Evangélikus Egyház és Iskola 1899.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, jelentések, kérvények stb. - Stromp László. Confirmatiói oktatásügyünk reformjához

és a Luther-társaságnak egy jól jövedelmező pénzforrása legyen. Ezért a munkáért az illető bizonyos fizetést húzna, de nem előre meghatározott összegben, hanem a haszon nagyságától függőt. Ha hasznot felmutatni nem tudna, elesnék a fizetéstől, illetőleg nem járna neki. Ily berendezés mellett a társaság nem koczkáztat semmit, de biztos kilátásai vannak nyereségre. E vállalatot a lelkész és tanitó urak is pártolnák, részint lelkesedésből, részint azért, mert nekik is biztositana a társaság anyagi hasznot. Jelenleg ugyanis kénytelenek vagyunk tankönyveinket könyvkereskedőktől vásárolgatni, kik nekünk legjobb esetben 10$-ot adnak ; a Luther-társaság pedig adhatna minden elárusítónak 20$-ot s e mellett még mindig jól járna, mert a könyvkiadó az elárusítónak, ha az könyvkereskedő, 25—33$ ot szokott adni; más elárusítónak persze csak 10$-ot; mármost vallási tankönyveinknek az elárusítói többnyire tanitók vagy lelkészek, igy tehát jelenleg a könyvkiadó vágja zsebre azt a 15—20$ ot, melyet ő, ha a rendelés kereskedő által történik, a könyvkereskedőnek juttat. A mi rendszerünknél pedig az a 15 — 20$ megoszolnék egyrészt a lelkész, illetőleg tanitó, másrészt a Luther-társaság közt, tehát mindkét tél nyerne. Ezek volnának nagyjában indítványomnak főbb pontjai, melyet bővebben kifejteni szándékom a választmány által e czélra kiküldött bizottság előtt. A választmánynak többsége ugyanis, de főleg Zsilinszky Mihály elnök úr ő méltósága elvben helyeselte az eszmét, kik előtt, a méltóságos elnök úr becses engedelmével szerencsém volt javaslatomat kifejteni. Miután azonban a választmány ez indítványt kellő megfontolás nélkül foganatositani nem akarta, kküldött egy bizottságot az indítvány megvizsgálására és esetleges javaslat tételre. A bizottság tagjai Scholtz budai lelkész úr elnöklete alatt Falvay igazgató űr és a budapesti valtástanár urak. Bátor voltam ezen indítványt köztudomásra hozni, hogy mások is gondolkodhassanak e tárgy fölött és ha valaki jobbat tudna, hozza nyilvános ságra, hogy ez által úgy a Luther-társaság financziáit, mint egyházunk vallástanitási ügyét előbbre vigyük. MAJBA VILMOS föv. vallástanár. Confirmácziói oktatásügyünk reformjához. Felolvasás, tartotta a pozsonyvárosi, pozsotiymegyei és mosony— megyei esperességek közös lelkészi s theol. tanári értekezletének 1899. május 16-án Pozsonyban tartott tavaszi ülésén Stromp László theol. akad. tanár. (Folytatás) III. Első és főkérdés, hogy mi is hát a confirmáczió adott fogalma szerint a confirmácziói oktatás neveléseszménye? E kérdésre a feleletünk röviden az, hogy ez eszmény a confirmácziónak a keresztyén vallásos nevelést befejező voltából folyólag nem lehet más, mint magának a nevelésnek az eszménye, vagyis a homo Christi a nus. Hogy mit értsünk ismét e homo christianus alatt? arra megadja a választ a keresztség, mint a keresztyén nevelés ós a continnáczió előfeltétele, a mely kezdettől fogva „Eisz to onoma tou Kyriou Jesou" (Akt. 8, 16, 19, 5) vagy „Eisz Ohriszton" (Grál. 3, 27 ; Bőm. 6, 3) tehát a Krisztus nevére (lényegére) történt.

1 8) Vagyis a keresztség czélja maga Jézus Krisztus ; a megkeresztelt a szentségi actus következtében mintegy maga is elvben mássá lesz, mint ami addig volt, elmerittetett a Krisztus halálába, hogy vele együtt új életre támadjon (Róm. 8, 4), hogy éljen immár nem ő, hanem a Krisztus ő benne. (Grál. 2, 20.) Csodálatos, mély rnystika ez s fenséges igazság. Ámde ez elvi igazságnak gyakorlati valósággá is kell válnia, a megkeresztelt embernek, ki már a keresztség kegyelme által Krisztus közösségébe vétetett, tényleg is a Krisztusévá, s mert erkölcsileg az ember ideálja a Krisztus, tehát christianus homová kell válnia ; Isten gyermekévé, kinek egész életét a keresztség által lelkének a kegyelemben juttatott új elv határozza maga. S végül ugyanez eszményt követeli a confirmácziói oktatástól a confirmáczió cselekményének czélját képező úrvacsora is, a is) Máté 28, 19-ben a formula tudjuk a Szentháromságra való megkeresztelésröl szól. Azt, hog).Mjjon Józu* eredetileg is e formulát adta tanítványainak, avagy valamely rövidebbet (mint a szövegben általam idézettek), hogy tehát vájjon a rövidebb formula csak ama teljesebbnek későbbi átalakitása-e avagy tán inkább megfordítva? exegitikailag teljes bizonyossággal eldönteui többé nem lehet bár nem valószínűtlen, hogy a Máté 28, 19 formulája a Későbbi. De a különbség azért nem lényeges, mert a ki Krisztusra keroszteltetik, az máris az Atyáé és a Szentlóleké is. Hiszen a Jánosevangólioma szerint Krisztus ós a Lélek — egy 1 (Ján. ev. 14 r.)