Evangélikus Egyház és Iskola 1899.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, jelentések, kérvények stb. - Lukácsy Imre. Néhány szó az angol egyházi életről

•206 matió. De azért mégis, mikor ezek a mozgalmak nem a történelem tanitó lapjairól tekintenek vissza, hanem korunkban meresztik reánk zavart tekintetöket, — nem ismervén következményeiket — megdöbbenünk tőlök s aggódva kérdezzük: „Mi lesz ebből?" Félve nyitjuk fel a napi lapot, izgatottan futja végig szemünk a hasábokat, ugyan van e benne újabb hir egyik vagy másik egyházközségről, melynek családjai más vallásra tértek, mert nemzetiségi érzületük nem tűrheti egyházuk határozta szabályokat. Ma-holnap állandó rovatot kell erre a tárgyra nyitni az újságoknak. De nem csak hazánkban, igy van ez más országban is. Előttünk Ausztria vagy maga Nagy-Brittánia. Ma az emberek rendkivüli féltékenyek nyelvükre, nemzetiségükre. Miért? Én azt hiszem, ennek oka az, hogy ma sokkal közelebb vannak az emberek a földhöz, mint az éghez, az anyagiakhoz, mint a szellemiekhez. Ma a földi, szűk határ keriti be az egyén összes birtokát, azontúl nem vár, nem remél semmit. Ehhez azután ragaszkodik is görcsös erővel. Mi protestánsok nagy elkeseredéssel panaszkodunk, s szomorkodunk egyházunk hanyatlása fölött, midőn a statisztika adatait olvassuk. Nem akarjuk hinni, hogy ez természetes következménye a mai korszellemnek ; vádoljuk az őrállókat, magunkat mulasztással, hanyagsággal, pedig talán a mi bűnünk csak az, hogy e kornak gyermekei vagyunk. De ha bűnünk nem nagy is, annál fontosabb a feladat, mely reánk vár. Alakítsuk, gyúrjuk át a korszellemet I A magyar nép soha sem volt vakbuzgó, vallásossága mindig észszerű határok között mozgott. Politikusnak inkább mondható, s annak túlzásaival sokszor többször találkozunk úgy a múltban, mint a jelenben. Ezt azonban érthetővé teszi földrajzi fekvése és politikai helyzete. Itt tehát megmagyarázható, hogy olykor olykor miért szorítja háttérbe a nemzetiség kérdése a vallást. Azonban tekintsük meg Nagy-Brittániát ; ott nyelvi kórdós nem foroghat szőnyegen, mert hiszen összes lakossága angolul beszól. Igaz, hogy a skót és ir bizonyos tájszólással beszéli az angol nyelvet, de egymást épen úgy megértik, mint az alföldi magyar az erdélyit. És ime közöttük is fellépett a vallásos szakadás szelleme, s ha jó eleve útját nem állják, úgy lehet, hogy az ultramontán törekvések sok gyümölcsöt fognak teremni — ßoma számára Pedig itt már azt sem mondhatja senki, hogy az angol nép nem kegyes, nem vallásos. Elismeri, s el kell ismerni mindenkinek, hogy ezt az országot a világ legvallásosabb népe lakja, értve a vallásosság alatt azt, hogy a Kr. szelleme náluk öltött testet a legtökéletesebben. Nincs olyan ország, mely Isten ós emberszeretet oltárára annyi áldozatot vinne, mint az angol. Lehet, hogy van benne fariseusi alamizsnálkodás is, de a túlnyomó rész a legtisztább érzelemből fakadó indulat eredménye. Angliában az egyházi adót nem ismerik ; önkéntes adakozásból tartja fenn az egyházat a prot. felekezetek nagy rész, pedig egy-egy emberre nem kevés teher háramlik, mert pl. Edinburghnak 250,000 lakosa 200 templomot, s körülbelől kétszer annyi lelkészt tart fenn nagyon tisztességes fizetéssel. Nem határozzák ők meg, hogy a fizetésnek ennyi legyen a minimuma ós a maximuma, hanem a körülményekhez képest állapítják meg, de mindig úgy, hogy a lelkész képes legyen representálni egyházukat. Ott azután van is tekintélye a lelkésznek. Akármilyen előkelő társaságban jelenjék meg az egyszerű, nyakig begombolt fekete kabátos lelkész, annak mindenki tisztelettel adózik, mert az egyháznak képviselőjét látja benne. A lelkészi pályára nem is a kenyérkereset, hanem a hivatás vezeti az embereket. Útjuk e pályához szabad. Legyen az tanitó, mesterember, vagy egyszerű földmivelő, ha hivatást érez magábar. Kr. országának építésére, néhány óv alatt lelkészszé képezik. Ha szegény is, ne aggódjék, pártfogójának néhány szavába kerül s együtt van a taníttatására szükséges pénzösszeg. Templomba vasárnaponként háromszor mennek : reggel 9 órakor, d. u. 2 órakor és este 6 órakor. De nem lépi át küszöbét a legkisebb gyermek sem a nélkül, hogy egy pennyt (5 kr.) ne dobjon a perselybe. Érdekes, hogy mennyi mindenféle gyújtós történik ott. Házról-házra nem igen mennek, hanem rendesen a templommal kapcsolatos kisebb imaházba (prayer meeting hall) tart a gyűjtő előadást. Ide gyűlnek, a kik adakozni akarnak. Ha nagyobb czélra történik gyűjtés, átengedik a templomot. Csak látni kell, miként özönlik ilyen helyre a nép! Ma valami szegény, örmény egyház asszonyi képviselője tart előadást nemzeti öltözetében; holnapra már le van foglalva a terem ós az adakozók zsebe egy szegény, japáni leány számára, ki nem tud hazájába visszautazni, pedig a Kr. egyházát akarná szolgálni. Ugyan e meetingen kihirdetik,