Evangélikus Egyház és Iskola 1899.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, jelentések, kérvények stb. - Stromp László. Költözés más hazába

t-n — csakhogy persze itt rosz értelemben — amaz újszövetségi tisztátalan lélek, a mely dideregve jár a pusztákon s a mélységek felett, keresve éló lényt, a melybe bújhasson, hogy aztán jól meggyötörhesse. E psychologiai tan, kapcsolatban Osiris-isten mythoszával, a ki bárha a setétség által elnyeletett, de a másvilágon tovább él : határozó volt az ősi Egyptom halhatatlansági tanára is, a mennyiben szentül vallották, hogy a lélek a siron túl is reális exsistentiával bir ; s minthogy már az ember az ént a testtől elgondolni nem tudja, sót csak a test, a Ba és a Ka együtt adják a teljes embert: érthető, hogy az egész egyén sirontúti exsistentiájának biztosítása érdekében legf )bb gondjuk volt a holt tetemeket megvédelmezni az elenyészés ellen. Innen a hullák bebalzsamozása, a mely tekintetben az egyptomiak eddig el nem ért virtuozitásra vitték fel. Sőt, mert a földi élet vajmi rövid, a túlvilági pedig örök, érthető, hogy a halottak „örök lakásaira" („pa t

Teta") a legnagyobb gondot és luxust fordították, mig az élők lakásait csak átutazásra való vendégszállásoknak tekintették. Az egyptomi nyelv épen erre való tekintetből a halottakat emphasissal az „anchiu* (élők) nevével illette, kikkel szemben e földi élők — holtak. Ók tehát nem is a halottaknak, de az „élőknek épitették sziklasiraikat, pyramisaikat, a melyekre mesés erűt és összegeket áldoztak fel. A chafra-pyramison pl. 20 éven át évenként 100,000 ember dolgozott Heradotos szerint s tövében egy felirat 3zerint csupán a munkások eledeléül felhasznált retek, vörös- és fokhagyma ára 1600 talentomat, vagyis mai pénzértékben 8.000,000 koronát tett ki. Nem lehetetlen, hogy e számok túloznak, de nem túloz a geometria, a mely szerint e pyramis köbtartalma 89.028,000 Köbláb, oly tömeg tehát, hogy belőle egész Franeziaországot egy hat láb magas s 1 láb széles kőfallal körül lehetne keríteni. S mind ez csak két sir számára I A sir már most, a mely természetesen a halott társadalmi állásával együtt csak emelkedett nagyszerűségében — 3 részből állott, egy oszlopos előcsarnokból, a mely állandóan nyitva volt s a melyben a halott utódai Osirisnek áldoztak, — továbbá egy folyosóból, a melynek zugaiban a halott szobrai voltak elhelyezve, hogy Ka jának legyen tovább is, hol lakoznia — s végül egy nagyobb üregből a sarkophaggal, melyben a lelkük nyugodott. Valamennyi sir a Nílus balpartját érintő lejtőn, napnyugoton volt, természetesen, hiszen Osiris isjnyugaton szálltaié a sötétségbe. S minthogy a hozott áldozatok a halott sorsára nagy befolyással voltak, érthető, hogy a halott családtagjai azoknak állandósításáról sokszor igen nagy alapítványokkal gondoskodtak, akárcsak nálunk az ú. n. „engesztelő szent miseáldozatokkal." A Louvre-ben egy emléktáblát őriznek, a melynek tanúsága szerint Poamtik pap, ki a XXVI. dynastia idején, tehát Jeremiás próféta korában élt, Chufanak és a Chafa-pyramis építőjének Oheopsnek is papja volt — tehát oly alapítványt élvezett, a melyet már több mint 2000 éve alapítottak. Meghalt valaki — s eltemettetett : rögtön reá Ítélet alá kerül. Anubis, a sakálfejü, a halott lelkét az alvilágba viszi, — ott Maat (az igazság és igazságosság istennője) elé állitja, mig a szivét Horos társaságában egy mérlegen, melynek másik serpenyőjében az igazság tolla feküszik, megméri, minek eredményét a tudomány istene Thoth feljegyzi. Igy kerül most Osiris elé, ki ott ül, mint trónoló múmia : s kihallgattatik a 42 főbűn és erény dolgában, melyeket mind egy-egy bíró képvisel. Az eljárás czélja : megállapítani, vájjon a halott azonositható-e Osirissal vagy nem, illetőleg Osiris-e? Nem csoda azért, hogy az egyes sarkophágokban a múmiák mellett talált papyrusok — melyek rendszerint az egyptomiak legnevezetesebb szentkönyvének a „Peri em hrú"-nak („halottak könyve"*) egyes fejezeteit tartalmazzák — tele vannak a halottak védő beszédeivel, a melyekben Osirissel való azonosságukat igazolják s sokszor igen magas erkölcsi színvonalról tanúskodnak. „Soha ártatlan gyermeket meg nem bántottam, özvegyet nem háborgattam, a koldust sinlődni nem hagytam" — mondja magáról egyik múmia. A másik meg büszkén hivatkozik arra, hogy „valamely esemény elbeszélésénél azt soha meg nem változtattam, az éhezőnek kenyere, a szomjazónak itala, a mezítelennek ruházata, az ínségesnek menedéke voltam s jóságomért a nagy isten meg is fizetett jóval ..." A „halottak könyve" 42 ik fejezetében a halott minden egyes tagját egy-egy istennel azonosítja, — egész magát pedig a Cheperával, a skarabeussal, a mely bogár volt — tudjuk — az egyptomi ember szemében a feltámadás symboluma, azért ott is találjuk minden sirban, minden tarkaságon. Sőt *) A szó helyes fordítása volna „kijövetel ama napon." Minthogy azonban a „halottak könyve' cz. tartalom szerint, hát megtartottam e szabadabb fordítást * ;