Evangélikus Egyház és Iskola 1899.

Tematikus tartalom - Könyvek ismertetése - Koren Pál. Dr. Luther M. kiskátéjának magyarázata

A] 4 seket méri a szegény tanitók árva fejére. Ezek között első és a legnagyobb csapás az a határozat, mely őket az egyházi gyámoldából zárja ki. Amazoknak azért fáj, mert az egyházi segitó egyesület segélyét úgy tekintették, mint a tanitói nyugdij kiegészítő részét; mint némi kárpótlását a nyugdíjba be nem számított kántori javadalomban elvesztett nyugdíj igénynek ; emezeknek meg azért fáj, mert az egyház jogtalanul sértve a tanitók érdekeit, a legvilágosabb bizonyítékát adta annak, hogy mily kevésre becsüli tanítóit. És nem került tanitó, vagy tanitó testület, mely ügyvédkézbe adta volna ezt az ököljog korába tartozó határozatot. Mert ha elismerjük is azt, hogy az az alap az egyház tulajdona; de azt nem ismerjük el, hogy annak haszonélvezete is az övé, s hogy éppen azért avval szabadon rendelkezhetik. Ki biztositja a tanítókat arról, hogy az a Zsedónyi Ede nevét viselő 200,000 frtnyi alap rövid idő alatt nem kerül hasonló határozat alá 1 ? Ha már most azt keressük, hogy mi indította az egyházat e sérelmes határozat hozatalára, azt találjuk, hogy nem más, mint a papi érdek; valamint nagyobb részben papok voltak, kik e határozatot hozták. Úgy látszik, siet leszakítani kebléről a dunántúli ev. egyház a tanitók testületét, mint valami haszontalan czafrangot. És teszi ezt nem vérző szivvel, hanem kő-szivvel, mert nem nézi, hogy fáj-e az a tanítóknak, vagy nem. Gsak hát a kötelesség szálait is tépné szét, hogy többé ne kellene a tanítóknak prédikálni, gyónást tanítani, vallást oktatni, kántorizálni, mert az azokért járó dijat nem számítják ám be a tanitói nyugdíjba 1 Egy másik csapás a tanítókra az egyháznak az a mulasztása, mely a tanitói állások szervezóseós betöltésekor minduntalan nyilvánul. A sokféle sérelem közül most azonban csak egyet emelünk ki, mely a legvilágosabban mutatja, hogy milyen keveset adnak azok az egyházi hatóságok a saját törvényeik megtartására. Egyházi törvényeink szerint ugyanis van rendes, segéd ós ideiglenes tanitó. Mindegyiknek működési körét meghatározták és pedig úgy, hogy rendes tanitó az, ki önállóan egy iskolát (osztályt) vezet ; segéd az, ki a rendes tanítónak egy és ugyanazon iskolában segítségére van; ideiglenes pedig az, ki rövid időre a tanítással megbizatik. Már most azt kérdezzük : miféle tanitó az a m ásod tani tó? Rendes-e, vagy segéd, vagy ideiglenes? Ha rendes, hát akkor miért nem intézkedik az egyház, hogy a rendes fizetésben is részesüljön, vagyis, hogy annak is megadassák a törvényben megirt lakás és fizetés? Ha nem rendes, akkor miért kötelezik külön iskola (osztály) önálló vezetésére? Csak egy parányi jóakarat kellene hozzá, rövid idő alatt nem volna a protestáns egyházban másodtanitó, mert minden másodtanitói állást rendes tanitói állássá lehetne -alakítani államsególylyel. Csakhogy a milyen mohón kapnak a papok államsegély után a maguk javára, ép oly késedelmezők, sőt akadékoskodok akkor, ha annak javát a tanitó, az isKola látja.

1* Prot, egyházi és iskolai lap. Melegen pártolja azt a fölmerült tervet, hogy Debreczenben mikor a Prot, irodalmi társaság gyűlést tart, a két protestáns felekezet lelkészei közös értekezletet tartsanak, „Közös és általános jellegű értekezletnek kellene ennek lennie, a mely eredményeiben kihathatna az egész magyar prot. egyházra. Össze kellene ebben forrnunk mindnyájunknak, mert hiszen bajaink a legnagyobb részben közösek ós az orvosszerek is csak azok lehetnek — Nem az volna ennek, nézetem szerint a czélja, hogy az aprólékos részletkérdésekbe bocsátkozzék, mert hiszen azok megvitatására nem egy nap kellene; hanem az, hogy a főelvekre s az együttműködésre nézve megegyezést hozzon létre. Ez a legfőbb és a legszükségesebb most reánk nézve ; — a részletek tárgyalása és megvitatása azután lehet csak majd eredményes." — (A tervet magunk is nagyon helyeseljük, pártoljuk, s kívánatosnak tartjuk, hogy részünkről is mentül többen vegyenek részt a gyűlésen I) Kath. hityédelmi folyóirat. Dr Zsilinszky Endre székfoglaló beszédével foglalkozva, gúnyolja azt, hogy „a protestantismus válságos helyzetének okául nem az egyházpolitikai törvényeket tartja, hanem azt, hogy a magyarországi protestantismus vagyoni állása nem egyenjogú a kath. egyház vagyoni helyzetével. Ahá! Igen, B.Órem alásan, értjük, tudjuk honnan fúj a szél. A magyarországi protestantismus a világért sem okozza az egyházpolitikai törvényeket, habár önszemeivel látja, hogy ezeknek hatása alatt mint pusztul az eklézsia, pusztulnak a hívek. A felekezetlenség mély örvénye nyeli el őket. De hát ez mellékes. Fő a baksis. Kell is a protestantismusnak hivő, ha a garast biztosítják neki, akár inde, akár unde," (Lám, pedig éppen azért menekülnek a protestánsok közül sokan a felekezetlensógbe, mert a nagy egyházi adótól akarnak megszabadulni. Próbálja csak meg az „egyedül üdvözítő egyház" a maga híveit hasonló adókkal terhelni, majd meglátja: hányan hagyják faképnél. Hiszen a „M, A." már a hírére, hogy az autonomia a nép megterheltetésével jár: megadta a vészjeltl Fő a baksis? Ugyan úgy-e? Nem római kath. papok törik-e magukat a jobb fizetésű állásokért? A kegyúrnak, akár protestáns, akár zsidó, nem hizelegnek-e, csakhogy elnyerhessenek egy-egy jobb állomást? Nem szolgai neghunyászkodásban görnyednek-e egy-egy kanonoki állásért? Hát nem r. kath. püspökök kunyorálják e a még jobb fizetésű püspöki helyeket, a gyűlölt „liberális" kormánytól?! Nem r. kath. püspökök és papok tagadták-e meg országvilág előtt hircfetett meggyőződésüket a pápai csalhatatlanság kórdósében?