Evangélikus Egyház és Iskola 1899.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, jelentések, kérvények stb. - Keviczky László. Feltámadás ünnepére

Tizenhetedik éviolyair 13 szam. Orosháza, 1899. márczius 30. EVANG. Miül ES ISKOLA. Előfizetés dija : Egész évre . . 6 frt Fél évre ... 3 , Negyed évre 1 frt£»0 kr. Egy szám ára 12 kr. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. —

Sl <s

aFelelős szerkesztő és kiadó : VERES JÓZSEF. Hirdetés dija: Egész oldal Fél oldal. . Negyed oldal Ennél kisebb 8 frt * » » . 1 „ Bélyeg külön 30 kr. Húsvéti ének, Dallam : Jézus én bizodalmam. — Gellért után Sántha Károly. Jézus él I En is Vele, Hol van, oh halál, hatalmad? Jézus él ! Sír éjjele €sak új reggelig takarhat. Ott leszek, hol Uram van ; Ez az én bizodalmam. Jézus éli Sír nem temet, Ő országol mennyen s földön : Megdicsőít engemet, Hogyha pályám hűn betöltöm. Lesz Istennél jutalmam ; Ez az én bizodalmam. Jézus él ! Már el nem vesz, A ki bűnét bánja mélyen ; Az Isten kegyelme ez, Hogy a bűnös mind megtérjen. Krisztus én nyugodalmam, Ez az én bizodalmam. Jézus él ! 0 az enyém, S az Övé én már egészen ; Mi se rémit, érzem én, Hogyha szivem tiszta lészen, S csak Uramnak Őt valljam. Ez az én bizodalmam. Jézus él 1 Oh nincs kétség : Nem szakaszthat el Ö tőle Sem magasság, sem mélység, Sem szerencse, sem bú tőre. Ó erőm és oltalmam, Ez az én bizodalmam. Jézus él! Már a halál Nem egyéb, miat édes álom. Lelkem boldog helyre száll, Mikor innen el kell válnom^ Hittel zengjed én ajkam : Te vagy én bizodalmam ! Feltámadás ünnepére. Halhatatlanságunk magasztos ünnepe, Krisztus urunk dicsőséges feltámadásának emlék napja — újra eljövél hozzánk! Jövetelednek örül a lelkünk, emlékezetednél vigasztalódik szivünk. Az ünnepi áhítatnak lélekemelő órái feledtetik velünk ezernyi bajainkat, mórsóklik a sziveinkhez tóduló gondot, enyhítik keserveinket! Hiszen egy esztendőnek folyamán az elmúlásnak, az enyészetnek annyi megdöbbentő példáját, jelenségét látjuk, hogy szinte jól esik, ha a hitvilágunknak iránytűje az elmulóktól a maradandók, az örökkévalók felé utalja gondolkodásunkat. Ez történik velünk halhatatlanságunk szent ünnepén. A sivatag vándora vágyódik az oázis után . . . Nehéz emlékekből nehéz teher lesz, kell, hogy megpihenjünk, kell, hogy ezt a terhet letehessük olykor, pihenőt tartva az ólet-úton A szeretetnek, az irgalmasságnak örök forrása, a jóságos isten megmutatja nekünk a pihenő állomást; figyelmeztet bennünket, hogy hová fordítsuk tekintetünket? önmaga erejére hagyva a gyenge embersziv el nem viselhetné a csalódásokat, a keserveket, megnevezhetetlen fájdalmakat, melyek oly szomorú pusztulást hagynak maguk után. A fájdalmak behatásai alatt merengve leg-