Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Gyűlések, ünnepélyek stb. - Kajal

<601 készek, tanitók közönyösek; közös czélra lelkesíteni ós lelkesedni nem tudnak; fásult tömeg, a melybe nehéz lelket verni I Az „ellen" pedig él, éltet, mozog, serénykedik I IRODALOM. Krisztus „állítólagos" utódai. A Pallas közkézen forgó „Lexicon"-ának IV. kötetében a 859-ik lapon a „Dalberg" családról az van irva, hogy „e régi nagytekintélyű nemzetség, ír aj u s Marcellus római vezértől, Krisztusnak egyik állítólagos utódjától származik!" Megvallom, hogy a legnagyobb megütközéssel olvastam e sorokat. A „lapsus linquae"-t, illetve „calami"-t kizártnak véltem a diszes könyv, a gondos szerkesztő s a mű tudós írójára való tekintetből, s azért Ls, mivel a Dalberg család tagjai, melynek egyik ága ma is virágzik, magas világi és egyházi állásokat töltöttek be mindig a legrégibb idő óta. Volt köztük báró, kamarás, herczeg, prépost, kanonok, püspök, érse^ ós választófejedelem ; sőt a család egyik őse Herbert kölni érsek, ki 1002 ben II. Henriket császárrá koronázta „szent"-té is avattatott a római pápától. I. Miksa óta pedig szokásba jött, hogy a „császárok koronázásakor a hirnök a templomba azt kérdezte: „Van e itt jelen valamelyik Dalberg?" és lia a család egy tagja jelen volt, a császár azt azonnal lovaggá ütötte!" ügy látszik tehát, hogy ez a család magas állását, tekintélyét ós méltóságát egyenesen annak köszönheté, hogy a „Lexicon" kifejezése szerint „Krisztus egyik állítólagos utódjától származik!" Több tapasztaltabb lelkész ós tanár ismerőseimhez ós barátaimhoz fordultam e végett, de bár őket is meglepte a kifejezés, nem tudtak ez iránt útbaigazítani. Végre e czikk hírneves íróját dr. Mangold Lajos budapesti főreáliskolai tanár urat kerestem fel soraimmal, kinek erre vonatkozó érdekes levelét lelkész és tanár barátaim megnyugtatása végett is van szerencsém egész terjedelmében itt közölni. „Azzal, hogy a czikkben azt mondtuk, hogy „állítólag," már meg is mondtuk, hogy a dolog nem igazi s hiteles történet. A Dalberg család, mint sok más középkori, sőt újkori család is, nagyon szerette származékfáját régi időbe ós minél tekintélyesebb törzsatyára visszavinni. A szentírásban, igy Matthäus evangeliom 12., 46., 13., 55., 56; Márkus 3., 21., 31., szó van Krisztus testvéreiről és nővéreiről; betű szerint véve a dolgot, lehetett tehát Krisztus Jézus rokonairól beszélni, és ilyent választott a kétségkívül ősrégi Dalberg család is a maga ősévé. Hogy ez a törzsfa mesés, a Dalbergeket nem zavarta. Vala pedig ez az ősük egy római katonai parancsnok, Ca jus Marcellus, a kiről azt hitték, hogy Augustus császár idejében a hírneves 0. Varus főparancsnok alatt Germániában szolgált ós Worms városát újból felépité. Állítólagos okleveleit, köztük halálos ítéletét a Dalberg család sokáig őrizte. Végül pedig megnevezem forrásaimat, melyek alapján a czikkünk keletkezett; Meyer-Lexicon; továbbá : „Allgemeine Deutsche Biographie" 4. kötet, 701. lap; Ersch. Grub er, Encyciopädie. I. Section 22-ik kötet, 69. lap. Ugyanebben a nagy munkában hivatkozás van a Dalberg családról szóló régi művekről, melyekben a családi legendák részletesebben fellelhetők. igy Bíckard Gesch. der Herren von Dalberg." stb. Erre nekem csupán az a megjegyzésem, hogy „utód" alatt csak hivatali utódot, vagy pedig nemzés útján leszármazó utódot értünk. Tertiu.n non datur ! Én p. o. mint lelkész, hivatalban utódja vagyok lelkész elődömnek. Mint fiú utódja vagyok apám, nagyapám és szépapámnak; de a nagybátyámnak vagy más rokonomnak utódja nem vagyok. A dr. Mangold tanár úr által forrásmunkául emiitett Meyer-fóle Lexiconban utána nézve, ez a Dalberg családot Krisztusnak nem állítólagos utódjául, hanem csak rokonául e m I i t i, — mint a tanár úr is- hozzám irt levelében — a mi nagy különbség. Ott ugyanis a hivatkozott czikk ekként hangzik : „Dalberg, altes und hochangesehenes Geschlecht, das seinen Ursprung von einem Römer Gajus Marcellus, einem Vervandten von Christus ableitete." Igy tehát a Pallas Lexiconában egy sajnálatos formosus tévedés csúszott be, mert a Dalberg család nem lehet még állítólagosán sem utódja a Krisztusnak. Ennyit kívántam erre megjegyezni. Czékus László. Alkotiuáuy. „A Pécsi Napló nagy hírrel lepi meg a világot. Azt írja, hogy a pécsi református lelkész negyven elkeresztelési ecetet fedezett fel. A katholikus lelkészek, irja a „P. N.", még most is megkeresztelik azon vegyes vallású szülők gyermekeit, akik reverzálist nem adtak s akiknek gyermekei tulajdonkópen az állami anyakönyvben reformátusoknak vannak felvéve. Ezzel pedig — irja a „P. N." — a katolikus papok érzékeny kárt okoznak a ref. lelkészeknek. Ez először is nem igaz, mert a keresztelósért ós gyóntatásért a katholikus egyházban stóla nem jár. A ref. lelkészek panaszának tehát nincs semmi alapja. Hogy a szülök minden reverzális ós „jog" mellőzésével gyermekeiket a katholikus paphoz küldik, az egyáltalán az ő dolguk.