Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Könyvek ismertetése - A bibliai lexicon érdekében - Fejér Gyula: Adventi és bőjti imák és tanítások. Ism. Thomay J.

4 lyébe alkalmaztassa Aáchsot „ki ez tőle nagy fohászkodással, könnyes szemekkel kérte."*) De ennek a kisérletnek sem lett óhajtott eredménye. Aáchs Mihály még az ez évi május 15-én Meszlen vasmegyei faluban tartott kerületi gyűlésen is (akkori nyelven generális synodus) a jegyzőkönyv szerint mint „rector antea Jaurinensis tiinc vero exul" szerepel. A pap ij el ölteket a XVII. században ilyen gyűlések alkalmával vizsgálták meg és avatták fel s előzetesen egy tudományos vitatkozásban (actus disputatorius) is kellett készültségöket bemutatniok. Ennek a meszleni gyűlésen tartott vitatkozásnak elnöke Aáchs Mihály az állás nélküli tanár volt, jóllehet ekkor még ő maga sem volt a lelkészi hivatalra felavatva. Az ilyen elnökléssel a püspök bizta meg rendszerint valamelyik jelesebb tanárt. A gyűlésen, mint a kerületi papság kiválóbb képviselői, Fekete István püspökön kivül jelen voltak a következő esperesek : Lang Mátyás soproni, Zvenaries Sámuel mihályi, Szentmiklósi János sokoró-kajári, Fábri Gergely büki, Perenyei Bálint széesényi és Eakicsányi István légrádi lelkészek és még Ensel János meszleni lelkész, mint kerületi jegyző. Ilyen illustris társaság előtt vezette Aáchs a vitatkozást. A vita tárgyául a püspök az Augustana Confessio III. fejezetéből (De Filio Dei) tűzött ki 11 tételt. Kandidatus ezen a gyűlésen csak egyetlen egy volt, Grábor Mátyás, a ki Koronczára szenteltetett fel, hogy két óv múlva mint gérczei pap kerüljön a pozsonyi törvényszék elé. Ugy látszik nagyon jól érezték ekkor is ifjaink az idők szelét ós nem kivánkoztak a papi pályára. A következő évben 1673. jűnius 6-án Szilvágyon (Vasm.) tartott gyűlésen azután maga Aáchs is pappá avattatott, a farádi gyülekezetbe nyervén meghivást. E gyűlésen a száműzött győri pap, Bognár György, Aáchs sorsának osztályrészese tartott egyházi beszédet Ap. Csel. 4, 12. felett. Aáchs on kivül még egy másik kandidatus is volt, a Nagy-Vázsonyba meghívott Solnay *) Eredeti kézirat az egyetemes egyház levéltárában. Megjegyzem itt mellékesen, hogy a XVII. századbeli magyar levelekben az evang. püspök rendszerint püspöknek czimeztetik. A superintendens nevezet a magyarban a Káról y-féle rendelet után, az elnyomatás idejében szorította ki a püspök ozimet. István, a ki alig egy év múlva a nápolyi gályákra kerül.*) Végre tehát Aáchsunk is legalább ideigóráig újra révpartra talált volna a farádi paplakon. Ideje is volt, hogy felavatását sürgesse, mert ha őszig vár, nem talált volna püspököt itthon, a ki őt felavassa. Aáchs ós Solnay voltak ugyanis az utolsók azon papjelöltek között, kiket a szomorú emlékezetű Szenczi Fekete István avatott feL Ez évi szept. 25-én a pozsonyi rendkívüli törvényszék Ka 1 inka, Tarnóczy és Fekete püspököket, ez utóbbit a nélkül, bogy ezen első alkalommal megidéztetett és megjelent volna, elitélte. Ennek következtében kénytelen volt F ek e t e is Némethonba kimenekülni. Némely törtenetiró azt is mondja ugyan, hogy Fekete visszatérése (1679.) után az Ostffy házban tartózkodása alatt is avatott fel újra lelkészeket. De nem hihető, hogy a soproni országgyűlés (1681.) előtt ilyenekre csak szüksége is lett volna az egyháznak. Ezek nélkül is elég sot volt a hivatalát veszített bujdosó pap. (Folyt, köv.) Jelentés. Confirmatiói tankönyvre 100 frt pályadijat tűztem ki, s a beérkezett 11 pályamű megbirálására Zábrák Dénes soproni lelkész, Bancsá Antal soproni theologiai tanár, Hetvényi Lajos soproni főgymnasiumi vallástanár urakat kértem föl. Jelentésük szerint „a pályaművek közül a 3-dik és a 7-dik számú munkák tűnnek ki. de kiadásra jelen alakjában egyik sem alkalmas, tehát a pályázati feltételek értelmében a kitűzött dijat egyik sem kaphatja meg. Azonban a 3. és 7. számú munkákat elismerésre és dicséretre méltónak Ítéljük, minthogy mindegyiknek szerzője pályamunkájának megírásakor nagy szorgalmat^ buzgóságot és lelkiismeretességet fejtett ki, s minthogy átalakitva mindegyik mű használhatólehet." A 3. és 7. számú művek szerzőit tisztelettel kérem, szíveskedjenek nevüket nekem megírni, s egyszersmind nyilatkozni a felől, vájjon megengedik-e, hogy nevüket nyilvánosságra hozzam. A tisztelt biráló urak szíves fáradozását olvasóközönségünk nevében s az ügy érdekében melegen *) Ez adatok a Szenczi Fekete idejéből maradt jegyzökönyvekben. Nemz. Műz. kézirattára és Hrabovs z k y másolatai között : Serihium Antiqu. Tomus XTIT.