Evangélikus Egyház és Iskola 1899.

Tematikus tartalom - Adományok stb. - Otthon

s ág felé, — már t. i. azoknak, a kik komolyan akarják és keresik az igazságot. Tartalmát jelzi már Macaulay-ből vett ama jeligéje, mely szerint felségsértést követ el az emberiség civilisátiója ellen az az ember, a ki a keresztyénség kisebbítésére vállalkoznék. A keresztyénségre vonatkozó apologetikus „nyilatkozatoknak és jellemzéseknek" gyűjteménye a mű, és pedig nem theológiai, hanem újabb világi tudományos tekintélyeknek műveiből összegyűjtve. Sorra szóllaltatja meg e végből korunk hírneves mathematikusait, csillagászait, physikusait és vegyészeit, geológusait, természettudósait, orvosait, phisosóphusait, történetíróit, jogászait és államférfiait, költőit stb. annak az örök igazságnak beigazoláfiául, hogy egyedül a keresztyénség az emberiséget megtartó, megmentő és anyagilag és szellemileg fejlesztő isteni erő. Mily szépen vezeti be a művet annak „prodromusa," a melyben Heinenak következő kettős nyilatkozatát állítja egymással szembe : a) „Den Himmel überlassen wir, den Engeln und. den Spatzen," b). „Megtértem az istenhez a tékozló fiú módjára, miután hosszú időn át a hegeliánusoknál a disznókat őriztem." S hasonló fordulatot vett Voltaire is, az ismeretes szellemes franczia vallásgyűlölő. Csakis elsőrangú tudós tekintélyekből idéz, mint p. o. Humboldt, Darwin, Lyell, Droysen, Gervinus, Ranke, Haller, Stahl stb. s a mult századból csak Kant műveiből. A politikai világból Guizot, Gladstonet, Stahlt és Savignyt idézi. Találó jellemzésekre akadunk a keresztyénségről Müller, Rotteck, Niebuhr, Görres és mások műveiben. Egy gondos tárgy- és névmutató rendkívül megkönnyíti a gyüj temény használatát, a melyről szeretnők, hogy a mi tudományos tekintélyeink ker. nyilatkozataival megbővitve zengzetes hazai nyelvünkön is olvashatnék. Látná a mi népünk, hogy mit monda tudomány a keresztyénség világot megváltó vallásáról. Az u. n. szabad egyházi socziális konferentia ez évi nagygyűlését április 10. és 11. napján fogja megtartani Berlinben. A tárgyalandó kérdések közül kiemeljük a következőket: Nathusius tanár és Stöcker udvari lelkész ,.a nők kérdéséről," Mahl ing lelkész „Wichern népegyházáról, " B o c h t e r k főhadnagy és Krieg tanár „a közösségi élet jelentőségéről" fog értekezni. A nép gyűlések thémái a következők : „Krisztus ós a gazdagság" Weber lelkésztől, „Pál apostol és a női kérdés" Werner lelkésztől „Luther és a parasztlázadás * Stock er udvaii lelkésztől, „Wichern és a forradalom" Wahl lelkésztől stb. Bizonyára érdekes kérdések. Az evangelizátió gyűlésének főkérdése „a ker. remény," a melynek czime alatt az örökkévalóság, a visszatérés s a világítóiét eschatológiai kérdését fogják tárgyalni. (Eperjes.) Dr. Szlávik Mátyás. IRODALOM. Hajnal. „A bibliai lexikon pedig nem készül, az evangeliumi irodalom nem lendül fel, a világi urak a templomba nem járnak, az egyszerűbb embereket káros hatásoktól elvonni helyes módon nem törekszünk s a prot. egyház, a helyett, hogy élesztené a nemzetet, mindinkább az állam befolyása alá kerül, de nem mint hatalmas. erős testület, hanem mint lenézett s a nemzeti élet perifériájára került, a románokkal és zsidókkal egy sorban álló szekta. Atyámfiai férfiak ! Kezdjük az új évet bűnbánattal, buzgó imádkozással s termékenyitó elmélkedésekkel az Isten országa dolgai felől ... Ki tudja, talán még hozzánk tér az Isten!" Evaiig. népiskola. Az evang. tanítók egyesületéről irván, igy szól: „Csak az átkos közönyösség mondhatja, hogy nincs szükségünk felekezeti országos egyesületre. Igenis nagy szükség van rá, mivel a nélkül váljon ki fogja védeni, felkarolni a többek közt a tanítók felekezeti érdekeit? Váljon ki fogja orvoslását keresni a felekezeti tanítók özvegyein és árváin ejtett, s a felekezetiségből eredő sérelmeknek? Tán a ref. vagy a kath. felekezeti országos egyesületek?! Hát mi tán a felekezeti tanítók fizetésünk után eszközölt nyugdíjaztatásba is belenyugodjunk nagy közönyösen, midőn a kántort — noha elég jogés méltánytalanul — mostoha gyermekként kitagadta úgy saját egyháza, mint az állam s cselekvés helyett csak sóhajtozzunk? Ez esetben nem volnánk-e teljesen érdemesek arra, hogy sirunkba egykor özvegyeink s árváink átka kisérjen. Es ha nem óhajtjuk annyiban hagyni a dolgot, nem szükséges-e összeszedni teljes erőnket, hogy némi kilátásunk lehessen a kedvező eredményre. Hol található a legnagyobb erő, ha nem a tömörülésben? Nincs-e tehát elég okunk arra, hogy tömörüljünk? — Nincs-e szükségünk e mellett fokozott erővel munkálkodnunk orsz. egyházi tan , énekes zeneügyünk emelése körül?" A kllititák kisázsiai népével, annak történetével és műveltségével foglalkozik egy kis újonnan megjelent füzet. Képek is kisérik a magyarázatot. a Boghar-kői falujabeli díszmenet reliefjei, tß öjuki palota nagy sphinxe, ugyan-e kastély kétfejű sasa, a Gyaur-Kaleszibeli kyklops falak, az emberi műveltség legelső művészi kísérleteivel két óriásikat lépő kardos alakkal, a kik mennek, mennek a hegy oldalában óriási szikla-emberek, mozdulatlanok, néptámadások, népelpusztulások tanúi, csodálatos alakú kőóriások ... Az érdekes műveltség, melynek őrei, immár elpusztult, de hatása beleolvadt a többi népek, az emberiség műveltségébe, s a ki szeretettel mélyed el e rajzok szemléletébe, finom összekötő szálakat talál a régi és a modern művészet között. — A kis könyv a