Evangélikus Egyház és Iskola 1899.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, jelentések, kérvények stb. - Mayer Endre. Theologusaink egyetemen való nevelése

"házegyetemen kivül esik, vidéki város s igy a leendő lelkészeknek a magyar tudomány, művészet, kereskedelem, ipar, politika és társadalmi élet fejlettségéről világos s tiszta képet alig adhatna, már pedig mi a prot. theol fakultástól a tudományos theol. képzésen kivül különösen ezt várjuk. Ha csak theol. tudómányos kiképeztetést keresnénk, nem kellene Budapestre s egyetemre mennünk, vidéken is megadhatja egy jól szervezett theologia sokkal olcsóbban. Zsilinszky egész helyesen Budapestre tervezi, a hol egyébként is központunkat keressük. Széles e hazában alig is találkozik valaki, a ki ezen fakultást Kolozsvárra s nem Budapestre óhajtaná. Sokkal fontosabb ennél ezúttal az a kérdés, mikép kelljen a tervezett fakultást létesíteni. Ugy Zsilinszky szavaiból, mint Zoványi Jenőnek a Prot, egyházi ós iskolai lapban közölt czikkéből azt vesszük ki, hogy ezen fakultást közös protestánsnak tervezik s utóbbi még részletes tervrajzát is adva 10—12 tanárt tart szükségesnek, kik a prot. egyház legkiválóbb tudósai közül kerülnének, de a fakultás mellett megmaradnának a theologiai akadémiák is, sőt ezek sok tekintetben előkészítői lennének a fakultásnak. Azon nagy hitelvi rokonság s egymásra utaltság, mely úgy az ág. hitv., mint a helvét hitv. s illetőleg ev. ref. egyház között van, kétségtelenül megkövetelné, hogy egy közös prot. fakultásunk legyen, hogy ekkép közösen nevelve a leendő lelkészi kart, a tudományos képzésben s nevelésben igyekezzünk egyekké lenni. A prot. theologiának egy nagy része, — s ebben Zován y inak igaza van, — úgy is felülemelkedett a hitelvi különbségeken s lerombolva a választófalakat, a két prot. felekezetet közelebb hozta egymáshoz s evangelikus, vagy református theologus legnagyobb részt egy gyékényen árul : legfőbb különbség a modern haladással szemben elfoglalt állásukban található. A mennyiben nálunk prot. theologiai tudomány még csirájában is alig van irodalmilag, azért itt könnyebben lehet közös prot. theol. fakultást létesíteni, mint oly helyen, a hol bizonyos tudományos theologiai hagyományokkal ós előítéletekkel kell küzdeni. Elvi szempontból a közös fakultás ellen tehát alig lehet felhozni valamit; szükséges, jó és áldásos lehetne a működése. De annál több nehézséget okozhat gyakorlati megvalósítása. A gyakorlati élet majdnem léptennyomon meghazudtolja azt a benső rokonságot, a mely állítólag a két testvér felekezet között van. A hol egy helyütt, vagy egymással szomszédságban van a két felekezetnek egy-egy gyülekezete s lelkésze, ott örökös a harcz, versengés, féltékenység, irigység s egyéb emberi gyarlóságok, a melyek mindkettőnek gyalázatára válnak. Tótoknak, németeknek s általában lutheránusoknak mondják az evangélikusokat a testvérfelekezetiek s még irodalmilag, lapjaikban is csak úgy traktálnak bennünket a lutheránus névvel, a melyet mi ugyan nem szégyenlünk, de mint ránk száradt gúnynevet még sem fogadhatunk szívesen saját testvéreinktől. A legközelebbi zsinataink megpróbálták a közelítést, de hogy a közeledés nem történhetett, nem rajtunk mult. S ha azt látjuk, hogy csupa irántunk való bizalmatlanságból, alaptalan féltékenységből és különböző űrügyek alatt oly helyeken is létesítenek missiói pontokat, a hol azokra semmi szükség nincsen, ós csak megbolygatják az evangélikusok és reformátusok között levő hagyományosan örökölt egyetértést s rontják a többségben levő evangelikus testvéreknek anyagi s erkölcsi helyzetét, holott bizonyára vannak oly gyülekezeteik, a melyeken inkább s áldásosabban lehetne segíteni, mint azokon a missió pontokon, ha ezeket mind tekintetbe vesszük, akkor bizony kételyeim támadnak, hogy oly értelemben közösnek vett theologiai fakultás, mint Zoványi képzeli, áldásthozóan működnék-e s nem inkább szolgálna-e arra, hogy a két testvérfelekezet közötti antagonismuson kivül, még magában a két felekezetben is békétlenség s pártharcz keletkezzék és dúljon. Különösen ártalmára válnék ez a mi ág. hitvallású ev. egyházunknak, a melyben a 3 nyelvű osztottságon kivül istentiszteleti liturgiái eltérések is vannak s melyben a prot. orthodoxia és liberalismus között sokkal nagyobbak a válaszfalak, mint a református egyházban. A gyengébb fél mindig tartózkodással veszi az erősebbel való szövetkezést; az itt röviden jelzett viszonyok között természetesen még jogosultabb a gyengébb félnek tartózkodása s csak nagy önmegtagadással járulhatna oly közös prot. theol. fakultás létesítéséhez, melyből prot. fel ekezetiség szintén száműzve lenne s melyből ránézve csak veszedelem származnék.