Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Könyvek ismertetése - Egy pap. Néhány őszinte szó a lelkészek állami segélyezésének kérdéséhez

119 „Modern keresztes h a d j á r a to k nak" nevezi a „Christliche Welt" egyik legújabb száma a Palastinába s a középkori tenger partjaira való tömeges kirándulásokat. A megváltóhoz czimzett templomnak esetleg a német császár jelenlétében való felavatása kedvező alkalom ilyen keresztes hadjáratok rendezésére. Márez. 28-án és április 1-én indul meg a kettős menet, s az összes költség vasutat, hajót és ellátást beleértve a 2-ik osztályban csak 450, az 1 sőben 650 márkába kerül. Egy Jesinghans nevű német czég Grenuában rendezi ily olcsó áron e szent földi kirándulást, mely Nápolyt és Siciliát is fogja érinteni. Tehát a ki teheti, zarándokoljon a szent földre! Eperjes. Dr. Szlávik Mátyás. IRODALOM. „Néhány őszinte szó a lelkészek állami segélyezésének kérdéséhez." Ez a czime annak a röpiratnak, a melyben „egy pap" a kongruát rendezni kivánó törvényjavaslat elhibázott voltát mutatja ki a református lelkészek szempontjából. A szerző az 1848. évi XX. törvényczikk 3. paragrafusából indul ki ós hangsúlyozza, hogy a felekezetek tökéletes és külömbség nélkül való egyenlőségének elve csak úgy valósitható meg, ha a kisebb és gyengébb felekezetek számára hazafias és erkölcsi hivatásuk teljesitését tökéletes mértékben lehetővé teszik. Erre a kongrua-javaslat nem alkalmas, mert az egyházi adózásnak mostani elavult rendszerére támaszkodik. Ez tehát csak új folt a régi hitvány ruhán, amely — mint az irás mondja — „a hitvány ruhát megszakasztja és azután nagyobb szakadás lészen rajta." E bevezetés után számszerű adatokkal kivánja a javaslat tévedését kimutatni. A törvénytervezet hibája az, hogy a tényleges fizetések bizonyos mérvű kiegészítésére szorítkozik. A tényleges fizetések pedig olyan adózási rendszeren alapulnak, amely a kevesebb népességű helyeken a legszegényebb 'néposztályra olyan aránytalanul nagy terheket ró, hogy- egyeseket valósággal a nyomor áldozatává tesz. Az egyházi adó rendszere ugyanis nagyban és egészben a személyi adó rendszere. De egy másik hibája is van a tervezett segélyezésnek. A mostani adózási mód ugyanis, a melynek kiegészítéséül szolgálna az állami szubverteziö, annyira ingadozó és határozatlan, hogy a kongrua alapjául már ezért sem szolgálhat. A kepénél azért nem lehet tudni, hogy mennyi lesz a pap alapjövedelme, mert a föld hozadéka minden évben változik és e szerint több vagy kevesebb része jut a papnak. A lukmánál meg a családtagok száma fluktuál folyton ; nemcsak a születés és halálozás okozza ezt a hullámzást, hanem főként a kivándorlás és a kitérés. Mindkettőt nagy számmal idézi elő utóbbi időben az egyházi adózás elviselhetetlen terhe. Előfordulhat, hogy amelyik papnak ma 600 forint jövedelme van, a jövő évben már csak 200 lesz. Ilyen lazán alkalmazott folttal bizony nem lehet a hitvány ruhát megreparálni. Ezután áttér a röpirat szerzője annak fejtegetésére, hogy a tervbe vett kiegészítési rendszer nemcsak hogy a lelkészek anyagi helyzetét nem fogja javítani, de ártani fog magának az egyháznak, lazítani fogja azt a köteléket, amelynek a lelkész és hivei között okvetlenül fenn kell állania. Mi lenne hát a leghelyesebb megoldás, kérdi ezek után a szerző? A mostani javaslat az előadottak után semmi esetre sem fogadható el. De az ügy sürgőssége miatt arra sem lehet gondolni, hogy az ügyet egészen levegyék a napirendről. Azért a törvénytervezet 2. §-ának következő módosítását ajánlja: A törvényesen bevett többi vallásfelekezet 1898. évi január hó l-ig már rendszeresített állásainak jövedelme, addig is, míg e felekezetek önkormányzati úton egyházi adózásukat rendezvén, az állam hozzájárulása m egállapittatnék — az állampénztár terhére, ideiglenesen évi 800, illetőleg 400 frtra . . . stb. Az ideiglenesség kimondása reményt nyújtana a kongrua ügyének rövid időn leendő alapos, végleges rendezésére nézve, és pedig az egyházi adózás szabályozása alapján. Az egyházi adózás szabályozására a leghelyesebb mód, ha kimondják, hogy az áll a m csupán azoknak "az egyházi adóknak a behajtásához nyújt segítséget, mely az állami adórendszerrel szembetűnő ellentetet nem alkot, nevezetesen annak százalékai arányában vettetik ki. A terménybeli adózást pedig, mint méltatlant és elavultat, meg kell szüntetni. A kongrua magasságával sincs megelégedve a szerző; 600 forint fizetése a dijnokoknak van, az egyetemet végzett lelkészeknek, akik már idősebb korukban jutnak eklézsiához, 1000 forint minimumra lehet igényük. Befejezésül a röpirat az egész egyházi és iskolai ügy államositása mellett foglal állást, ennek eszköze pedig az egyházi javak szecularizacziója legyen. Nem a katholikus javakról van itt szó, mondja a szerző, hanem minden egyházi ingatlanról. A királyi adományok nem a katholikus vallás czéljaira adattak, hanem a magyar katholikus vallás czéljaira, mivel ama-