Evangélikus Egyház és Iskola 1899.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, jelentések, kérvények stb. - Kund Samu. A vendvidéki egyházi ínség

îyokba ütközik, legjobban tudják épen Muraszombatban, a hol midőn egy pár évvel ezelőtt Mártonhely Muraszombatból ki- és Tótmoráczhoz bekebeleztetni kivánt, nagyon fáradoztak, azon áldozatot is hozták azért, hogy ez a szándéktól elálljon. Igaz, hogy a muraszombati gyülekezet hivei egyházi adóval — a maguk akaratából — érzékenyen vannak megterhelve. De hát Istenem 1 mikor nem voltak egyházhiveink egyházi adóval megterhelve az ellenreformatió óta? ós e hazában, melyben azon nagy szolgálatok daczára, melyeket az államnak is teszünk, a gazdagon ellátott testvér mellett a hamupipőke sorsán vagyunk, — hol nem voltak egyházhiveink megterhelve, főkép ha gyülekezetileg szervezkedőben vannak, paplakot, iskolát ós tanitólakot vásárolnak, és templomot akarnak épiteni? . . Épen ma adatott be a szenttamási leányegyház által kérvény, melyben az foglaltatik, hogy egyházi iskolai adóban a királyi adónak 74#-át fizetik egyházhiveink. Egyházmegyénk 1895 ben begyújtván az adatokat népünk egyházi adózásáról, kitűnt, hogy az egyházi iskolai adó a kir. egyenes adónak Oláh-Csángón 58, Battyándon 57, Tótkereszttúron 47, Hodolon 41 száztóliját tette. Aztán következtek a többi gyülekezetek 40—30 száztóli közt váltakozva, három volt 30—20 száztólin, kettő a legszerencsésebb még 20 száztólin alul, az egyik azonban ez utóbbiak közül iskolát nem tart fen. Még ez is elég nagy teher, ha a vallásbuzgóság meglankadt és a szemek az 5$os iskolai adóra (községi, állami intézetekben) kacsintgatnak és azokra, a kiknek sorsuk esett állami gondoskodással kies helyen, egyházi adóba úgyszóllván semmit se fizetnek, csalogatják is az elégedetleneket, jöjjetek hozzánk, semmit se fizettek, még kaptok is jutalmat, ti hitehagyók! Ezen fenyegető baj ellenszeréül nem tudott mást kifundálni, mint első sorban az evangelikus öntudat. az egyház és intézményei szerelmének ébrentartását a hivekben predikátiók, katechisatiók és a hivek látogatása (cura pastoralis) által a templomban, az iskolákban, családok szentélyében ós másodsorban, a hol ez nem elég hatásos szer, újabb meg újabb megsürgető követelést az 1848. országos nagy Ígéret beváltásának, vagy legalább az államsegély felemelésének nem csak a papi congrua szegényes rendezése, nem csak a tanitóí fizetések 400 frtra felemelése s a korpótlék fedezése czéljára, hanem az adózó nép egyházi adóterhének megkönnyitósére is. E nélkül egyházunk nem fog megállhaini, az erősebb, módosabb ellenfél harczias támadásai ellen ós meg lesz bónitva, közhasznú működésében, melyet a múltban kifejtett és mely által a jelenben ós a jövőben is szeretne szolgálatokat tenni a hazának. Csakhogy az államsegély ne fordittassék a magyar Sionnak csak ormai megaranyozására, hanem jusson abból az alapokra is, hogy meg ne inogjanak ! Nevezetesen az olyan vidéken, mint a mi vendvidékünk (és ilyen e hazában másutt is van) államsegély ós hathatós gyámintézeti segély nélkül és a közalapból nyerendő támogatás nélkül nem fognak boldogulni. Mielőtt azonban ennek további fejtegetésére áttérnék, fel kell hoznom, hogy a szükség enyhitésóre eddig mi történt, raegczáfolására a panaszos azon vádjának, hogy a legkevesebb se történt volna a bajok orvoslása végett, kimutatására annak, hogy a mi az adott viszonyok közt megtörténhetett, azt el nem mulasztottuk, de, hogy a mi megtörténhetett és megtörténhetik, az mind kevés a nagy Ínségben. A baj olyan, hogy megszüntetésére erkölcsi s anyagi eszközökkel kell közrehatni. Mikor az egyházmegye, mint közvetlenül felügyelő hatóság, tudomására jutott annak, ós a hányszor tudomására jutott, hogy az iskoláztatás rendetlen, fogyatékos a vendvidéken, sohse mulasztotta el felszól« litani a gyülekezetek vezetőségeit, hogy a rendes, pontos iskoláztatás érdekében minden tőlük telhetőt megtegyenek. Mikor az egyházmegye tudomására jutott annak, hogy akadnak, a kik az egyház áldását nem kérik házasságukra, a belmissió a lelkészeidnek és elöljáróknak ismételten buzgó gondjaikba ajánltatott. Mikóp igyekeznek ennek megfelelni azok, a kiknek ez első sorban kötelessógök, azt itt megvizsgálni nincsen a helyén; de meg vagyok győződve, ha sáfárkodásukról számot kell majd adniok, nem fog ellenök bebizonyíttatni, hogy mint hűtelen sáfárok „a legkevesebbet se tettek a bajok orvoslására." Mert első sorban is a pásztoroknak kell vigyázniok az ő nyájaik mellett, hogy ragadozó farkasok el ne hurczolják juhaikat, sem ótlen-szomjan gondozatlanul el ne szaladjanak az evangelium virányairól az emberi koholmányok es hitetlenség kietlen pusztájába, az evang. Siont azoknak kell őrizniök, a kiket őrállóknak rendelt az Úr ós a bizalom ! Igaz, vannak oly terjedelmes fáráink ott, hogy