Evangélikus Egyház és Iskola 1899.

Tematikus tartalom - Adományok stb. - Piskalszky Endréné

154 községeiben, a melyeknek eddig nem volt népiskolájuk, hamarosan be kell rendezni a szükségletet kielégítő iskolát. Ha a czár rendeletét végre akarják hajtani, akkor — mintegy orosz lap irja — száztizezernégyszázkilenczvennyolcz tanítóra lesz szükség. Ennyit pedig Isten tudja honnan teremthetnének elő, mikor most mindössze — tizenkétezer van az egész országban, Ausztria. 1848-ban az iskolai kiadások 3 millió forintot tettek ki, a miből egy lakosra átlag 15 kr. jutott. A tanitók száma alul volt a 19 ezren, a tanulók létszáma körülbelül másfél millió volt. Ez a számarány 50 év után, vagyis 1898ban következőleg növekedett. Az iskolák fenntartása 45 millió forintba került, mely összegből egy lakosra átlag 1 frt 90 kr. esett; a tanitók száma 70.000, a tanulók összege pedig 3 és fél millió volt. Az ifjúság eldurvulása ellen. A német birodalmi konzervatív-párt három előkelő tagja javaslatot terjesztett be a berlini urakháza elé, mely szerint az ifjúságnak a korcsmák látogalása 18 éves korukig határozottan megtiltassék s a községek gondoskodjanak, hogy ünnepeken és vasárnapokon az ifjúság a korcsmák helyett más szórakozást találjon. A javaslat keresztülvitele nagyon kétséges, de mindenesetre nagyon jellemző a német ifjúság erkölcseinek eldurvulására, mely egyre növekszik. IRODALOM. Protestáns egyház és iskolai lap. „A gyermeknek éreznie és tudnia kell, hogy a vasárnap nemcsak tesii pihenés és erőgyűjtés, nemcsak kellemes szórakozás napja, hanem az Úrnak napja, a melyen lelkét a földről az égre, a mulandókról az örökkévalóra kell függesztenie. A gyermeknek éreznie és tndnia kell, hogy a testi áldásnál még nagyobb az a leld áldás, mely az istenes érzületben, gondolatban és cselekedetben nyer kifejezést, s hogy mind a testi, mind a lelki áldás az Isten kegyelméből száll reá. Vallásos érzületének, gondolkozásának és cselekedeteinek, vasárnapon, mint az Úrnak napján kell megerősitóst nyernie ; a miből következik, hogy az iskolás növendékeket vasárnapon vallásos lelki táplálékban is kell részesítenünk, hogy hitök erősödjék abban, a ki fő, tudniillik a Jézus Krisztusban. — A róm. kathoIkusoknak igen nagy gondjuk van arra, hogy gyermekeik templomba járjanak, és a tapasztalat azt bizonyítja, hogy a templomhoz való szoktatásnak igen nagy értéke van : mig nálunk, még faluhelyen is, kezdenek felhagyni ezzel az áldásos eredményű jó szokással. Pedig őseink talán ép azért építették a torony tövébe az iskolákat, hogy a gyermekek annál könnyebben megtalálják az Úrnak házát. De nem taitom elégnek, hogy gyermekeinket.' a templomhoz csupán hozzászoktassuk ; hanem olyan eledelt kell nekik nyújtanunk, a mely az 6 értelmi felfogásuknak és érzelmi világuknak megfelel. Pál apostol a gyengéket tejnek italával táplálta, s csak később, midőn a hitben és az igaz keresztyén életben megerősödtek, — vette elő a magasabb igazságokat. Miért ne tehetnénk igy mi is? Miért nem lehetne, akár minden helyen,, gyermek- és ifjúsági isteni tiszteleteket tartanunk, hogy a jövő nemzedék vallási és erkölcsi életét igazán evangéliumi, krisztusi alapra fektessük ? — Igazi jóakarat, igazi lelkesedés minden bajon képes segiteni, vagy legalább enyhíteni. Valláserkölcsi életünk hanyatlásán ezer és ezer példa mutatja, melyek mind ellenünk kiáltanak, mint hűtelen sáfárok ellen, a kik a gyermekekben rejlő kincsek, képességek megtartására keveset, vagy épen semmit sem teszünk." Nemzeti iskola. „Az új nyugdíjtörvény készítésénél következő irányelvek lennének feiálli— tandók : 1. A nyugdijalap jogi természete az új törvényben határozottan kidomborítandó s a tanítóknak úgy a nyugdíjazási ügyekre, mint az alap kezelésére nagyobb befolyás biztosítandó. 2. A nyugdijalap jövedelmei maradnának: azok, a melyek eddig is e czélra szolgáltak, kivévén a fizetési többlet ós esedékes korpótlékok után járó 50% ot, melyekre nézve méltányosabbkulcs állapítandó meg, vagy esetleg egészen törlendőd. 3. A teljes nyugdíj jogosultság 30 évi szolgálatban állapítandó meg s végül : 4. Az árvák legalább 20 éves korukig sególyeztessenek." Dósa György. A magyar történelem egyik: érdekes alakjának emlékét eleveníti föl a Történelmi Könyvtár legújabb 85. füzete. Aldo rímre irta meg ebben Dósa György életének és az. 1514-iki parasztlázadásnak történetét. Nagy rokonszenvvel, de a történeti kritika pártatlan ítéletével tárja elénk az első magyar szocziálista életének érdekes képét. Elmondja, mint lesz az egyszerű jobbágy fiából, a maga emberségóból, a király kedvelt vitéze és mikép él aztán vissza azzal a bizalommal, mely oly nagyszámú fegyvert biz. kezére. Az eszme, a melyért harczolt, a magyar jobbágyság fölszabadítása, rokonszenvünket kelti föl a parasztvezér iránt; de sem eszközeit annak kivitelére nem válogatta meg, sem az időt, melyben megvalósíthatta volna ós ezért irgalmatlanul buknia kellett. E könyvecske, melyet szerzője Zsilinszky Mihály államtitkárnak ajánl, helyenkint megkapó hévvel, igen szépen irott. Képei is nagyon csinosak. Az egész könyv arra vall, hogy