Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Törvényjavaslat a lelkészi jövedelem kiegészítéséről

82 a szövetségesek a párt-kormányoktól valaha szabadulhassanak. Ezek az eszközök nyomják erre az új politikai organizmusra a rendőri bélyeget. Két ilyen bilincscsel köti magához az örökké uralkodni akaró mai politika a protestáns, a keleti és zsidófelekezeteket, hogy csak ezeket említsük. Az egyik: a lelkészi állások szervezésére a saját magának fenntartott befolyás. A másik bilincs: a javaslatban a kormány részére fenntartott korlátlan fegyelmi hatóság a lelkészek „erkölcsi vétsége" és államellenes magatartása" fölött. A kik azzal nyugtatják meg magukat, hogy ez a fegyelmi hatalom csak a keleti egyházzal szemben fog érvényesülni, azok tévednek a mai kormányrendszer uralmának fennmaradása mellett ebben is. Először azért, mert bizonyos, hogy minden lelkész, a ki a főispán vagy szolgabíró haragját magára fogja vonni, legalább is örökös zaklalásnak lesz kitéve, a mi egymagában mérhetetlen veszedelem. Ha ugyan az a sors is utói nem éri, hogy ártatlanul, vagy nem elégséges indokokból, saját egyházának felmentő fegyelmi határozata daczára is, utoléri a legérzékenyebb vagyoni büntetés. Másodszor tévednek azért — és ez még súlyosabb dolog — mert biztosak lehetnek abban, hogy a mai kormányrendszer mellett éppen azok az erkölcsi vétséggel terhelt, vagy államellenes érzelmű lelkészek fogják élvezni a politikai védelmet, a kik a pártkormány feltétlen és mindenre képes híveinek bizonyítják magukat. Hogy mindkét eset úgy állami, mint egyházi szempontból mit jelent, azt sem kell sokat magyaráznunk, a mi éppen e tekintetben kétségbeejtő viszonyaink között. Azt hiszem azonban, ez csak a főpróba, melyet annak kitudása czéljából rendeznek, miként reagálnak erre az égő pecsótviaszra a többi felekezetek. A katholikusokkal szemben a folytatás azután következik." Pesti Hírlap. „A congrua ós a socialismus" czim alatt fejtegeti a socialismus fenyegető terjedését, s igy nyilatkozik : „Nem menthetjük föl az alsó papság egy részét a felelősség alól e rettenetes fejleményekért. Idáig nem juthatott volna, ha a lelkészek mind, felekezet különbsége nélkül, magasztos hivatásuknak egész erejükből élnek, sok hibát, mulasztást kellett elkövetniök, mig a reactio ily zord arányokban beállt s a nép megtanulta tagadását ama kegyszerek vigaszának, a mikkel a vallás szokta a szegénységet kárpótolni." (Lám, a kegyszerek csak a szegényeknek valók ! ? A mulasztás csak a papságot terheli ? I Nem az uraktól tanulta el a nép a templom kerülését, az ünnepek megrontását, a vallás parancsainak figyelembe nem vételét? Nem az érdemes színházak mételyezik meg az erkölcsöt, nem a hírlapok rontják le napról-napra az egyház és a -papság- tekintélyét? Nem a csapszékeknek adnak előnyt a templom rovására a törvényes intézkedések pénzügyi haszon kedvéért? Csak jó lesz

7 elmondani a mea culpát I) „Az a pap, kit a szükség állandóan látogat, a kit szorultsága a nyáj adóssává tesz, nem lehet jó pásztor." (Miért kell hát oly régen várnunk ós sürgetnünk, hogy segítsenek rajtunk ? !) — „A magyar nép socialis bajaiban a megrendült tekintélyek fölújitása elsőrendű államérdek. S ezek közt nagy fontossága van annak, hogy az alsó papság existentiáját biztosítsuk ama tűrhető minimumig, mely fölment legalább a nyomorúság gondjai alól." (S a 800 frt 9 év alatt kiegészítve csakugyan fölment? Illő díj ez az egyetemi képzettségű, családos lelkész számára, a ki gyermekeit drága pénzen csaladja körén kívül kénytelen neveltetni?! Az a magyar állam, mely 500 milliót költ el óvenkint, melynek 20—25 millió fölöslege marad óvenkint, a mely nyugdijakra 9—10 milliót ad ki évenkint, mely a nemzeti színházra 140—150.000 frtot fizet rá évenkint, mely 5—6000 frtot fizet egyes színészeknek : az magához és a lelkészi álláshoz illőbb, módon méltányolhatná a lelkészeket a most sokat hangoztatott államérdekből is. Értesítés. A konfirmátiói tanítás megkezdése előtt tisztelelettel értesítem a nagytiszteletü lelkész urakat, hogy Braxatoris Károly kátéjának 111-ik részét, mely konfirmátiói tananyagot foglalja magában s mely a hazai tót nyelvű egyházainkban mondhatni általánosan tankönyvül van elfogadva, még 1894. évben szabadon magyar nyelvre lefordítottam s külön könyvecskében kiadtam, melyet a konfirmátiói tanításnál több magyar gyülekezetben megelégedéssel használnak — nálam példányonkint 30 krért kapható. Kassa. H o m o 1 a István ev. lelkész. Az országszerte kedvelt s nagy elterjedtségnek Örvendő Szalay-Baróti-irta „Magyar Nemzet története" (kiadják Wodianer F. és fiai Budapesten) gyorsan halad előre. Alig hogy annak hetvenhatodik füzetéről emlékeztünk meg, már ismét új füzet, a hetvenhetedik érkezett hozzánk. Ebben az I. Ferencz uralkodása alatti események folytatólagosan adatnak elő. Különös érdekességet kölcsönöz e füzetnek az abban leirt Martinovicsféle összeesküvés, mely a budai vérmezőn találta szomorú bevégzését. A nagy franczia forradalom, I. Napoleon világot megrázó föllépése s első hadjárata képezik mindannyi érdekesnél-érdekesebb eseményeit, miket történetünk szokott eleven s könnyen érthető modorában, de legnagyobb tárgyilagossággal leír. A jelen füzetet egy kettős nagyságú külön műmelléklet díszíti, mely a magyar szent koronának 1790-ben nagy ünnepélyességgel történt Bécsből Budára való lehozatalának a diszbevonulását ábrázolja. A szép számmal alkalmazott szövegillusztrácziók a következők. Martinovics Ignácz állítólagos arczképe, Martinovics és társainak titkos jeleik. A budai