Evangélikus Egyház és Iskola 1899.

Tematikus tartalom - Értesítők - Székesfejérvár

872 nak is, vallásos élet nélkül nincs valódi élet se­hol, nálunk sincs. Nem mondom, hogy egyszerre mindent felforgassunk, egy varázsütésre mindent átalakítsunk. A nehézségek előtt sem hunyok sze­met. De az bizonyos, hogy minél szebb és érté­kesebb a gyümölcs, annál több fáradságot, küz­delmet, önzetlenséget ós lelkesedést kiván. Tudom és vallom, hogy a zászlót, mely alá sorakoztunk, a várfokára kell tűznünk, tudom, hogy a protes­tautismus elve az igazság elve, mely diadalra van hivatva, de a győzelemért a katonáknak meg kell harczolniok bátran, lelkesülten, kitartóan. Regede (Radkershurg.) Egy kis vidéki steier városka, körülbelül 40U0 lakóval közvetlen a vendek lakta magyar határ szélén, viseli e nevet. Hajdan, mint neve is sejteti, Magyarországhoz tartozott e város, Mátyás királyunknak volt ez kedvencz vadászó helye, ma pedig savanyú vizé­ről ós a benne véghezmenő vallási forrongásról emlegetik, a legtöbb esetben nagyon is rosszul értesült hirlaptudósitók. Az ember igazán nem tudja, bosszankodjék-e vagy nevessen azon a roppantul ellentmondó hí­reken, a mit a legújabb osztrák vallásos mozgal­makról a lapokban olvas? Némely lap százezrekre, másik alig néhányra teszi a hozzánk tértek számát, egyik tudatlanságból, de másik nagyobb rósz val­lásunk iránti rosszakaratból. Igazán fáj látnunk, nekünk protestánsoknak, kik az ország lakosságá­nak számra nézve sem megvetendő, de az értelmi és erkölcsi erő tekintetében ponderáló részét alkotjuk, azt a rosszakaratú, megvető vagy legjobb esetben is semmibe se vevő elbánást, mit hazánk sajtója, mind azzal, a mi protestáns, elkövet. Szer­kesztő úr engedelmével azért bátorkodom az én steier szomszédaim küzdelmeiről egyet-mást el­mondani és a tényállás felderítése által a mellet­tünk véghez menő vallásos mozgalmak megértésé­hez hozzájárulni. Regedében a reformáczió kezdetével a lakos­ság legnagyobb része meghódolt az evangeliom világossága előtt, de nem sok idő múlva, mint a többi örökös tartományból, úgy innen is gyöke­restől kiirtatott az. Még ma is mutogatják a re­gedeiek a város piaczán azt a helyet, a hol Luther iratai, s velük a szellemi szabadság és felvilágo­sultság elógettettek. Ez időtől fogva hosszú szá­zadokon át nem volt ev. lakosa Regedének, csak újabb időben költözött át tőlünk Magyarországból néhány kereskedő, iparos ós különösen sok nap­számos és cseléd; a kik, bár sok bántalmazások érték, de hivek maradtak vallásukhoz, hivatalosan Marburghoz tartozván, de tényleg a bodóhegyi, battyándi vagy újabb időben a muraszombati ev. lelkész szolgálatát vévén igénybe. A város lakossága tisztán német nyelvű, de a sajátos osztrák viszonyok folytán, mindig köze­lebb és közelebb jött hozzájuk a türelmetlen szláv tenger elsodoró árja. Évről-évre jobban északra jut a szlovénség, a térképen tisztán kimutatható térfoglalásuk, s a hová egyszer lábukat betették, meghonosuh velők együtt a fanatismus, elvakult­ság, egyszóval az a valami, a mit mi ultramontá­nismus alatt érteni szoktunk. Marburg, Lutten­bergen át eljutott immár a szláv áradat közvetlen Regede szomszédságába. Németül egész jól beszélő emberek eltagadják, hogy egy szót is értenek németül, a korcsmákból pedig kidobják, a ki e nyelven csak mukkanni is mer. Es a mi legkülö­nösebb a dologban, az az, hogy a szlávság leg­nagyobb terjesztője a r. kath. klérus 1 Mi lehet ennek oka? Az első oka az, hogy Steierben német ember ritkán lesz pap, mert az ó szellemi igényeivel, nagyobb íelvilágosodottságával nem egyezik meg az az élet ós az a társaság, a mibe, mint pap kerülne, azért inkább más pályát választ, mig a műveltség terén elmaradt szlovéneknek a legfőbb ideálja a szerzetesi sötétség. A másik oka pedig az, hogy a kath. hatalmi törekvéseknek a szláv nyelv jobban megfelel, mint a nagyobb cultúrával biró német. A szlovén nyelvnek nincs irodalma és igy a szlovén nép jobban megtartható ama gyámságra szoruló kiskorúságban, a mire a tör­ténelem tanúsága szerint a klerikális uralomnak annyira szüksége volt a múltban ós szüksége van a jelenben is. Regedében a tisztán német ajkú városban megtörtént, hogy a plébános a gyóntató székben utasította a szláv cselédeket, hogy németül soha ne beszéljenek, sőt némethez még szolgálatba se álljanak. Erre kezdtek feleszmélni az emberek. Először csak nagyrabecsülésüket fejezték ki az eddig lenézett mintegy 200 ev. előtt, később a katholikusok egyenest buzdították híveiket a gyülekezetté való szervezkedésre, sőt ők maguk is szépen adakoztak az ev. gyülekezet czéljaira. A város tulajdonát képező takarékpénztár nagy­termét készségesen átengedték ev. istenitisztelet czéljaira, azon istenitiszteletekre, a melyeken a gráczi vagy marburgi ev. lelkész fungált, tömege­sen eljártak ; sőt midőn a mozgalom országos jelleget kezdett ölteni, a midőn ki lett adva a „Los von Rom" jelszava, nyolez család tényleg át is tért az ev. vallásra. A mi szegény vend gyülekezeteink, a melyek maguk is annyi nyomorral küzködnek, készséggel adakoztak mind testvéreik szent czéljaira, az áldott Gusztáv Adolf-egylet pedig évi állandó segélyről biztosította őket. Most már telket is vettek ós nemsokára készen is lesz csinos imaházuk és paplakjuk. Papot Ausztriában már nem kaphatván, a Gusztáv Adolf-egylet küldött egyet hozzájuk, de az az osztrák határról, mint nem osztrák ho­nos visszautasittatott és helyette elküldetett Rege débe két jezsuitapáter a rakonczátlanok megpu-

Next

/
Thumbnails
Contents