Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Lukácsy Imre. Jézus vitatkozása Jeruzsálemben

<560 már előre általános vita tárgyát képezte személye. 1. A népvélemény első, jellemző vonása a tekintély iránt tanúsitott szolgaiéiklisé g. Voltak ugyan sokan, kik kedvező indulattal viseltettek Jézus irányában, de csak tartózkodó "óvatossággal mertek nyilatkozni „a zsidóktól való félelem miatt." A jeruzsálemi főemberek tudvalevőleg ellenségei voltak a Mesternek, s — ismerve a nép szolgalelküségét — elegendőnek tartották az elidegenedés inditó okául azt hozni fel: „Hitt-e valaki az Írástudók és farizeusok közül ő benne?" Ma nemcsak gyermekes éretlenségnek, hanem vétkes mulasztásnak tartjuk a zsidók hiszékenységét, de őket mégis menti némileg a tudatlanság. Azonban tekintsünk csak körül napjainkban, vájjon nem látjuk-e a tekintély-elv — sokszor bűneredményező — hatalmát? A politikai jelszavakat pl. sokszor csak néhány hirlap adja-e ki; jó szerencse, ha a lap szellemét nem téveteg gondolkozású ember vezeti (pedig erre is van gyakran eset) és a nép hűségesen őrzi a jelszót s csak ezzel bocsát bárkit lelkéhez. Igaz, hogy senkisem mondhatja el magáról, hogy neki minden gondolatja eredeti, soha senkitől nem kölcsönözött, s nincs is szüksége bármily elismert tanitó eszméire. Hiszen elménk tartalmát nagy részben másoktól kölcsönöztük. Nem is az a hiba, hogy átveszszük, hanem hogy sajátunkat képező biráló képességünket nem érvónyesitjük, holott az önállóság emberi méltóságunk egyik nélkülözhetetlen föltételét képezi. Pedig ha a mindennapi életből származó szellemi benyomások birálatlan átvétele hiba, mennyivel inkább az, ha a Krisztushoz való viszonyunkat nem saját lelkiismeretünk, hanem valamely tekintély — legyen az még oly hatalmas — állapítja meg. Lelkünk egyensúlyát meg ne zavarja, ha látjuk, hogy a közélet törvénytudói és előkelőségei közül oly kevesen hisznek a Krisztusban ; hitünk meg ne inogjon, midőn értelmes s általunk tisztelt emberek ajkairól halljuk, hogy a Szent írás csodái nem egyebek, mint a gyermekkor üres képzeletjátékai; ne aggódjunk, ha a bölcselók érvekkel igyekeznek bizonyitani, hogy a keresztyén vallás csak kegyes csalás, hitető káprázat, mely követőit nagyszerű tettek véghezvitelére lelkesíti ugyan, de a jutalom nincs arányban az önfeláldozással; meg ne félemlítsenek bennünket efféle kicsinyes, gúnyolódó, ellenséges vélemények. Keressük önmagunkban az igazság biztos mérő-vesszőjét. Tekintsünk Jézusra a saját szemünkkel ; nyissuk meg előtte őszintén szivünket, s bizzunk ama benyomásokban, melyeket mi ma« gunk nyerünk. 2. A második vonás a nép bizonytalansága és zavara. Észrevették ugyanis, hogy a főemberek közt is vannak Jézusnak titkos hivei. kik szerették volna öt megmenteni. Igy aztán a tömegből némelyek bizonyos kételkedő bizonytalansággal megkoczkáztatják véleményüknek kifejezést adni: „A Krisztus mikor el jő, valljon tehet-e több jeleket azoknál, melyeket ez tett?" De azért a legnagyobb rész nem tudott megbarátkozni Jézus származásával. „Jól tudjuk, ez honnét való, mikor pedig eljövend ama Krisztus, senki nem tudhatja, honnét való lészen." Ez képezte az általános hitetlenség főforrását. Sehogy sem tudták elképzelni, hogy földön született ember hogyan származhatnék Istentől, ki magát az anyagi világtól teljesen elkülönítve — hitük szerint — a látható világtól megmérhetlen távolságban székel. E kétkedésre válaszol Jézus a 28. versben: „Engemet is ismertek ós honnét való legyek, azt is tudjátok; és én magamtól nem jöttem; de igaz az, a ki engemet elküldött, kit ti nem ismertek." Azért nem ismerhettek meg engem, mert nem tudjátok, hogy Isten nemcsak a világtól különállóan, hanem itt, ti közöttetek is jelen van; vezeti láthatatlan kezekkel az emberiség történelmét s időnkint megnyilatkoztatja halandó által is felfogható alakban akaratának ós szeretetének törvényeit. Azért nem tudtok ti származásommal kibékülni, mert nem ismeritek az Atyát, „én pedig ismerem Ötet; mert Őtőle vagyok és Ő bocsátott engemet." Azaz : a ti — felőlem való — ismeretetek elégtelen, mert általam nem tudjátok megismerni az Istent. Ha engemet ismernétek, akkor nem földi eredetemben keresnétek megjelenésem, tanításaim, tetteim eredeti alapját, hanem keresnétek annál, ki engem elbocsátott. De ti nem ismeritek az Atyát, azért engem sem ismerhettek meg ; s nem akartok engem megismerni, hogy általam az Atyát megismerhessétek.