Evangélikus Egyház és Iskola 1899.

Tematikus tartalom - Adományok stb. - Otthon

és reáliskolák értendők. A. tapasztalat szerint közoktatásunk szervezetében a négy osztályú polgári iskola nem tudott gyökeret verni. Az V. és VI. osztály gyéren látogatott. Hétosztályúvá való fejlesztése egészségtelen gondolat. Egységes jogosításra törekednének a középiskolákkal, egyenlő föltételek teljesítése nélkül. Az egységes középiskolának alsó fokozatába a polgári iskola is könnyen lesz beleilleszthető, azon föltétellel természetesen, hogy a tanárok képesítése is a törvényeknek megfelelően fog követeltetni. A polgári iskola reformja úgy, a mint azt a polgári iskolai mozgalom tervezi, a tanulmányi szervezet szempontjából fölösleges, a mindennapi szükséglet szempontjából indokolatlan, a jogosítás szempontjából meg nem engedhető, az általános műveltségben gyökerező nemzeti érdek szempontjából szerencsétlen újitás volna — nézete szerint — közoktatásunk szervezetében. A budapesti körrel egyetértve azt véli, hogy a polgári iskola négy osztálylyal maradjon meg továbbra is népoktatási intézetnek. A 30 évi tapasztalat szerint a felső népiskolák tanulóit a polgári iskola vette fel, a négyosztályú polg. iskolára szakiskolák keletkeztek s némi viszonosság engedhető meg a négyosztályú polg. iskola s a középiskolák alsó négy osztálya közt. A reformra vonatkozó véleményét a következőkbe foglalja össze : I, A polg. iskola az elemi népiskola 4 osztálya fölé épült népoktatási intézel. II. A polg. iskolának 4 osztálya van s felállítására vonatkozólag fentartandó a községeknek eddigi törvényszabta kötelezettsége. 111. A 4 osztályú polgári iskola tanterve akképen állapítandó meg, hogy a népiskolai oktatást tovább fejlesztve és betetőzve önmagában is egészet alkosson. IV. A négyosztályú polgári iskolából a középiskolának megfelelő osztályába és viszont az átlépés felvételi vizsgálat alapján megengedtetik. Y. A 4 osztályú polg. iskola elbocsátó bizonyítványa jogosít a) a középfokú szakiskolába való belépésre, b) az 1883. évi 1. t. ez.-ben felsorolt állások elfoglalására, k. Az Eyang. Theológusok Otthonára 1898. november 1. deczember 31-ig adakoztak: a) alapítványok : Ev. egyet, egyházi gyámintézet ICO frt ; tisza-földvári ev egyház (kiegészítésül) 160 frt összesen 260 frt. b) járulékok: székesfehérvári egyház 10 frt. (1898,) járfalvi egyház tí frt 50 kr. (1898—9:) levéli egyház 10 frt 50 kr. (1898—99;) gálosi egyház 16 frt 80 kr. (1898;) miklóstalvi egyház Í2 frt 50 kr. (1898;) rajkai egyház 10 frt. (1898;) körmöczbányai egyház 10 frt. (1898;) Engisch Frigyes szeghegyi lelkész 10 frt. (1898;) modori német egyház 15 frt. (1898;) zurányi egyház 10 frt 50 kr. (1898;) összesen 111 frt 80 kr. c) kegyps adományok: Stromp László, Pozsony, 1 frt. Zatykó Sándor ev. segéd lelkész Uhorszka. 1 frt. Strössner Károly, Pozsony, 2 frt. kishartai ev. egyház 1 frt. kácsfalvi ev. egyház 50 kr. kassai ev. magyar-tót egyház 2 frt. rév-komáromi ev. egyház 10 frt. G-ausleber Taksony, Pozsony, 65 kr. Ev. egyház, Pongyelok 2 frt. 20 énekért, Kottenszky Kálmán 5 frt. Hörk József, Pozsony 50 kr. Horváth Mihály, Budapest 20 frt. 1898 július 1-étől fogva egybegyűlt 3370 frt 65 kr. A kegyes adakozóknak hálás köszönet. A szépczélu intézményt újólag ajánljuk a hitrokonok áldozatkész, meleg szeretetébe. Pozsony 1899. január 1-én. Dr. Masznyik Endre theol. akad. igazgató. Kovács Sándor a theol. Otthon felügyelője. KÜLFÖLD. Az „Alig. Ev. Llltli. Ztg" mult évfolyamának utolsó számában „Ungarn" cz. alatt mult évi kerületi ós egyetemes gyűléseinkről tájékoztatja irántunk való szokott jóakaratával a maga olvasóit. Úgy találja, hogy a kongruáról szóló törvényt a mi politikusaink az egyházban csupa politikából hallgatagon elfogadták az egyetemes gyűlésen s csakis azzal, hogy azt napirendre nem tűzték, győztek. A tiszai egyházkerületi gyűlésről referálva Szentiványi Árpád beköszöntőjében az egyháznak hármas ellenségét látja, u. in. a socialisnmst, a panslavismusfc s a felekezetnélküliséget. Arról, hogy Szentiványi milyen buzgó felügyelője az egyháznak, már megjegyezni valót nem talált. A dunántúli gyűlésről szólva úgy találja, hogy Gryurátz a kongruát illetőleg „azzal nyugtatta meg magát, hogy az bár árt az egyházi autonómiának, de azért erősiti a haza védő falait." A Haubner-féle 100,000 frtnyi alapítványnál fájlalja czikkiró, hogy azt kizárólag ösztöndijakra, és nem a 4 ik egyháztörténeti tanszék felállítására fordították. A bányakerületi közgyűlésről szólva, a pesti ev. egyházak egyesülésének s a tűróczi esperességnek ügyét kiséri megjegyzésekkel. Még legtöbb elismeréssel szól Zsilinszky Mihálynak ker. felügyelői beiktatásáról, kinek „nagyobb érzéket" tulajdonit „az egyházi ügyek iránt, mint sok „nemes inspektornak." „Az evangéliumon alapuló protestantismus s a zsinati törvény lesznek hivatalában az ő vezérelvei," s itt a panslavismusra vonatkozólag összehasonlitást tesz közte és Szentiványi kijelentései közölt. Végül ugyancsak vádolja a dunáninneni ker gyűlést, mely hasonlóan hallgatással mellőzte a kongruáról szóló törtvényt. De legélesebben ítéli meg az egyet, gyűlést és annak élén Prónai Dezsőt, ki „megnyitójában a „haladásban" ünnepelte korunk hitét, s hozzá teszi: ilyen kezekbe van letéve egyházunk hajója! Valóban sajnálatos, hogy igy tájékozzák a német prot. sajtót a mi egyházunkról s annak vezéreiről. Szinte bosz-