Evangélikus Egyház és Iskola 1899.

Tematikus tartalom - Gyűlések, ünnepélyek stb. - Magyar prot. irod. társaság

11 6 beszélni! Könnyű a távolból hősködni s a „defensor fidei"-t játszani. Az ellenségek közül egyik is hatalmas, másik is, — s uralkodnak. Ki kellene itt is, ott is valamit vinni a prot. egyházak előnyére, tán egy kis segélyt a városnál, tán ezt vagy amazt; — egymagában azonban bármely prot. felekezet gyenge a nagy tömeggel szemben : — nem jó-e, ha ilyenkor a másiktól egy kis támogatást nyer, ha a sajtónál is némi pozitiót foglalhat? S nem jó-e, ha az ilyeneket alkalmuk nyilik valahol közösen megbeszélni, a mit ez értekezletek akarnak lehetővé tenni? És az ilyet a „Friedensbote" büntetésre méltó cselekménynek akarja declarálni! Sokkal csekélyebbnek tekintem ugyan e lapocskát, hogy nyilatkozatainak valami horderőt tulajdonítsak, de azért a közvélemény tájékoztatása s a netaláni félreértések kikerülése végett kellett e dologról szólani. Csodálatos ! — ha valaki bálba, mulatságra megy, ott szabad neki zsidó, vagy pápista kisasszonynyal tánczolni, elmulatni, azzal szemben udvariasnak, barátságosnak lenni, de büntetésre méltó cselekmény, ha az ev. ember legközelebbi hitbeli testvérével barátságosan érintkezik s ha baja van, neki elpanaszolja s a teendőkről vele közösen tanácskozik ! — Én az ilyen bölcsességet megvetem. „És a külömben is semmitmondó „társadalmi" egyesülésből nem mennek-e ós következetesen a tulajdonképeni egyházi egyesülésére az evangélikus és református egyházaknak?" — aggódik a Friedensbote. Ne féljen, nem ! Azt senki sem akarja sem nálunk, sem a reformátusoknál. Én azt tartom, hogy az lehetetlen is s az ilyen törekvés minden jó lutheránus lelkészt s más egyháztagot ellenállásra készen találna. De a mig ez nem forog szóban, addig a társadalmi egyesülés előnyeit — melyek itt a fővárosban nem „semmitmondók," a mint a Friedensbote mondja — fel nem használni oktalanság volna. Külömben, hogy önhittségre valló dolog ez értekezlet résztvevőit, akár ezen, akár a másik oldalon, egyházuk iránti hűségre tariitani akarni. Ha valaki igy beszól, annak én csak azt mondom: „Hátrább az agarakkal!" A Friedensbotóhez mi ugyan nem fogunk járni hithűséget tanulni. Megnyugtatására mindenkinek kijelenthetem, hogy az ügynevezett uniónak mi nem vagyunk barátai s arról soha senki einlitést sem tett; s tudom, hogy ha ez szóba kerülne, az értekezletek azonnal szótröppennek. Ezeket óhajtottam megjegyezni, kórvén azokat, a kiket az érdekel, hogy egymás ellen ne agyarkodjunk s ha máskor a dologról irnak, tessék magokat alaposan informáltatni s ha nagyon ágaskodik valakiben a hitvédelmezés dicsőségének a vágya, más oldalon tessék azt órtókesiteni ! Külömben pedig béke velünk! Paulik János. A M. Prot. Irodalmi Társaság hátralékos tagjaihoz nyilvános figyelmeztetést ós kérést intézek. A legutóbbi választmányi ülés elszomorodva vette tudomásul azi a valóban megdöbbentő tényt, hogy a tagdijak hátraléka 7936 frt 75 krra szaporodott Ez a tömérdek hátralék már is deficitbe sodorta, s ha gyökeres változás nem áll be, kiadványai valamelyikének megszüntetésére kónyszeriti a társulatot. Így szenved a rosz fizető tagok miatt ez a nagyhivatású ós áldásos tevékenységű irodalmi intézményünk. Pedig a Társaságra nézve életkérdés, hogy jogos követelése hiány nélkül befolyjon. Már az is érzékeny veszteség rá nézve, hogy jogos pénzét csak évek múlva, költséges figyelmeztetés után és jelentékeny kamatveszteséggel kapja meg. Ezért a Társaság legutóbbi választmányi ülése erélyes rendszabályok alkalmazására szánta el magát Hatósági és "törvényes hatalomhoz fordul segélyért. Mielőtt azonban ezt a végső lépést megtenné, sürgősen ós nagyon szépen figyelmezteti és kéreti az összes hátralékos tagokat, hogy az 1898. évi „Protestáns Szemle" 6-ik füzetében részletesen kimutatott hátralékokat a Társaság pónztárnokánál (B e n d 1 Henrik pénztárnok, Budapest, Deáktér 4. sz.) saját érdekökben minél előbb befizetni szíveskedjenek. A tagokra nézve becsületbeli dolog, mert önkényt vállalt kötelesség kifolyása, a társulatra nézve, életkérdés, mert szegényes anyagi viszonyai megkövetelik, hogy a hátralékok pénztárunkba befolyjanak. Budapest, 1899. márczius 6-án. Szőts Farkas, a M. P. I. T. titkára. KÜLFÖLD. Hogy Németországban terjed ós erősödik a pápás világuralom ügye, az köztudomásű. Hisz a canossai politika lépten-nyomon a pápás érdekeknek kedvez, s megtagadja a reformátió örökségét igen gyakran. Azért mondotta a minap Beyschlag, hogy a politika a legszégyenleiesebb lapja a prot. Németország legűjabb történetének. A mi „Religiónk" szerint is 18.660,000 hive van a róm. kath. egyháznak a prot. Németországban, kik 18,348 világi és 936 szerzetesi pap gondozása alatt állanak. Hogy a propaganda ott igen erősen működik, azt naponkint láthatjuk. Csak még a jezsuiták visszahívására s egy nunciatűrának Berlinben való felállítására van szükség, s megvan pecsételve a romanismus diadala Németországban. De azért még nem kell kétségbe esnünk, mert az evangelium világossága már is több helyütt rést ütött a romanismus középkori erősségein. S aztán szűnjenek meg Németországban a theol. pártharczok, a melyek csak gyengítik a protestantismust az egész vonalon. A theol. tudományosságnak karöltve kellene járnia