Evangélikus Egyház és Iskola 1899.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, jelentések, kérvények stb. - Név nélkül: - Evangelium és statisztika

(Síi •de magunkban van az. Magunk idézzük elő e közönyt azzal, hogy az evangeliumi hittudat ki­fejtése, hirdetése közben nem számolunk, nem akarunk számolni sem a körülményekkel, sem a lelkek benső vallásos szükségérzetével. A körül­ményekkel nem számolunk annyiban, a mennyi­ben ma is, a végére hanyatló XIX. században ügy tanitunk, úgy prédikálunk, mintha csak ma is a XVII. század műveltségével, világnézetével állanánk szemben. Hát nem vesszük észre az óriási különbséget azon kor között, a midőn min­dent a dogma absorbeált s korunk között, a melynek tudományos világnézetét a bölcselet s az óriásit fejlett természettudomány határozza meg? Nem látjuk-e, hogy e felvilágosodottság létét az egyént minden irányban teljesen szabaddá és önállóvá tévő reformáczió eredménye? S mint a reformáczió szellemörökösei nem érezzük-e eb­ből a tényből folyó nagy kötelezettségünket, hogy t. i. hozzuk hát ismét összhangba azt. a mi ere­detileg együvé tartozik, t. i. a reformácziót a felvilágosodással, az evangeliomot a műveltség­gel, a tudással ? ! S hogy ezt tehessük, nem kell-e itt is a reformáczió nagy hőseinek nyomdokaiba lépnünk, a kik az egyház institutiójáról visszalép­tek az evangéliumra? Lám, itt a baj fészke, itt a baj orvossága is ! Békitsük ki hitünk tartalmát a modern köztudat­tal, nem úgy, hogy feláldozzuk, de úgy, hogy azt a modern közszellem nyelvének megfelelő formá­ban juttatjuk kifejezésre; győzzük meg ilyképen hiveinket arról, hogy az evangélium örök igaz­ság, a mely minden korral és műveltséggel meg­fér, sót azt megszentelni van hivatva; gjózzük meg őket főleg arról, hogy a reformáczió egy­háza — épen mert az evangéliumot ós csak az evangéliumot hirdeti s ezenkivül más semmiféle tekintélyt nem, — az igazi vallásosság, az igazi emberiesség egyháza: egyszóval tegyük azt a hí­vőnek igazi szellemotthonává s ne féljünk, hogy akkor könnyen felcserélik mással, akárcsak ha öltözékváltásról volna szó. Hogy pedig e munkát kiki miként oldja meg, azt neki, ha igazi lelkipásztor, ha az Ige igazi apostola, magyarázgatnom nem szükséges. Csak egyet ne felejtsünk soha : az Istenországát, az Istenországát hirdessük mindig és mindenkor és ne az institutiót és ne az egyházat! Ez a pá­pás hierarchiával szemben a mi szent előjogunk — s egyetlen, de biztos védőeszközünk! S ha ezt teszszük, bizonnyal meg lehetünk győződve arról, hogy megváltozik majd, ós pedig [előnyö­sen, a számok statistikája. A reformáczió történeti missiója a vallásos élet újjászülése, megdicsőitóse minden vonalon. Ezt pedig csak akkor fogja betölthetni, ha azori szellemi magaslatról, a melyre a reformátorok­kal felhágott s a hol az evangélium világossága lángol, alább nem száll s eszményiségóből ki nem vetköződik, nem materialisálódik. így kell néki terjesztenie lélekben és igazságban az Isten­országát. Ily szempontból felfogva, én megvallom, abban nem látok semmi örömet, ha a mi feleke­zetünk számarány szerint a mostani módon emel­kedik. Az okok, a melyek más felekezetbelieket manapság hozzánk áthoznak, inkább elszomoritók, mint örvendetesek, hiszen többnyire a számitás, a közöny vagy más hasonló ethikailag felette kétséges motívumok forrására vezetnek vissza. A proselyta-csinálás nekünk nem kenyerünk. Mert mi nem a tömegekkel fogunk ós akarunk győzni, hagyjuk e materiális missiói öntudatot a pápás egyháznak, hanem a Léleknek erejével ; a mi élet­munkánk nem a zavarosban való halászás, hanem a világosság hintés, hogy ez elhasson a társa­dalom minden rétegeibe s azokat vegybontó ere­jével átlónyegitse s a keresztyén humanismus eszményi tartalmával megtöltse. S bizony e szempontból épen nincsen okunk a rettegésre. Vájjon a nagy egyházpolitikai tör­vények is közei 18 millió lakossal biró hazánk­ban nem a csak e szám kis ötödrészéig képvi­selt reformáczió szellemének győzedelmét hir­detik-e? Vájjon ama r. kath. honatyák, kik e törvények létrehozásához szavazatukkal hozzájá­rultak, nem a protestantismus s az ez által nap­fényre hozott keresztyén humanismus szolgálatá­ban állottak-e? Valóban, a szellem elhat minde­nüvé, hiába fekszik hóditó útjába a lomha anyag, még ebből is támaszt magának eszközöket. S a mig mi e szellemet szolgáljuk, miénk a harcz­mező, miénk a jövó ! A mi pedig a számok táblázatos kimutatá­sait nézi, ám ott számoljunk magunkkal s keres­sük a bajnak okát, de az erőnek forrását is mi magunkban, úgy, mint azt fentebb jelezni ipar­kodtam. Mert ilyen staristikát kiván az — evangélium. Só.

Next

/
Thumbnails
Contents