomán Sok- óvjuk, az étvágyat fokozzuk s az egészséget megratest nagyon is normális lelkű embernek ismer- erősítsük." — Kívánságai kielégítésében a lehető jük s azt hisszük, hogy a jó lélek (daimonion) legmértékletesebb volt, sokkal többre becsülve mindnyájunkat egyaránt kisér, de hangját nem minden élvezetnél a függetlenséget. Ezért is, bár halljuk mindig, mert sokszor a szenvedély azt el- sok előkelő házhoz hitták, a meghívást soha el némítja. — Sokrates megtanulta a szenvedést némi- nem fogadta. S midőn Archolaus, Makedónia kitani el — s ezért hallotta mindig — válságos rálya hitta udvarába, azt azzal utasította el, hogy időkben — azt a jó lelket: a lelkiismeret intő, nem fogadhat el jótéteményt, a melyet viszonozni óvó szavát. nincs módjában." Meggyőződése volt, hogy minél Hogy mennyire volt úr, megfigyelője s meg- kevesebbre szorul valaki, annál közelebb áll az istebirálója önönmagának: érdekesen illustrálja a kö- nekhez . . . Önuralma sohasem hagyta el. Egyszer vetkező kis episod. Egy bizonyos Zophyrus — felemelte rabszolgájára a kezét, de — le is nevű egyén azt hirdette, hogy mindenkinek külse- bocsátotta nyomban: „Hej, ha nem haragudnám." jéból, szemeiből s koponyája^ csontalkatáról leol- ... S nem bántotta. — Kérte is a barátait, hogy vasta a lelki állapotát, benső lényegét. Sokrates figyeljék meg s figyelmeztessék, ha bármikor arkiváncsi volt a tudományára s barátai jelenlété- czán vagy hangján változást vesznem észre . . . ben megvizsgáltatta magát általa. Azonban a vizs- Ily állandó önmegfigyeléssel s fegyelmezésgálat vajmi tragikusan ütött ki, mert a nagy physi- sel bámulatos nyugalomra s phlegmára tett szert, ologus bölcsünket hülyének s kicsapongásokra Midőn meghallotta, hogy a híres költő Aristophahajlónak találta. Sokrates barátai a különös felfe- nes „Felhők" czimén komoediát irt, a melyben dezésre nagyot kaczagtak, ő azonban nyugodtan őt élesen kigúnyolja, az előadásra Sokrates maga rendreutasította őket. — „Zophyrusnak — bará- is elment s a mint észrevette, hogy a közönség taim — igaza van, természettől tényleg meg voltak mind feléje fordul, felállott, hogy jobban gyöe fogyatékosságaim, csak a bölcselkedés tesz jobb nyörködhessenek benne. Magára a darab gúnyoemberré." lódásaira csupán annyit jegyzett meg, hogy „meg E bölcselkedés tette őt mindenben önmaga kell javulnom, ha a szerző szemrehányásai alaurává: Ételben, italban mértékletes s igénytelen posak; s ha nem azok, meg kell vetnem őket." volt. Más emberek — úgymond — azért élnek, %y máj alkalommal tudtára adták, hogy valaki hogy egyenek; én azért eszem épen, hogy éljek." rosszat beszélt felőle. „Ez onnan van — válaszola Euházata télen-nyáron ugyanaz volt. Plató be- egykedvűen — mert az illető nam tanult meg széli róla azt is, hogy egyszer téli táborzás ide- jól beszélni ..." De legklassikusabb példa philojón, nagy fagy lévén, a többiek ki sem mozdultak, soph phlegmájára s türelmére, élete párjához, a ki meg kiment, a leggondosabban felöltözködött Xanthippe asszonyhoz való viszonya, a ki maga, s melegbe bújtatta lábait, — csak Sokrates volt, tudjuk, a házsártos feleség valóságos typusává s ki akkor is, ugyanazon egy ruhát viselte s mezit- neve a

z erősebb nem valóságos rémévé lett. Baláb könnyebben járt a jégen, mint mások bepólyá- rata

i> kik a jó lelket alaposan ismerték, sehogyzott lábbal. — Testének edzésére áltatában nagy se

m tudták elgondolni, hogyan élhet vele Sokragondot fordított, de csak azért, mert meg volt te

s> ,1J

1g végül az egyes tépelődésükre megadta győződve, hogy erre a^ lélek erejének fokozása a feleletet. Látjátok „a ki jó lovas akar lenni, érdekében van szüksége. — Egy reggelen egy az a legbokrosabb lovat fogja választani; ha ezt ifjú barátja Chaemides belép hozzá s szemtátva sikerült neki megfékezni, azt hiszi, hogy a többit áll meg, a mint látja, hogy a böles Sokrates tel- valamennyit is megfékezheti. Már most az lévén, jes erővel — tánczol. Azt hitte hirtelen, a mester a kívánságom, hogy emberekkel éljek és társamegőrült. — Sokrates azonban nem zavartatta ina- lógjam, elvettem e nőt, erősen meg lóvén győgát, tánczolt nyugodtan tovább s a mikor elvé- zódve, hogy ha vele meg tudok férni, elférek: gezte, sietett megnyugtatni aggódó barátját, mily aztán akárkivel." S — a körülményekhez képest „pompás eszköz ez arra, hogy necsak lábainkat," — boldog családéletet élt . . . de karjainkat, sőt egész testünket a legüdvösebb (Folyt, kövo mozgásba hozzuk, ezáltal azokat egyenletesen íz-