Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Gyűlések, ünnepélyek stb. - Soproni lyceum

fil4 'hanem az, a ki a vallás és erkölcs isteni eszményeit vásári portékává alacsonyítja, a ki a vallást ideális értékeitől alacsony szempontokból megfosztja, adva helyettük gépies tormákat; a ki bár ajkain hordozza az Isten nevét, de szivében a teremtményt imádja és hitét, bizodalmát, reménységét intézményekbe helyezi. — Az ellenünk elhangzott vádaknak nem igazságában, hanem abban a körülményben van a fontosságok, hogy hallatlan vakmerőséggel az ország szine előtt mondattak; hogy a közvélemény megtévesztésére alkalmas időben, módon és czélzattal hangoztak el. Vegyük fel az e szavakban elénk dobott keztyűt s szóval és Írásban, mindig és mindenütt, magán körben és a nyilvánosság terén hangoztassuk és mutassuk is ki, ha kell, hogy Magyarországon a vallástalanság és felekezetnélküliség, a vallási anarchia és szocziálizmus terjedésének oka nem a protestantismus, hanem egyes egyedül a minden igazságot lábbal tipró, a törvények tekintélyét aláásó s minden eszközzel a maga jólétét épitgető róm. kath. papság. S ennek hangoztatása nem lesz viszonvád, hanem az igazság leplezetlen felderítése." Magyar állam. „Érdekesen jellemző, hogy a mig Bánffy és Tiszáék oly hévvel kardoskodnak benn a képviselőházban az általános megünneplés mellett s nem elégedtek meg az országgyűlés hódoló nyilatkozatával : az ő főgondnokságuk alatt működő reformátusok nemcsak semmiféle intézkedést nem"~tettek, de azt egyenesen meg is tagadták. Igy például a közoktatásügyi kormány rendelete értelmében a fővárosi középiskolai igazgatók (az elemi iskolák tudvalevőleg zárva vannak) el akarják vinni a fiúkat az istenitiszteletre s kérdést intéztek az illető lelkészekhez : mikor tartanak istenitiszteletet? A reformátusok azt felelték : mivel deczember másodika nem református ünnep, nem is lesz istenitisztelet. Tehát hétköznap nincs helye az Isten tiszteletének. Igen üdvös dolog. Es még panaszkodnak a hiveik vallástalan ságáról ! A kiktől notabene, sajnos, sok katholikus is kedvet kap a hasonlóra. További morál : a közoktatásügyi kormány rendelete csak a katholikusokat kötelezi, no meg még a zsidókat, ha akarják. A hazafiság is kétféle : egyik benn a képviselőházban, a másik künn az országban. A lojális református fővezérek és hiveik elégedetten dörzsölik a kezüket hálókabátjukban, kinézvén az utczára és látván a katholikus ifjúságot a templomba menni. Éljen a haza!" Sárospataki Lapok. „Wlassics Gyula miniszter az újabb időben, megmagyarázhatian alapon, elfogadhatlan okokból abban tetszeleg, hogy ünnepeket rendel el az iskolákban s a sajátos „felhívás" alakjában a felekezeti főhatóságokat is megkeresi hasonló eljárás czéljából. A nov. 19 iki ünnepről nem akartuk elmondani, ez idő szerint, véleményünket, hogy a nemzeti gyászból még teljesen fel nem ocsúdott érzület ellen véteni ne láttassunk s főleg azért, mert a mi kerületi főhatóságunk, igen helyesen ! — nem látta szükségesnek a „hasonló" eljárás alkalmazását. Ahoz azonban, a mit most rendelt el a kultuszminiszter s a miben szintén „hasonló eljárás"-t kér a felekezeti főhatóságoktól, tehát, a ref. egyházkerületek vezetőitől is, t. i., hogy ez évi decz. 2 án az uralkodó ötven éves császári jubileuma alkalmából hálaadó istentiszteletek tartassanak az iskolákban : már van szavunk s kell is lenni, még pedig a leghatározottabb tiltakozás szavának, mert a haza reményét egy olyan napon vezetni az Úr házába, a mely a magyar nemzet történetének egyik legszomorúbb napja, valósággal merénylet a nemzeti érzület ellen. Nem az uralkodó személye iránt való hódoló tisztelet ellen szól a tiltakozás szava, hanem az ellen az irányzat ellen, a melynek mintegy az képezi czélját, hogy e nemzet ifjúsága lemondjon a haza iránt való odaadó szeretetről s. már zsenge korában annak az elvnek hódoljon, a mely nem ismer idealismust, hanem a durva hatalmi érdeket szolgálja . . . Nekünk úgy tetszik

r mintha gyász ünnepnapként ünnepelhették volna e magyar hazában decz. 2-ikát s ha mégsem ünnepelték, jól tették, politikai érettségüknek adtak vele kifejezést, —

s ha Wlassics miniszter úrban volna érzék épen ezt a tényt megérteni, a hálaadó istentisztelet gondolatát megtartotta volna magának s nem hivná ki a tiltakozást a magyar protestáns egyházak részéről, a melyeknek, mint e magyar nemzet eszméi, érzelmei letéteményeseinek, nem lehet más szavuk, csak ez : nem ünneplünk, mert nem ünnepelhetünk egy olyan napon, a melyen a magyar nemzetnek az élők sorából való kitörlése mondatott ki ezelőtt 50 esztendővel !" Magyar állam. „Vegyes házasság 1453 volt és ezeknél csakis 267 esetben állapodtak meg a házasfelek gyermekeik vallására. Elismerjük, hogy e 267 esetben a katholikúsok javára 176 házasságnál történvén megállapodás, azt jelenti, hogy a megegyezéseknek 48'8 százaléka a katholikusok javára esik. Ámde ha azt a különbséget tekintjük, melyben ezen a katholikusok javára eső 176 házasság a vegyes házasságok összegéhez, az 1453 hoz áll. azt találjuk, hogy itt már csak 12" 1 százalék esik a katholikusok javára. Vagyis egyenesen kimondva, a vegyes házasságoknál csak nagyon jelentéktelen előnyt nyer a katholicizmus. Mi ennek oka? A közös pásztorlevél előírja, hogy azok a vegyes házasfelek, kik biztosítékot nem adnak solemnis assistentiával nem eskethetők s mégis úgy látszik, vajmi kevés az eredmény. Mi egyébként nem is e tilalmi intézkedéseket, hanem az egyháznak a hivek irányításában való lanyhaságát okoljuk, azt a hamis békét, mely újra