Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Turóczy Pál székfoglaló beszéde

02 életfájának gyökerei, egyházban és iskolában egyaránt, mindenkor és mindenütt, a hit elevenitő harmatával öntöztessenek, mert nekünk mindnyájunknak mondja most is az egyház feje, az Ur Jézus Krisztus: „ha annyi hitetek volna, mint a mustármag, ezt mondanátok im e hegynek: menj el innét amoda, elmenne, és semmi lehetetlen nem volna néktek.'A hol ilyen, tiszta evangyéliomi hit él, ott nagy akadályokat is le lehet küzdeni. -- ott fel lehet venni a harczot ama paizsos férfiúval : — a szegénységgel is. És nekünk nagy szükségünk van ezen fegyverre! Mert avagy mondjarn-e? — hogy új egyházmegyénk már eddig is ismert egyházainak talán mindenike előtt, —- a gyűlésünket most kebelébe fogadott miskolczi nemes egyház kivételével — ott áll a szükség, a szegénység kiáltó szavával ! S e kiáltó szóhoz, a kebelünkre ölelt új testvérek közül is bizonyára hozzá fűzi majd egyik vagy másik, megszívlelendő panaszát. Ha tehát ezen új esperességünk — mondhatni — a szegények szövetkezete : hitteljes szívvel végzett munkámmal oda törekszem, hogy a szükség facsarta könnyek felszáradjanak, a nehéz sóhajok megszűnjenek, s óhajtott megelégedés mellett legyen ezen új egyházmegye is, a tiszta, evangyéliomi hit szülte egyházias életben gazdag esperességek egyike. De egymagamban én csak gyenge munkása vagyok az Urnák. Reménynyel fogok tehát a munkához; — azon édes, biztató reménynyel, hogy azok, a kiknek hatalma előmunkásnak állított. — követni, támogatni, segíteni is fognak a münkában készséggel, megértvén a nagy apostolnak, Pálnak ama mondását: egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig mindnyájan egymásnak tagjai vagyunk." Azon reménynyel veszem kezembe a munka eszközét, hogy a munkát minden tényező közösnek fogja ismerni, s hogy közös ezen munkánkban törvénytisztelet, — ahoz való pontos alkal. mazkodás fog vezérelni mindnyájunkat, s rend. szeretet lesz munkánknak ismérve. Azon megnyugtató remény nyel veszem át a munkavezetóst, hogy zsinati törvényeink üdvös intézkedései meglátszanak úgy az egyéni* mint a testületi élet minden ágazatában, — s hogy a folyó év elején már életbe lépett, óhajtva várt egyetemes nyugdíjintézet törvényei örvendező lélekkel fogadtatnak mindenütt, s bevésődnek majd a sziv táblájára oly élő törvénynyé, a mely a kétségbeesés sötét redőit az egyház munkásainak homlokán, elsimító ezen intézet gyarapítására ösztönzést fog adni. Munkám oda fog irányulni, hogy ez mind igy legyen. Minden irányban teljesítendő munkámban pedig vezérelni fog a közegyház szeretete mellett a munkatársak iránt tanúsított testvérszeretet, mert „ha embereknek vagy angyaloknak nyelveken szólnék is, a szeretet pedig nincsen én bennem, ollyá lettem, mint a zengő érez, és a pengő czimbalom." Mint előmunkás tehát nem rideg parancsot fogok osztogatni, hanem Istenországának ama tágmezején, ;— a midőn magam is megfogom az eke szarvát, hogy hasogassuk közösen a sziv barázdáit, a melyek teremjenek aztán hatvan annyit és száz annyit, — szives jóakarattal, a mindezeket hivő, mindezeket reménylő szeretettel fogok szólani mindig a munkatársakhoz. Hiszem, reménylem. hogy a szeretet szavát megérti mindenki. S ha valami parancsolatról lenne szó : — az a szeretet nagy parancsolatja leend. A szeretetet ápolni, fentartani törekszem az egyházmegye összes tényezői és népei között, mert itt is áll az a nagy igazság: a mely ház önmagában meghasonlik, elpusztul az. Hogy az egyetértés, béke zászlója lengjen, állandóan dicső jelvényül egyházmegyénk hajóján : — ari;a lelkem egész bensőségével törekedni fogok. De ha nagy dolgokat nem művelhetek. — mert én is csak erőtelen gyenge munkás vagyok — szeretetteljes elnézést kérek ! Es most, hittel, reménynyel, szeretettel fordulok Hozzád : egyházmegyei érdemdús Felügyelő Urunk! Most együtt állunk ugyan az új ház küszöbén, de Te egy ős régi házból jöttél már ide, hogy ennek az üjabb háznak is jólétét, boldogságát munkáljad. Bámulatos felügyelő vagy Te, mélyen tisztelt Felügyelő Urunk ! — ki mint munkafelügyelő, a régi ház körüli munkák fáradságában az oroszlánrészt mindég Te vetted ki. Most, az a kérésem : ha már nekem kell oldalad mellé állanom, s ha már elfogadtál magad mellé elnöktársul : — bölcs tanácsaiddal, jóakaratoddal támogass engemet, — s páratlan egyházszereteted, vallásos meleg szived ujj mutatásával jelöld meg az egyházmegye hajójának boldogulásra vezető útját ! És Te, kerületünk kormányosa, szeretve tisz-