Evangélikus Egyház és Iskola 1899.

Tematikus tartalom - Költemények - Csermák Kálmán. Pünkösdi erő, pünkösdi vigasz

Tálom és iróíársam ellenvetése daczára újból hangsúlyozom, hogy ez ősi luth, fejedelmi leányaszszonynak áttérése szomorú dolog, főleg ha tudjuk, hogy luth, hitvallásunknak ily áruba bocsátása politikából és nem meggyőződésből történt. Ezt értelmezni vagy szépiteni lehet, nem is egyedül álló jelenség az orosz és befolyása alatt álló udvaroknál, de indokolni semmiképen sem lehet. Laza vallásos korunknak és elerőtlenedett. hitéletünknek egyik szomorú jele az is. a melyhez az én vagy Masznyik barátom „semmiféle theol. álláspontjának" semmi köze. A porosz kultuszminisztérium királyi rendelettel 12 millió márkát fordított vallási és közoktatásügyi czélokra. Igy ev. templomokra és gyülekezetekre 1 milliót, prot. egyházi intézetekre, alapítványokra, társulatokra és egyesületekre 2 milliót, kath. egyházi czélokra 3 milliót, kath. egyházi alapítványokra milliót, magasabb tanintézetekre ^ milliót, nép- és elemi iskolákra 16 ezer márkát, siketnéma intézetekre 0.1 milliót, árvaházakra és más jótékonyczélú intézetekre 2.5 milliót s végül művészeti és tudományos, nemkülönben gyógyintézetekre 0.6— 0.6 millió márkát. Mennyire elmarad ettől a mi közoktatásügyi tárezánk, a mi annyival szomorúbb, mivel nálunk 1848, illetve 1867. óta külső körülmények s főleg szerencsétlen politikai viszonyok által hazánk testén és közművelődésén okozott százados mulasztásoknak helyreállításáról van szó. A kultusz tárcza dolgában mi magyarok még némely keleti államnak is mögötte állunk, és csakugyan a miliiarismus asztaláról lehulló morzsalékokhoz hasonlít. E tekintetben is a legjobbat kell várnunk és remélnünk, és a hazai közoktatás templomának a maga egészében való fölépítésére kell törekednünk. A majnai frankfurti ós vidéki gyülekezetek nemrég új szervezetet nyertek, mely valóban a legújabb német prot. egyháztörténetnek egyik szégyenlapját képezi. Arról van itt szó, hogy az urak háza által is megszavazott szervezet az ev. unió ellen tör, a mennyiben közel 50 ezer uniói prot. keresztyénnek csakis a lutheri vagy a kálvini felekezethez való tartozást engedi meg, s ennyiben az unió egyházának tagjai Frankfurt és területén nem lehetnek. Oly szűk felfogás az, a melynek Róma egyházában s nem a hitszabadságot hirdető protestantismus körében van a helye. Annak a hitvallásnak tehát, a melyhez Poroszországban a kir. család, a hadsereg, a consistóriumok és fakultások és száz meg száz gyülekezet tartoznak, Frankfurt városában és vidékén sem helye sem jövője. Ez az exclusiv lutheri álláspont, úgy látszik, nem ismeri a históriát, a mely ismer német, franczia és magyar reformátusokat és római katholikusokat, s megengedi nekik a letelepedést, csak az ev. uniónak nem akarja azt megengedni. A felekezeti szűkkeblüségnek im ilyen eredményei vannak. A „Los von Rom" mozgalma Ausztriában mindinkább leveti momentán politikai jellegét és egészséges vallásos térre megyen át. Az áttérések legnagyobb része a protestantismus, kisebb része az ó-katholicismus javára szól, mely két utóbbi felekezet a legjobb egyetértésben él egymással. Az áttérések napjainkban is igen gyakoriak. Igy Bécsben július 2-ikán 35, Karbitzban 21, Langenauban 15 és Ruprrechthen 8 személy tért át ünnepélyesen az ev. hitre. Kufsteinban a minap az első ev. istentiszteletet tartották, Turnban és Klostergrab városaiban ev. gyülekezetek alakulnak, és Bar eut h er képviselő Zimmermann bécsi lelkésszel egyetértőleg mindent elkövet az ev. mozgalomnak ébrentartására Ausztriában. Utóbbi a mozgalomról előadást is tartott Lipcsében nagy közönség jelenlétében az osztrák vallási mozgalomról, a melyet most már a német protestánsok is igen komolyan felkaroltak. Az ultramontán sajtót valóságos lázba hozza e mozgalom, mely már az ős pápista Insbruckban is kezd meggyökerezni. Az osztrák ev. mozgalom felkarolására — mint emiitettük — Németországban állandó segélybizottság is alakult, s a prot. sajtó s a Gusztáv-Adolf-egyletek máris juttatják adományaikat a mozgalomnak. Tekintélyes papi és tanári körök állanak e bizottság élén. Igy pótolja a jóságos isteni gondviselés a 30 éves háború által okozott veszteségeket Ausztriában, s még megélhetjük, hogy az osztrák ev.^mozgalom még tágabb és magasabb körökben.- is fog ter jedni. Az ultramontán és antiultramontán világra vessünk még csak egy pillantást. Hogy a kath. tanitóegyletek a pápás ultramontanismus melegágyai, nálunk is, a porosz Siléziában is eléggé ismeretes. Utóbbi helyen egy J u 11 n e r nevü porosz tanügyi kormánytanácsos a kath. irók s a kath. paedagógusok tanulmányozását ajánlotta a tanitóknaK. Egy prot. kormány tanácsosa a pápás irodalmat ajánlja és támogatja. Tehát Sturm, Melanchton, Trotzendorft', Basedow. Franeke, Kehr és újabban Schmidt paedagógiai fáradozásai hiábavalóknak bizonyultak a prot. Poroszország kath. tanítóinál. Im ez az ultramontanismus most Poroszországban, a mihez Bosse porosz cultusministernek egy szava sincsen. Ügy látszik, ott a tudomány klerikalizálása már tetőpontjára jutott, s a pápás történetírást, jogtudományt, philosóphiát, irodalomtörténetet a pápás neveléstudomány fogja mihamarább követni. A pápás ultramontanismus egyik műve az is, hogy a választásoknál a centrumpárt a mi néppártunkhoz hasonlóan a liberalizmus ellen a sociáldemokratiával is szövetkezik. Mi több : a szabad ker. jellemképzést megölő jezuita cadaverengedelmesség s an-