Evangélikus Egyház és Iskola 1899.

Tematikus tartalom - Gyűlések, ünnepélyek stb. - Pozsonymegyei egyházmegye

408 A magyarhoni egyetemes evang. egyliázi gyámintézet, a Luther társasággal együttesen Szarvason, 1899. évi szeptember hó 23-án és 24-ik napjain megtartandó XXXIX. évi közgyűlésének napirendje : — A közgyűlést megelőzőleg az egyetemes gyámintézeti központi bizottság Budapesten, 1899. évi szeptember hó 22-én reggeli 10 és d. u. 3 órakor előkészítő ülést tart a pesti ev. egyház (Deáktér) kis termében, melyre a központi bizottság t. tagjai ezennel meghivatnak. — A központi bizottság tagjai a szeptember 23 iki reggeli személyvonattal (8 óra 10 perez) Budapestről Szarvasra utaznak és oda az nap d. u. 1 óra 28 perczkor érkeznek. — Szeptember 23-án d. u. 4 órakor a központi bizottság Szarvason a főgymnasium dísztermében ülést tart a végleges megállapodások czéljából. — Ezután d. u. 5 órakor a Luther-társaság a szarvasi egyház új templomában estélyt tart. — Szeptember 23 án este 7 órakor ismerkedési estély és kö'/ös vacsora az „Árpád" vendéglőben. — Vasárnap szeptember 24-ike. Reggeli -|8 órakor az ó-templomban tót istentisztelet Achim Ádám szarvasi lelkész imájával és Korén Pál espereslelkész szent beszédével. Áldást mond dr. Baltik Frigyes püspök, gyámintózeti egyh. elnök. Ennek végeztével ugyanabban a templomban |10 órakor fog a magyar istentisztelet is megtartatni Placskó István szarvasi lelkész imájával és Thoniay József szegedi lelkész szent beszédével. Áldást mond dr. Bal tik Frigyes püspök, gyámintézeti egyh. elnök. Mind a két istentisztelet után offertórium fog beszedetni a gyámintózet nagy szeretetadományára. — Az istentisztelet után ott a templomban (10\ óra) egyetemes gyámintózeti közgyűlés. — Déli 1 órakor közebéd az „Árpád" vendéglőben. — Délután 5 órakor a Luther-társaság közgyűlést tart a főgymnasium disztermében.—Kelt Sajó-Kazán, 1899. évi aug. hó 10 ón. Br. Radvánszky Béla v. elnök. Dr. Bal tik Frigyes e. elnök. A pozsonyinegyei evang. esperesség július 18. és 19 ón tartotta ez évi rendes közgyűlését Limbachon. Limbach egy igénytelen kis pont a Kiskárpátok tövében, a nagy világ előtt elrejtve, német ajkú népe százados eredetiségét s szokásait megtartva, valamikor talán a Bőim vidékén virágzó bányászattal is, most azonban kizárólag szőlő miveléssel foglalkozik, jámbor, csendes, tisztességtudó, szorgalmas, takarékos és első sorban vallásos, az evangyéliomi hithűség dolgában pedig világító pont. A hitüldözés korában elvették még most is a temető közepén fennálló, de omladozó templomukat, a mivel együtt járt a pásztor elkergetése s ezzel a virágzó egyházi életet megölték, de nem ölhették ki az apák hitét, a kis gyülekezet, mihelyt a körülmények megengedik, alkalmasabb helyen építtet Isten házát s ma már a fejlődésnek oly fokán van, hogy'templommát nagyobbítani és toronnyal ókesiteni akarja. E regényes és érdekes kis helyet kerestük fel a fentjelzett napokon, hogy az oly drágán szerzett, oltárnál hitünket erősítsük s a kis gyülekezet egyházunk iránti lelkesedéséből lelkesedóst merítve, őket is a lelkesedésben megtartsuk. A két napon át tartó tanácskozmányon láthatólag az Úrnak áldása nyugodott — a gyűlés szép rendben folyt le, — fájdalom, hogy ama bizonyos konkolyhintő oda is betévedt s bárcsak pillanatra is megzavarta a gyűlés csendes folyását .. . de erről alább . . . A tanácskozmány tárgyai között első volt az iskolai szék ülése, sajnos, hogy épp azok, a kiket a dolog hivatal szerint leginkább kell, hogy érdekeljen: a tanítók nagyon gyér számban vettek részt az ülésen. Felolvastatott az egyes decanatusok szerint a decanusok jelentése, melyben szelid bírálattal reá mutattak az itt-ott mutatkozó hiányokra, s örömmel jelezték, hogy a gyöngébb erők mellett vannak jelesek is, a kik az ifjúságot lelkesedéssel nevelik egyházunk oszlopaivá. Ez után következett a holnapi gyűlést előkészítő értekezlet. Már jól beesteledett, mikor a tárgysorozatot átvettük, s akkorra már a gyülekezet apraja-nagyja a templom előtt türelmesen várta az esteli istentisztelet kezdetét. Az istentisztelet lyturgikus volt, mely tudtommal páratlan hazánkban ós csakis Linbachon dívik s egy a volt lelkész, Frees ka Lajos által készített kis lyturgikus könyvecske szerint végeztetik. Igen szép volt, bár kissé hosszura nyúlt, (több mint egy óra hosszig tartott.) Másnap a főgyűlés napján a Bazin felől érkező kora reggeli vonatokkal azok is beérkeztek, kik előtte való napon meg nem jelenhettek. Reggel 7 órakor a lelkészek gyülekeztek az oltár körül, a hol a házi gazda Scharbert Ármin szolgáltatta a lelkészi hivatáshoz mért, magába szállásra kósztó, igaz evangéliomi szellemtől áthatott s az Úr Jézus iránti szeretetet lehellő úrvacsorai beszéd kíséretében az Úr szent vacsoráját. Most a kegyeletnek egy megindító aktusa következett. A gyülekezet saját indításából 22 óv előtt elhunyt jeles lelkipásztorának Frecska Lajosnak egy értékes sirkövet emeltetett. Ennek a megáldására az esperességnek követei a gyülekezettel a temetőbe mentünk, hol Holl er un g Károly esperes ismert ékesszólásával mindnyájunkat elragadott, de kiváltképp a helybeli hívek úgy meg voltak hatva az inposans ünnepély által, hogy e nap emléke bizonyosan örökké fog élni emlékezetükben. Most látva, hogy máris sokat írtam — eleget legalább is, azt a helyet tekintve, melyet egy