Evangélikus Egyház és Iskola 1899.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, jelentések, kérvények stb. - Név nélkül: - Evangelium és statisztika

(Síi •de magunkban van az. Magunk idézzük elő e közönyt azzal, hogy az evangeliumi hittudat kifejtése, hirdetése közben nem számolunk, nem akarunk számolni sem a körülményekkel, sem a lelkek benső vallásos szükségérzetével. A körülményekkel nem számolunk annyiban, a mennyiben ma is, a végére hanyatló XIX. században ügy tanitunk, úgy prédikálunk, mintha csak ma is a XVII. század műveltségével, világnézetével állanánk szemben. Hát nem vesszük észre az óriási különbséget azon kor között, a midőn mindent a dogma absorbeált s korunk között, a melynek tudományos világnézetét a bölcselet s az óriásit fejlett természettudomány határozza meg? Nem látjuk-e, hogy e felvilágosodottság létét az egyént minden irányban teljesen szabaddá és önállóvá tévő reformáczió eredménye? S mint a reformáczió szellemörökösei nem érezzük-e ebből a tényből folyó nagy kötelezettségünket, hogy t. i. hozzuk hát ismét összhangba azt. a mi eredetileg együvé tartozik, t. i. a reformácziót a felvilágosodással, az evangeliomot a műveltséggel, a tudással ? ! S hogy ezt tehessük, nem kell-e itt is a reformáczió nagy hőseinek nyomdokaiba lépnünk, a kik az egyház institutiójáról visszaléptek az evangéliumra? Lám, itt a baj fészke, itt a baj orvossága is ! Békitsük ki hitünk tartalmát a modern köztudattal, nem úgy, hogy feláldozzuk, de úgy, hogy azt a modern közszellem nyelvének megfelelő formában juttatjuk kifejezésre; győzzük meg ilyképen hiveinket arról, hogy az evangélium örök igazság, a mely minden korral és műveltséggel megfér, sót azt megszentelni van hivatva; gjózzük meg őket főleg arról, hogy a reformáczió egyháza — épen mert az evangéliumot ós csak az evangéliumot hirdeti s ezenkivül más semmiféle tekintélyt nem, — az igazi vallásosság, az igazi emberiesség egyháza: egyszóval tegyük azt a hívőnek igazi szellemotthonává s ne féljünk, hogy akkor könnyen felcserélik mással, akárcsak ha öltözékváltásról volna szó. Hogy pedig e munkát kiki miként oldja meg, azt neki, ha igazi lelkipásztor, ha az Ige igazi apostola, magyarázgatnom nem szükséges. Csak egyet ne felejtsünk soha : az Istenországát, az Istenországát hirdessük mindig és mindenkor és ne az institutiót és ne az egyházat! Ez a pápás hierarchiával szemben a mi szent előjogunk — s egyetlen, de biztos védőeszközünk! S ha ezt teszszük, bizonnyal meg lehetünk győződve arról, hogy megváltozik majd, ós pedig [előnyösen, a számok statistikája. A reformáczió történeti missiója a vallásos élet újjászülése, megdicsőitóse minden vonalon. Ezt pedig csak akkor fogja betölthetni, ha azori szellemi magaslatról, a melyre a reformátorokkal felhágott s a hol az evangélium világossága lángol, alább nem száll s eszményiségóből ki nem vetköződik, nem materialisálódik. így kell néki terjesztenie lélekben és igazságban az Istenországát. Ily szempontból felfogva, én megvallom, abban nem látok semmi örömet, ha a mi felekezetünk számarány szerint a mostani módon emelkedik. Az okok, a melyek más felekezetbelieket manapság hozzánk áthoznak, inkább elszomoritók, mint örvendetesek, hiszen többnyire a számitás, a közöny vagy más hasonló ethikailag felette kétséges motívumok forrására vezetnek vissza. A proselyta-csinálás nekünk nem kenyerünk. Mert mi nem a tömegekkel fogunk ós akarunk győzni, hagyjuk e materiális missiói öntudatot a pápás egyháznak, hanem a Léleknek erejével ; a mi életmunkánk nem a zavarosban való halászás, hanem a világosság hintés, hogy ez elhasson a társadalom minden rétegeibe s azokat vegybontó erejével átlónyegitse s a keresztyén humanismus eszményi tartalmával megtöltse. S bizony e szempontból épen nincsen okunk a rettegésre. Vájjon a nagy egyházpolitikai törvények is közei 18 millió lakossal biró hazánkban nem a csak e szám kis ötödrészéig képviselt reformáczió szellemének győzedelmét hirdetik-e? Vájjon ama r. kath. honatyák, kik e törvények létrehozásához szavazatukkal hozzájárultak, nem a protestantismus s az ez által napfényre hozott keresztyén humanismus szolgálatában állottak-e? Valóban, a szellem elhat mindenüvé, hiába fekszik hóditó útjába a lomha anyag, még ebből is támaszt magának eszközöket. S a mig mi e szellemet szolgáljuk, miénk a harczmező, miénk a jövó ! A mi pedig a számok táblázatos kimutatásait nézi, ám ott számoljunk magunkkal s keressük a bajnak okát, de az erőnek forrását is mi magunkban, úgy, mint azt fentebb jelezni iparkodtam. Mert ilyen staristikát kiván az — evangélium. Só.